2011. június 10-én, életének 72. évében, hosszas betegség után hunyt el az Európa-szerte megbecsült zeneszerző, zongoraművész. Szabados Györgyöt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium saját halottjának tekinti.

Az improvizatív kortárs zene Európa-szerte ismert alakja 1939. július 13-án született Budapesten. Zenei tanulmányait magánúton végezte, közben orvosi diplomát is szerzett. A jazzben találta meg azt a nyelvet, amellyel improvizatív képességeinek formát adhatott. Zenéje rendkívül dinamikus, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar. Szabados György a magyar jazz megalapítójának tekinthető, hiszen az ő művészetében találkozott össze először és utánozhatatlan módon a magyar népzene világa az improvizációval, valamint a kortárs kompozícióval és a szakrális zenével.

Nevéhez fűződik az 1964-es kiadású, B-A-C-H élmények címet viselő lemez, amely az első szabad zenei felvételnek számít hazánkban. 1975 és 1988 között a Kassák Klubban a Kortárs Zenei Műhely vezetője volt, 1983-ban megalakította a Magyar Királyi Udvari Zenekart, 1988-ban a Szabad Zene Nyilvánossága klubot.

Művészetének elismeréséül 1972-ben elnyerte a San Sebastian-i fesztivál különdíját, 1983-ban megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 2001-ben a Szabó Gábor-életműdíjat, 2008-ban a Magyar Jazz Díjat, 2011. március 15-én pedig a Kossuth-díjat.

Szabados Györgyöt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium saját halottjának tekinti.

(Kultúráért Felelős Államtitkárság, kormany.hu)