A Svájcban élő Kossuth-díjas írónőt július 27-én, életének hetvenhatodik évében, neuchateli otthonában érte a halál. A kormány nagyra értékelte életművét, idén Schmitt Pál köztársasági elnök adta át az írónőnek a Kossuth-díjat, amelyet a méltatás szerint „világszerte nagy sikert aratott irodalmi munkássága, számtalan nyelvre lefordított, egyedi stílusú és szerkezetű alkotásai, életműve elismeréseként" kapott.

Kristóf Ágota 1935. október 30-án született Magyarországon, Csikvándon. Kilencéves volt, amikor szülei nagymamájához költöztették Szombathelyre, majd internátusba került. Ekkor születtek első versei.

Az érettségi után férjhez ment történelemtanárához, majd közös gyermekükkel 1956-ban Svájcba emigráltak. A háztartás vezetése és a gyermeknevelés mellett egy óragyárban is dolgozott. Kristóf Ágota elmondása szerint a gépek ritmikus zaja beindította lírai kreativitását.

1978-tól kezdett francia nyelven hangjátékokat és színpadi darabokat írni. A Svájci Irodalmi Archívum, amely hagyatékát őrzi, huszonhárom drámáját tartja számon, de csak kilenc került a közönség elé. A nyolcvanas években kiemelkedő sikert aratott a Nyugat-Európában, majd később Magyarországon is megjelent A nagy füzet, A bizonyíték, valamint A harmadik hazugság című kisregényekből álló trilógiájával, amely körkép a második világháború éveiről, az azt követő világról egy család történetén keresztül. A trilógia több országban kötelező iskolai olvasmány.

2004-ben elkészült Az analfabéta című rövid önéletrajza. 2005-ben jelent meg Mindegy címmel novellákat és színműveket tartalmazó kötete, s mint akkor elmondta, „most már nincs kedve többet írni". Az írónőt 1988-ban Olaszországban Alberto Moravia-díjjal, Németországban életművéért 2001-ben Gottfried Keller-díjjal, 2005-ben pedig Schiller-díjjal tüntették ki. 2008-ban megkapta az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját. Tavaly a Neuchateli Intézet díjátadójára nem tudott elmenni megromlott egészségi állapota miatt, viszont idén a Kossuth-díjat személyesen vette át Budapesten.

(MTI, kormany.hu)