2011. május 23-án, 66 éves korában, tragikus körülmények között elhunyt az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő jelentőségű személyisége, meghatározó alakja, Cs. Gyimesi Éva. Közlemény.

A nyelvész, irodalomtörténész professzorasszony Kolozsváron született, tanulmányait szülővárosában végezte, és ugyanitt szerzett diplomát magyar nyelv- és irodalomtudományi szakon. A Babeş–Bolyai Egyetem magyar tanszékén tanított mint a filológiatudományok doktora. Keze alól jól képzett fiatal irodalomtörténészek, elméleti szakemberek egész sora került ki, tanítványait olyan szellemi útravalóval látta el, amely egész későbbi életpályájukat meghatározta. Egyetemi pályafutása alatt mindvégig tanítványai tiszteletteljes szeretete övezte.

Első önálló kötete (Mindennapi nyelvünk, 1975) még nyelvművelési tárgyú, de kritikáiban már ekkor a korabeli líra avatott szakértőjének bizonyul. Találkozás az egyszerivel című kötete (1978) a monografikus elemzéseket önálló líraelméleti felismerésekkel teszi teljesebbé és fogja egységbe. Néhány műve indexre került, és csak a rendszerváltozást követően kerülhetett az olvasók elé.

Teremtett világ című, paradigmatikus jelentőségű irodalomelméleti könyve mellett különösen fontosak a transzilvanizmusról, valamint az erdélyi szerzőkről írt tanulmányai (példaként álljon itt Dsida Jenő költészetének a szent és a profán szempontjából való elemzése, vagy a méltatlanul háttérbe szorult Karácsony Benő „korán jött” polgárságáról írott értekezése).

A közelmúltban számos kanonizációs probléma mellett közéleti jelenségek kapcsán is megszólalt. Jelentős visszhangot váltott ki a Szem a láncban: bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című könyve, melyben az egykori Securitate által megfigyelt professzorasszony saját dossziéjának eredeti szövegét közli, személyes kommentárokkal és általánosabb következtetésekkel kiegészítve.

Publicisztikai munkásságáért 2005-ben megkapta a Joseph Pulitzer-emlékdíjat, 1996-ban kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 1995-ben pedig a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora lett, és Pro Cultura Hungarica-díjat kapott.

A diktatúra legsötétebb éveiben való, az erdélyi magyar közösség számára erőt és reményt adó bátor helytállása, a kultúráért és az erdélyi magyar egyetemi képzés megmentése, magas színvonalúvá tétele érdekében tett erőfeszítései, következetes gondolkodásmódja példaértékű volt és lehet a fiatalabb nemzedékek számára is.

(Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Kultúráért Felelős Államtitkárság, kormany.hu)