Hammerstein Judit beszéde a Design Award átadásán, 2011. október 6-án, a Szépművészeti Múzeumban hangzott el.

Talán furcsán hangzik, de nekem a design szóról gyakran Áprily Lajos versrészlete jut eszembe, mely szerint:

„Forma van az versem egyszerű sorában,

ötvös volt az ősöm Brassó városában”.

A modernséget sugalló szó – melynek egyelőre senki sem találta meg a kellőképpen kifejező és pontos magyar megfelelőjét – és az ódon korok zamatát, a régmúlt idők művészeinek érzékenységét és magas színvonalú alkotói igényességét idéző verssor dichotómiájából viszont mindig sikeresen kibontható az, ami a minőségi designt jellemzi: az újszerű látásmód, a tárgyi környezet kreatív, modern technikai eszközökkel kivitelezett felhasználása kombinálódik itt a magas esztétikai mércével és igénnyel.

A design és a designer a modern nyelvhasználatban a kreativitás és az üdítően formabontó látásmód képességének a szinonimája lett, függetlenül attól, hogy az élet melyik területén manifesztálódik. Az az öt terület, amelyet a mai napon a független és szakmai zsűri díjazni fog, megérdemli a tételes felsorolást: az építészet, a divat, a grafika, az interaktív- és a termékdesign kategóriákban indultak a versenyzők, hogy a hétköznapi emberekétől elütő látásmódjuk segítségével új tartalmat adjanak a megszokott, és néha már kissé unalmasnak érzett tárgyi környezetnek.

Nyilván szükségtelen hangsúlyoznom, hogy – anélkül, hogy a zsűri szakavatottságát vagy hozzáértését akár a legminimálisabb kétellyel illetnénk, természetesen – azok is nyertesei ennek a nemes versengésnek, akik nem részesülnek díjban, hiszen képesek voltak valami olyasmire, amire a társadalom nagy része nem képes, vagy csak – fogyasztóként, befogadóként – nézője bír lenni: a rendelkezésre álló tárgyi és vizuális világból létrehoztak valami addig nem, vagy nem úgy létezőt. És ez bizony teremtés, tisztelt hölgyeim és uraim, teremtés, mely a halandó természetünk fölött érzett pániknak és keserűségnek talán egyetlen hathatós ellenszere. A semmiből új világot teremteni-gondolat méltóságot ad a létezésnek, és közelít a halhatatlansághoz.

Persze, mindig szükségszerű a hangzatos szavakat a gyakorlati megvalósuláshoz igazítani, úgyhogy bátran szemléljék meg majd mindazt, amit designereink, vagyis művészeink létrehoztak, és amellett, hogy a gyakorlati hasznukat elismerik, adózzanak egy kis figyelemmel az esztétikai receptorokat ingerlő élménynek is: sokszor elhangzik ugyanis, hogy a tárgyi és technikai kultúra hatására posztmondernnek csúfolt korunkban hasonlatosak lettünk a hanyatló Róma fásult ínyű vezetőihez, akik mindent kipróbáltak a világon, és már semmi sem tudta fölkelteni az érdeklődésüket.

Éppen ezért javaslom Önöknek, hogy engedjék magukhoz az élményeket, gyönyörködjenek és csodálkozzanak bátran, és engedjék, hogy lelkükben és elméjükben a praktikumnak való hódolás közben és mellett kivirágozzék a szépség is.

Kant esztétikája ugyanis egyfelől azt mondja ki, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, másfelől viszont a szépet olyasvalaminek tartja, ami örömet kelt azáltal, hogy célszerűséget ábrázol: a szépség a tárgy célszerűségének a formája. Remélem, nem számít szentségtörésnek, ha ezt a véleményt a designvilágra vonatkoztatjuk – igaz, hogy a megfigyelés első része módosul, vagy inkább kiegészül azzal a vállaltan individualista szemponttal, hogy mindaz, amit ezek az alkotók létrehoztak, a hétköznapi élet megváltoztatására tett kísérlet érdek-jellege folytán is tetszhet; ez pedig csupán kibővül a második definícióval, mely szerint a szépség a tárgy célszerűségének a formája.

Visszaérkeztünk tehát a formához, melynek az alkotás eme szakterületén a tartalommal kell mindig harmonikusan együttmozognia, és élményeket generálnia.

Rendkívül tiszteletreméltó kezdeményezésnek tartom azt is, hogy a szervezők magánkezdeményezésként aposztrofálták és hozták létre a hg.hu Design Awardot. Mindez azt bizonyítja, hogy a designszakmának van ereje, hogy állami támogatás nélkül is meg tudja mutatni magát, és saját törvényszerűségei szerint képes működtetni ezt a mikrokozmoszt. A kulturális kormányzat üdvözli és figyelemmel kíséri az ehhez hasonló kezdeményezéseket, melyek azt is jól mutatják, hogy az igazi értéket képviselő alkotások képesek átütni a társadalom sokat kárhoztatott közönyének a falát, és képesek a maguk függetlenségét felelős, polgári módon képviselni. A szervezői kitartást és céltudatosságot, amellyel mindezt ilyen magas színvonalon, és ilyen alapos átgondoltsággal létrehozták, köszönet illeti mindannyiunk részéről. Szeretném remélni, hogy hagyományt teremtünk itt ma este mi mindannyian, alkotók, bírálók és érdeklődők egyaránt, és azt is, hogy sikerül nemzetközi szinten is megmutatnunk, hogy a méltán híres magyar kreativitás csillaga feljövőben van, és újabbnál újabb ötletekkel képes megörvendeztetni az erre fogékony befogadókat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Kultúráért Felelős Államtitkárság)