A zsoltártól a rózsaszín regényig című, a magyar nők művelődési lehetőségeinek a 16–19. század közötti változásait bemutató tárlat mától látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A könyveket, festményeket, korabeli tárgyakat felvonultató kiállításon köszöntőt mondott Hammerstein Judit, az EMMI kultúráért felelős helyettes államtitkára.
Beszédében Hammerstein Judit felidézte a nők társadalmi megítélésének alakulását, ami szorosan összefüggött a társadalomban elfoglalt helyükkel, a férfiakhoz viszonyított jogaikkal.
A 16. század ellentmondásos volt a nők megítélésben, ugyanakkor általános nézet volt, hogy a nők kötelessége a gyermeknevelés és háztartás vezetése. Ez a közfelfogás a 19. századig uralkodott. A 18. század végétől számos írás foglalkozott a nők tanulási, művelődési lehetőségeivel, az 1790. évi országgyűlés idején megjelenő röpiratok férfi szerzői például hasznosnak tartották volna, ha a nők hallgatóként ott lehetnének az országgyűlés ülésein, vagyis korlátozottan részt vehettek volna a politikai életben. A reformkorban előtérbe került a művelődési jog, mint a nemzeti mozgalom, a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésének és megújításának eszköze, a dualizmus korában pedig egyre gyakrabban merült fel a nők közép- és felsőfokú oktatásának szükségessége, a nőnevelés ügye, illetve a nők fizetett munkavállalása, gazdasági önfenntartása ¬– emelte ki.
A jelentős változást a 19. század hozta a nők művelődése, nevelése terén: már az 1806-os tanügyi rendelet is megemlítette a leányok nevelését, elsősorban vallás- és erkölcstan, alap- és gyakorlati ismeretek, a magasabb rangúaknak ezen felül irodalom, történelem, földrajz és nyelvek oktatását írva elő – emlékeztetett a helyettes államtitkár. Ebben az évszázadban a nők már egyre inkább nyilvánossághoz jutottak, tanultak, fizetett munkába álltak, vagy közéleti tevékenységet vállaltak. 19. század utolsó harmadának nagy témája lett A nők magasabb képzésének ügye a. Az alsó fokú oktatás általánossá válása egyre több képzett pedagógust kívánt, és a tanítónőképzők is egyre magasabb színvonalú, már főiskolai rang elismeréséért küzdő intézményekké váltak. A nők tömeges megjelenése a tanítónői pályán az első lépés volt az értelmiségi foglalkozások meghódítása felé.
„Ez a tárlat a magyar irodalmi örökség feltárásának egy mozzanata, mely a női olvasási szokások kezdeteinek bemutatásával irodalmi örökségünk jelentős, de az oktatásban méltatlanul elfeledett elemeit fedezi fel újra. A témák között szerepel a vallásos és a világi női műveltség, a nőknek szóló irodalom, a nőnevelés, valamint a női öntudat és hivatástudat kérdése is” – mondta végezetül a helyettes államtitkár.
A Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének közös tárlata, melyet R. Várkonyi Ágnes történész nyitott meg, november 25-ig látható.
(Kultúráért Felelős Államtitkárság)
