Szőcs Géza kulturáért felelős államtitkár az Uránia Nemzeti Fimszínházban köszöntötte Jancsó Miklós filmrendezőt 90. születésnapján, szeptember 27-én.

Bár ahogy egyszer mondtad, a filmkészítés nem az álmok világa, azért újra és újra megjelennek az általad szignált álmok a mozik vásznán. Rendhagyó történelemóráidon újra és újra megmeríted nézőidet a szabadság és a fogság, a kiszolgáltatottság és a hit legmélyebb pokolköreiben – legyen az hit bármiben, amiben rajtunk kívül senki más nem hisz. Abban a létérzésben, hogy menthetetlenül a történelem nevű nagy színdarab szereplői vagyunk, pontosabban ennek szerepeit alakítjuk, hol ezt a szerepet, hol amazt, a darab rendezőjének utasításai szerint, ebben a létérzésben és sorsfeladatban egy fő szabály van csak: akármilyen színpadon kell alakítanunk a nekünk kiosztott szerepet, emberi – nemcsak jogunk, de – kötelességünk lázadni a zsarnok és a zsarnokság ellen.

Mindehhez helyszínként szolgál a magyar puszta végeláthatatlan horizontja ostorpattogással, puskaropogással, sorfalakkal és lovakkal vagy éppen kortárs alternatív bandák zenéjével és báblovakkal. De történeteid terei mind-mind túl is nőnek önmagukon, mesélővé válnak, akik a velük egyenértékű szereplők által elhallgatott szavakat és mondatokat a bennük megkomponált mozgás nyelvén elsuttogják.

Nemzeti klasszikussá váltál, akár akartad, akár nem, de ami talán ennél is fontosabb, hogy filmjeidben öt évtizede, magánéletedben pedig már kilencven éve állhatatosan, folyamatosan azokért emelsz szót, akik fenyegetettségben éltek és élnek.

Szívből kívánom, hogy még nagyon sokáig állhass ki mellettük!

Végezetül tartozom elmondani még valamit.

Ha foglalkozásom, végzettségem, tevékenységem, élethivatásom felől faggat egy hivatalnok vagy egy űrlap, hol azt válaszolom, hogy költő vagyok, hol azt, hogy újságíró, vagy politikus, vagy hasonló. Magamban mindig hozzáteszem: egyelőre. Mert közben él bennem az a meggyőződés, hogy előbb-utóbb nekem is megadatik, hogy egy kamera lencséjén keresztül mesélhetek el egy történetet. Az élet az elmúlt 50 évben ezt a filmrendezői ambíciómat nem engedte megvalósulni. Így folyamatosan nő annak valószínűsége, hogy ez előbb-utóbb megvalósul. Ha ez így lesz, 100. születésnapodon már legalább egy rövid filmetűddel tudom majd emelni az ünnepség fényét.

Isten éltessen még nagyon sokáig!

(Kultúráért Felelős Államtitkárság)