Szőcs Géza kulturális államtitkár július 16-án, a Klubrádió Hatos című műsorának vendége volt.

Műsorvezető: Jó napot kívánok! Én Váradi Júlia vagyok és a Hatos című műsorban az én vendégem ma Szőcs Géza a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kulturális államtitkára. A felvétel, amelyet most készítünk, ma szerda van, most készül, mert pénteken az államtitkár úr elutazik.
Mindjárt azt kérdezem, hogy hova utazik?

Szőcs Géza: Londonba utazom néhány napra, olyan tárgyalásokat folytatni az Unger családdal, amelynek remélem jelentős hozadéka lesz. Jelesül arról van szó, hogy a Londonban élő Unger Ödön ügyvéd úr, aki egy nagyon régi pesti patrícius családból származik, többek között ennek az Unger családnak a nevét őrzi a mai furcsa formájában a magyar utca és ők építették például az Astoriát is, meg a Műzem körúton ma is áll egy Unger ház.

Műsorvezető: Na de Magának mi dolga Londonban az Unger családdal?

Szőcs Géza: Azt elmondom. Az Unger család, tehát az Unger Ödön és fia Rihárd, vagy Richard Unger a világ legjelentősebb keleti szőnyeg magángyűjteményének a tulajdonosa. Tehát az Unger Ödön úr közel száz éven keresztül gyűjtötte ezeket a műkincseket és néhány évvel ezelőtt fölajánlották a magyar államnak ezt a gyűjteményt adomány formájában. És itt egy olyan fordulat következett be, amiről sajnos azt kell mondanunk, hogy egy nagyon rossz tendencia a magyar kultúrapolitikai adminisztrációban, kezdve onnan, hogy a 70-es években az óriási fotóművészeti életművel rendelkező Várkonyi László gyűjteményét, amelyet fölajánlott a Kanadában élő fotográfus, nem fogadtuk el. Folytatva a Határ Győző által a Magyar Államnak hagyományozni tervezett wimbledoni villával és mindazzal, ami benne volt.

Műsorvezető: De ugye tudjuk, hogy azért ezeknek az el nem fogadásoknak a hátterében nagyon súlyos anyagi megfontolások voltak, mert hiszen ezeknek a nagyon nagy értékű gyűjteményeknek a Magyarországra hozatala még akkor is, hogyha adományként kerülnek Magyarországra, nagyon komoly háttér finanszírozást igényelnek.

Szőcs Géza: Igen. Hát mondhatnám. Még sorolhatnám a László Károly gyűjtemény viszontagságait. És egész az Unger gyűjteményig, amelyet a magyar állam nem volt képes vagy financiális vagy egyéb meggondolásokból elfogadni. És ezért a család a berlini Pergamon Múzeumnak ajándékozta. Pontosabban letétbe, hosszú távú évtizedes léptékben kell meghatározni ezt a hosszabb időt, letétbe adományozta a Pergamon Múzeumnak.

Műsorvezető: Rá akarja beszélni őket, hogy inkább Magyarországnak adják?

Szőcs Géza: Az már egy kész, az már egy befejezett tény. De ez nem a gyűjtemény teljes része. És arról szeretnénk tárgyalni velük, hogy egyrészt mielőtt Berlinben ezekre az évtizedekre a gyűjtemény megtalálná a helyét, egy kiállításon Budapesten is megismerkedhessünk ezekkel a műkincsekkel. Illetve, amit a gyűjteményből, és ez nem csak szőnyegek egyébként, hanem van ott mindenfajta az iszlám művészettel összefüggő egyéb műtárgy is. Fegyverek, ékszerek, mindenféle egyéb, edények. Hogy ezeket végül is mi nagyon szívesen, a Magyar Állam, nagyon örülnénk, hogyha az adományozó szándékot még élőnek tekinthetnénk és idehozhatnánk ezeket.

Műsorvezető: Ez nagyon jól hangzik és bizonyára nagy örömöt jelentene mindannyiunk számára, hogyha egy ilyen értékes gyűjtemény idekerülhetne. A kérdés bennem csak az, és lehet, hogy rossz irányból indítom, hogy ezért Magának kell személyesen elutaznia, hogy erre rábeszélje őket? Itt annyi nagy tennivalót látok én a kultúrpolitikában ebben a pillanatban, hogy úgy elgondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy Magának, akit folyton hívnak telefonon, most is alig tudtunk leülni, hogy esetleg kiesést is jelent egy ilyen utazást.

Szőcs Géza: Biztosan igaz, nem állítom, hogy nincs rengeteg tennivaló, de az, az igazság, hogy az Unger család annyira rideg fogadtatásban részesült az ajánlatával, legalábbis ők így érzik, én nem tudom, hogy ez milyen volt, hogy most egy minél magasabb szintű gesztusra van szükség ahhoz, hogy őbennük megszülessen az, az érzés, az a feltevés, hogy érdemes tárgyalni a magyar kormánnyal.

Műsorvezető: Van még ilyen egyébként, ahova készül és ahol valami hasonló szintű megbeszélésre sor kerülne a közeljövőben?

Szőcs Géza: Nem, ilyen természetű, tehát ehhez hasonló természetű út egyelőre nem aktuális. Miután visszajöttem az után Tusnádfürdőre készülök menni Erdélybe.

Műsorvezető: Ott nyaralni fog?

Szőcs Géza: Dehogy nyaralni, ott van ez a politikai szabadegyetem azon veszek, igen beszélni is fogok.

Műsorvezető: És ott miről fog beszélni?

Szőcs Géza: Hát ott van egy olyan fellépésem, amelyben a könyvkiadás helyzetéről, tehát politikusként szólaltatnak meg, és van egy olyan, ahol íróként szerepelek.

Műsorvezető: A Hatos című műsorban a vendégem Szőcs Géza kulturális államtitkár.
Folytatjuk a Hatos című műsort, vendégem Szőcs Géza kulturális államtitkár. Azt gondolom, hogy azért az utazások mellett elég sok egyéb dolga is van. A nyilatkozataiból azt olvasom ki, hogy nagyon gyors a menet. Nagyon sok baj történt az elmúl években a kultúrában, amiket most ki kell javítani?

Szőcs Géza: Nem úgy fogalmaznék, hogy valamilyen konkrét katasztrófáról beszélhetnénk, de a magyar kultúra belső és külső értékvesztése, pontosabban a rangvesztése az félre nem ismerhető.

Műsorvezető: Mennyiben vesztett rangot a magyar kultúra? Hol és kik számára?

Szőcs Géza: Beszéljünk akkor a belsőkről, aztán beszéljünk a külsőről is. Leértékelődött elsősorban is a magyar irodalom szerepe. Gondoljunk arra, hogy milyen súly volt a költői szónak a rendszerváltás előtt.

Műsorvezető: Mondjuk, Petrire gondol például?

Szőcs Géza: Petrire is, Csórira is, sokakra, akik, Sütő Andásra, hát nagyon sok nevet mondhatnánk. Általában a költői beszéd, az írói beszéd az olyan üzeneteket és azt is mondhatjuk, hogy imperatívuszokat, erkölcsi imperatívuszokat közvetített a társadalom fele, amelyekre az nagyon fogékony volt, és tudta, hogy innen várhatja a szellemi, nemcsak kulturális, hanem spirituális értelembe vett útmutatót.

Műsorvezető: Ez így van, de ugye azt nem lehet elfelejteni, hogy ez

Szőcs Géza: Nem sírom vissza.

Műsorvezető: hogy ez olyan időben történt, amikor egyébként más fórumokon, más területen nehéz volt kimondani az igazságot, hogy így fogalmazzak.

Szőcs Géza: Persze.

Műsorvezető: A költészet talán erre volt jó. Nem örülnünk kéne inkább, hogy ilyen módon nem kell üzenni a költészettel?

Szőcs Géza: Nagyon is örülhetünk, hogy van sajtószabadság azóta és nem virágnyelven kell fogalmazni.

Műsorvezető: Pontosan. Tehát talán ez az oka.

Szőcs Géza: Persze, ennek mi örülhetünk, de ettől még tény, a tény tény marad, az, az érdeklődés, amely immár nem morális, nem közéleti, nem történelmi és nem politikai üzenetekre kíváncsi, az, az érdeklődés, amely csak esztétikai meghatározottságú, jóval kevésbé intenzív.

Műsorvezető: Nyilván, de rengeteg költő van ma is Magyarországon, méghozzá kíválóan, fiatal költők sora tűnik fel. De mi a leértékelődés ebben, vagy hol látja azt, hogy az embereket nem érdekli az irodalom, vagy a költészet?

Szőcs Géza: Nem egész más súlya volt, egész más súlya volt azoknak a könyveknek, azoknak az írói, költői megszólalásoknak, azoknak a filmeknek egész más hangereje volt.

Műsorvezető: És mi a teendője akkor az államtitkárnak, vagy egyáltalán kulturális tárcának, vagy egy új kormánynak ebben az esetben, hogy ezt a hiányolt renomét valamiképpen visszaszerezze?

Szőcs Géza: Itt arról is beszélnünk kell, hogy nemcsak a rendszerváltás okozta, tehát a politikai viszonyok liberalizálódása ezt a változást. Az a telekommunikációs forradalom, amely az elmúlt 20 évben végbement, ugyancsak másfele fordította a figyelmet, más viszonyokat hozott létre más összefüggések alapján gondolkodik, érez, tanul ma egy kamasz, mit azelőtt 20-30 évvel. Na most a kormányzatnak úgy gondolom, hogy kötelessége a XXI. század viszonyai között megtalálni azokat a formákat, amelyek között a kulturális építkezés, a megszokott kulturális formákban, vagy ahhoz hasonló formában való érték megfogalmazás és fogyasztás lehetséges. Ez talán bonyolultan hangzik.

Műsorvezető: Kicsit bonyolultan hangzik és utána egyszerűsítsük.

Szőcs Géza: Jó.

Műsorvezető: A Maga nevéhez kötődik ez az úgynevezett három F, ami talán egy kicsit viccesen a három T után hozott be a köztudatba. Voltak, akik ettől egy kicsit meg is riadtak, mert ugye mindjárt ezzel a három betűvel Aczél György után próbálkozni nem veszi ki magát olyan nagyon jól.

Szőcs Géza: Ez félreértés.

Műsorvezető: Ez félreértés volt? Tehát, hogy a finanszírozandó, felejthető és felejtendő kategória?

Szőcs Géza: Így van, ezt mondtam, hogy ne gondoljuk azt, hogy a tűrt tiltott támogatott szemlélet, az ezeken alapuló szemlélet az már a múlté, csak nem úgy nevezik. Úgy nevezzük, hogy finanszírozandó, úgy nevezik, hogy finanszírozható, vagy úgy nevezzük, hogy ezt felejtsük el. Ez nekem számomra nem program, ez realitás.

Műsorvezető: Értem, tehát nem azt mondja ezzel, hogy így szeretne majd működni kulturális vezetőként, hanem, hogy ez ma a helyzet.

Szőcs Géza: Igen, ez a gyakorlat váltotta föl a három T gyakorlatát, a három F gyakorlata.

Műsorvezető: Nem jelenti azt talán, hogy akkor vannak mégiscsak olyan dolgok, amelyeket szeretne kifejezetten tiltani? Én most olvastam, hogy akarna giccsadót, meg pornóadót bevezetni.

Szőcs Géza: Az még nem tiltás.

Műsorvezető: Hát tiltásnak nem tiltás, de mondjuk mindenképpen nem a támogatás kategóriába tartozik. Ami nem is baj, csakhogy mit jelent például az, hogy giccsadó? Mi a giccs?

Szőcs Géza: Ez nyilvánvalóan olyan kérdés, amin esztéták, kritikusok és adott esetben pénzügyi szakemberek hosszan elvitatkozhatnának. Én azt szeretném, hogyha ebben a kérdésben konszenzusra jutnánk.

Műsorvezető: De lehet?

Szőcs Géza: Igen. Most még könnyebb ugye a pornó felől közelíteni. Ugye van az a híres mondása egy angolszász közgazdásznak, vagy jogásznak, hogy senki nem tudja pontosan meghatározni, hogy mi a pornó, de mikor látja, akkor az ember kezdi fölismerni, hogy valószínűleg erről lehet szó. Most én sem vállalkoznék arra, hogy én egyedül meghatároznám, pontosan definiáljam, hogy mi a giccs, de azt gondolom, hogy noha a határvonalak rendkívül képlékenyek és nem egyértelműek, azért van egy közmegegyezés azzal kapcsolatban, hogy mit tekintsünk giccsnek. Én ezt szeretném kitapogatni.

Műsorvezető: Meddig akar elmenni kulturális főszereplőként annak meghatározásában Magyarországon, hogy mi a jó, mi az elfogadandó és mi a rossz? Van egy történet, amit muszáj ideidéznem, nem fogok neveket mondani, de azt hallottam, hogy nem olyan régen valakivel beszélt egy rendezővel, aki készít egy filmet és elmondta Magának azt a zeneszerzőt és azt a színészt, akivel majd dolgozni akar. És akkor Maga azt mondta volna, hogy hát ez már az első rossz pont. Tehát lehetséges az

Szőcs Géza: Ki volt az?

Műsorvezető: Nem mondom meg, mert akkor őket hozom kellemetlen helyzetbe.

Szőcs Géza: Dehogy is, nem hozza.

Műsorvezető: Ezzel csak azt akarom kérdezni, hogy milyen messzire akar elmenni azzal, ez csak egy példa volt, hogy konkrét ügyekben kvázi beleszóljon abba, hogy hogyan válogasson mondjuk színészeket egy rendező, vagy milyen zenéket, milyen zeneszerzőt foglalkoztasson? Mert ezt is lehet. Tehát elképzelhető, hogy egy sokkal szigorúbb keretbe akarja majd foglalni, ezzel nem vádolni akarom, csak kérdezem.

Szőcs Géza: Jó. Hát ez az egész azért figyelemre méltó, mert a részben a spontán folklór keletkezésének, részben a magyar lejáratás történetnek egyik érdekes epizódja. Arról beszéljünk, hogy ez igaz-e, vagy sem. Nem igaz.

Műsorvezető: Nem igaz.

Szőcs Géza: Tehát állítom, hogy nem igaz és állítom, hogy az ellenkezője igaz. Én az ellenkezőjét le is írtam nem is egyszer. Egy-két hónappal ezelőtt talán a Nagyításban is megjelentek az ezzel kapcsolatos elveim, amelyek úgy szólnak, hogy a kormányzatnak semmilyen módon nem szabad beleszólnia egyetlen művész munkájába, alkotásába sem.

Műsorvezető: Sőt, még azt is mondta, hogy virágozzék száz virág.

Szőcs Géza: Így van, ezt is többször mondtam.

Műsorvezető: Tehát, hogy minél többféle legyen a magyar kultúra.

Szőcs Géza: Tehát én nem tudok elképzelni ma olyan rendezőt, vagy pláne zeneszerzőt, akivel magamban olyan ellenséges lennék, bármilyen alapon, hogy én megakadályozzam egy ilyen filmnek a létrejöttét. Most akkor beszéljen másik esetről, és most nevekkel, jó? Mert ez mindig konkrétabb.
Ezelőtt néhány héttel engem fölhívott egy rendező barátom, filmrendező és színházi rendező egyaránt, Száz János, és azt kérdezte tőlem, ez közvetlenül a választás után volt, hogy Géza, most mondd meg nekem őszintén: csomagoljak, mi lesz itt? És azt mondtam, hogy eszedbe ne jusson, hát ellenkezőleg, keressünk egy olyan színházat, ahol még normálisabb körülményeket tudunk az eddigiekhez képest találni neked. Rendezzél, csinál izgalmas előadásokat.

Műsorvezető: Tud neki majd segíteni ebben?

Szőcs Géza: Biztos vagyok benne, hogy igen.

Műsorvezető: Tehát egy államtitkárnak lesz arra puvoárja, hogy mondjuk egy rendezőnek

Szőcs Géza: Arra, hogy egy értéknek tartott személyt, műalkotást, művet támogasson, pont úgy joga és lehetősége van, mint nagyon sokaknak a kulturális élet szereplői közül.

Műsorvezető: Visszatérek. Az előbb elkezdtem már a filmről beszélni. Ugye azt olvassuk itt a napokban, hogy nagyon súlyos gondok vannak az MNK a Mozgókép Közalapítvány körül. Pénzeket keresnek, pénzeket nem találnak. Még azt is olvastam, hogy van olyan vélemény, amely szerint meg kéne szüntetni ezt az egész rendszert és nem így kéne a filmet támogatni Magyarországon. Maga hogy látja ezt?

Szőcs Géza: Így van. Talán hagyjuk ezt a következő blokkra, mert hosszabban fejteném ki. Most visszatérek oda, amivel még adós vagyok. Tehát, hogy végbement egy belső leértékelődése a magyar kultúrának, és végbement a világban történt drámai leértékelődése. Az ember fesztiválokat, katalógusokat, antológiákat lapozgat és azt látja, hogy a legjelentősebb, legfontosabb fórumokon Amerikában, a világon bárhol, ott vannak szlovén, román, moldáv, szerb, és bármely más kelet-európai

Műsorvezető: És mi nem vagyunk jelen?

Szőcs Géza: És mi nem vagyunk jelen.

Műsorvezető: Na de hát erre voltak ezek az úgynevezett kulturális évadok különböző országokban, ahol aztán nagyon is jelen voltunk.

Szőcs Géza: Nem voltunk jelen. Jelen voltunk egy nagyon szűk körben, elkötöttünk rengeteg pénzt a semmire. Egy saját klientúránk látogatta, ott élő diaszforából, vagy diplomata rokonokból toborzódott közönségek előtt azt, amit mutattunk. Nem tudott áttörni.

Műsorvezető: Ez biztos, tehát erre nagyon konkrét visszajelzései vannak,

Szőcs Géza: Hát igen. Most ez alól kivétel, és nem is soroltam föl a zene, nevezetesen a klasszikus zene, amelynek tudjuk, hogy a legjelesebb magyar előadók és együttesek az ország jó hírnevét öregbítik világszerte és rájuk nem is vonatkozik ez, amit mondtam.
De vonatkozik a képzőművészekre, vonatkozik a filmesekre. Hát nézzük meg. Néhány év alatt hogy tört elő a semmiből a nem létezőből, a negatívból a román film.

Műsorvezető: Hát, mert nagyon jó lett.

Szőcs Géza: Nagyon jó lett. Hát hol tartunk mi ehhez képest?

Műsorvezető: Azért a magyar film is előtört most a semmiből megint. Volt egy nagyon rossz periódusa és lett egy jobb, de mivel most a hírek következnek, ezért azt javaslom, hogy akkor a filmkérdést halasszuk a következő néhány percre. A hírek után visszajövünk.
Továbbra is a Hatost hallják, én Váradi Júlia vagyok és a vendégem a kulturális államtitkár Szőcs Géza. És ott tartottunk, hogy a magyar film Ön szerint nem azon a helyen szerepel a világban, ahol kellene, de hogy ennek a hátterében mi is van, és Maga hogy látja ma a Magyar Mozgókép Közalapítvány helyzetét. Pénzeket keresnek, nem találják, nem tudjuk, hogy ki mit rontott el, vagy ki felelős ezért az egészért.
Mi a terv, igaz-e, hogy az egész intézményt meg is szüntetnék akár, fölszámolnák és másként támogatnák a magyar filmet?

Szőcs Géza: Kezem a legvégén, hogy melyik az ideális finanszírozási modell, ez hosszú ideje viták tárgya és ezt ki kell egészítenünk, hogy melyik az ideális modell egy gazdasági, kulturális nagyhatalom számára, egy középhatalom számára, egy kis ország számára. Nyilván nem ugyanaz a helyzet Portugáliában, vagy Indiában, vagy Amerikában, netán Görögországban.

Műsorvezető: Nézzük Magyarországot.

Szőcs Géza: Igen Magyarországgal kapcsolatban mindennek azért van fontossága, mert nem lehet egyfajta automatizmussal átültetni és azt mondani, hogy na hát ez nagyon jól működik Németországban vagy Franciaországban, nálunk is legyen így.
Az MMK-val kapcsolatos első összegző ítélet kialakítása éppen most történik ezekben a napokban, próbáljuk levonni azokat a konklúziókat, amelyeket fönnállása óta összegyűjthettünk. Először is itt van egy pénzügyi audit, amely Kőrösi Zoltán személyét kell itt dicsérnünk. Rendkívül konok és szívós vizsgálatot kezdeményezett, amelyből az derült ki, hogy az alapítvány, amelyről sokan úgy gondolták és még többen azt állították, hogy teljesen transzparens, hogy olyan kontroll alatt működik, amelyhez nem férhet semmifajta kétség, vagy aggály, bizony sok, sok milliárdnak nyoma veszett.

Műsorvezető: Vagy egyelőre nem találják, de lehet majd kiderül, hogy hol van.

Szőcs Géza: Az is lehet, hogy nem eltűnt, de biztos, hogy nem arra a célra fordítódott, hogy jeles magyar filmalkotások szülessenek.

Műsorvezető: Na most, ha ez így van, akkor nyilván ez nem a kulturális tárcára tartozik, hanem a bíróságra.

Szőcs Géza: Ez igaz.

Műsorvezető: De a bíróság akármit is fog dönteni, én most azt kérdezem, hogy a továbbiakban mi a terv?

Szőcs Géza: Én, amíg tényleg a végleges konklúziókat nem olvassuk szintézis formájában, addig nem akarok nyilatkozni erről, mert sok okból nem. De nem tartom sem azt tragédiának, hogyha megfelelően kialakított ellenőrzési rendszer beépítésével az MMK tovább folytatja működését, mint ahogy azt sem tartom tragédiának, hogyha valamilyen másfajta modellt kell kipróbálni.

Műsorvezető: Azt jónak tartja-e, amire több példa is volt, ahogy az adott kormányzat nagyon, nagyon komolyan támogatott egy-egy témát, egy-egy történelmi filmet, egy-egy rendezőt?

Szőcs Géza: Nem, nem tartom jónak. És azt gondolom, hogy nagyon sok olyan rendezőt tudnánk megnevezni, akik nem készíthették el a dédelgetett filmterveiket. Vagy egyáltalán nem is jutottak filmezéshez, holott

Műsorvezető: De hát kinek kéne eldöntenie, hogy melyek a jó filmtervek?

Szőcs Géza: Ha egy rendező már letett néhány olyan filmet az asztalra, most mondok egy példát: Gothár Péter. Ő bizonyított, hogy a legjelesebb filmalkotók egyike. Én azt tartanám helyesnek, hogy egy Gothár Péter minden évben, vagy minden második évben juthasson hozzá ahhoz a lehetőséghez, de Szász János is, és még nagyon sok nevet mondhatnék, Egyedi Ildikó. Hadd ne mondjak most neveket. És ez nem történik meg. Tehát valami itten rosszul működött.

Műsorvezető: Na de hát itt vannak ezek az új filmrendezők, akik nagyon tehetségesek.

Szőcs Géza: Borzasztó tehetségesek Hajdú Szabolcs és társai, nagyon sokan. De mondok én is egy még egy tehetséges embert. Antal Nimródnak vajon miért kellett elmennie? Most az ő nevétől hangos a világ. Én amikor

Műsorvezető: Onnan kezdte, tehát onnan jött haza, amikor megcsinálta a Kontrollt.

Szőcs Géza: Így van, de megcsinálta a Kontrollt, amelyről én akkor azt mondtam és nyilatkoztam, és talán írtam is, hogy zseniális ember zseniális műve.

Műsorvezető: Egyetértek.

Szőcs Géza: Én akkor bármi volt Antal Nimród fejében arról, hogy hol folytatja pályáját, ha az MMK-nak lettem volna kurátora, vagy valamilyen módon a magyar kultúrpolitika kérdéseiben lett volna befolyásom, akkor azt mondtam volna, hogy Antal Nimródnak még sok fontos magyar filmet kellene csinálnia ahhoz, hogy a magyar film úgy jelenjen meg, azzal az erővel a nemzetközi porondon, amilyennel most például a román jelent meg.

Műsorvezető: Hát lehet, hogy őneki nem voltak filmtervei. De mindet, ebbe ne menjünk bele.

Szőcs Géza: Jó ne menjünk bele, én csak mintákat akartam.

Műsorvezető: Egy kicsit még azért továbblépnék. Mielőtt államtitkár lett Orbán Viktornak levelet írt, hogy nem volna jó, hogyha a Balassi Intézet, amely a külföldi magyar intézeteket felügyeli, elkerülne a kulturális tárcától. Ennek ellenére elkerült. Ma hogy látja, hogy akkor igaza volt, amikor ezt a levelet megírta, vagy Orbán Viktornak volt igaza, hogy mégis így döntött?

Szőcs Géza: Ebben a kérdésben szerintem nem Orbán Viktor döntött.

Műsorvezető: A Navracsics féle közigazgatási tárcához került az intézet.

Szőcs Géza: Így van. Nos, ehhez azt fűzöm hozzá, hogy amikor én ezt a levelet írtam, még nem voltam államtitkár. Tehát nem kisebbíteni akarom a dolog súlyát ezzel, azt jelezni, hogy még arról sem voltak konkrét ismeretim, hogy milyen helyzetben van az államháztartás. Tehát én kiharcolhattam volna talán, hogy az intézetek a kulturális tárcánál maradjanak. De egy egyáltalán nem biztos, hogy a fenntartásukhoz és a működésükhöz szükséges pénzügyi fedezetet is ki tudtam volna harcolni a jelen viszonyok között.

Műsorvezető: Olvasta egyébként, hogy az új vezető, a most leváltott korábbi helyett, milyen koncepcióval állt elő, hogy egészen mást szeretne. Akár még az is felmerül, hogy ezeket a külföldi magyar intézeteket megszüntetik és egy nagy közös intézményrendszer működtetné őket?

Szőcs Géza: Nekem megvolt a saját koncepcióm és arról még mindig nem tettem le, hogy eljöhet az, az idő, de ahhoz az országnak talpra kell állnia  gazdaságilag, amikor úgy tudjuk szóban forgó intézeteket és a bennük zajló programokat finanszírozni, ahogyan az elvárható egy államtól, amely ad magára és a kultúrájára.
De ha már pénzekről beszélünk és az MMK-ról, itt az elhangzott kérdések egyik, másika lefordítható úgy is, pontosabb fölidézi bennem azt is, hogy milyen feszültség keletkezett az elmúlt hetekben, vagy napokban azok miatt a fejlemények miatt, hogy az MMK költségvetésének egy részét zárolta a kormányzat. Na most erről értelmetlen viták dúlás fúlása és polémiák és konfliktusok származtak. Nem árt, ha körbejárjuk kicsit itt a számok felől közelítve, hogy pontosan lássuk miről van szó.
Tehát ez, az úgynevezett 1132/2010-es határozat, amely elrendelte a zárolást. Az MMK idei támogatásának a törvényi előirányzata 5 milliárd 120 millió forintról szólt.

Műsorvezető: Ez a film gyártásra szánt éves összeg.

Szőcs Géza: Igen, így van. Na most, ennek a felét már az év első felében megkapta az alapítvány. A másik felét, tehát 2,5 milliárdnál valamivel nagyobb összeget pedig az év hátralevő részéig kell megkapnia az alapítványnak. Na most ennek az összegnek a zárolási javaslat szerint a jelentős hányada, másfél milliárd forint került, kerülne zárolásra. Most hozzá kell tennem azt, hogy például éppen a tegnap utalt át a minisztérium fél milliárd forintot a Mozgókép Közalapítványnak.

Műsorvezető: Tehát akkor nem igaz, hogy az elkészülendő és már forgatás alatt lévő filmeknek le kell állniuk és nem fognak elkészülni?

Szőcs Géza: Ez egyáltalán nem igaz. Ha a vége felől nézzük a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy nem öt milliárd százhúsz millió forintból, hanem mondjuk körülbelül 4,5 milliárdból kell gazdálkodnia a közalapítványnak.

Műsorvezető: Akit negatívan érint, az úgy érzi, hogy teljesen elveszítette

Szőcs Géza: De még ez sem biztos, ez a mai ugye pénzügyileg olyan, amilyen a helyzet, tudjuk, hogy milyen. A mai ábra ez, ez még változhat az év végéig.

Műsorvezető: Azt hiszem, hogy ennél sokkal súlyosabb helyzetet jelent az MKA, ugye a Nemzeti Kulturális Alap, amely gyakorlatilag a magyar kultúra finanszírozásának első számú résztvevője volt, az billegni látszik. Elképzelhető, hogy meg is szűnik, mert ilyen kijelentéseket is hallottam. Ezzel kapcsolatosan vannak-e konkrét tervek?

Szőcs Géza: Azzal kezdem, hogy az a kérdés, amit az utóbbi napokban nekem többen föltettek, hogy igaz-e, hogy az MKA egy másik tárcához kerül, az MKA felügyelete egy másik tárcához kerülne? Az én ismereteim szerint nem valós. Tehát nekem senki ilyen elképzelésről nem beszélt komolyan vehető forrásból. Tehát ezt eleve tekintsük úgy, hogy erről nincs is mit, miért tárgyalni, tárgyalnunk most és itt.

Műsorvezető: De azt nem tudjuk, hogy ki lesz az NKA elnöke. Ugye lemondott

Szőcs Géza: Nem tudjuk, hogy ki lesz, de tudjuk, hogy lesz.

Műsorvezető: Csakhogy mikor és addig mi van? Ugye ott van egy elég komoly pénzösszeg, amelyet át kéne utalni annak a kulturális szférának, amelyre nagyon vágyik és nagyon számít.

Szőcs Géza: Így van. Na most ez egy rendkívül felelősségteljes pozíció és felelősségteljes döntés kinevezni oda valakit. Ez mondjuk úgy, magyartalan kifejezéssel, hogy kinevezés alatt vagyunk.

Műsorvezető: Jankovics Marcell neve továbbra is szóba kerül, aki már volt az NKA elnöke?

Szőcs Géza: Na itt most én biztos, hogy nem nyilatkozom személyi kérdésekben.

Műsorvezető: ... gondoltam, de azért megkockáztattam. De hogy az NKA, mint intézmény, mint az kultúrafinanszírozás rendszere fönnmarad

Szőcs Géza: Az biztos, hogy egy éven belül nem fog változni, és hogyha jövőre csakis a szakma konszenzusára építve kitalálunk egy működőbb modellt, vagy egy olyant, amit jobban szeretnének a művész társadalomban, akkor erről tárgyalhatunk. De ezt én teljesen átvilágítható módon képzelem úgy, hogy olyan fórumokon és egyeztetéseken közelítsünk az optimálisnak vélt modell fele, hogy legalább a szakma nagyobb részének az egyetértését bírjuk ehhez.

Műsorvezető: Rövid közlekedési hírek után folytatjuk a beszélgetést Szőcs Géza kulturális államtitkárral.
Folytatjuk a beszélgetést Szőcs Gézával. Azt már tudja-e, hogy a kulturális intézmények éléről kiket akar eltávolítani, leváltani? Mert ugye az utóbbi időben gyakorlattá vált, azóta, hogy a Fidesz került kormányra, vagy Fidesz-KDNP került kormányra, naponta több olyan hírt kapunk, hogy ezt, azt, amazt már le is váltották vagy le fogják váltani. Van-e ilyen szándéka?

Szőcs Géza: És ezek megerősített hírnek bizonyultak?

Műsorvezető: Természetesen igen.

Szőcs Géza: Kit váltottak le például?

Műsorvezető: Ó, hát most nem tudom fölsorolni azt a nagyon, nagyon sok embert, akiket már elküldött az új kormány.

Szőcs Géza: De nem mind a kulturális területről?

Műsorvezető: Nem, nem, nem. Éppen ezért kérdezem Magát, merthogy ezért Maga a felelős.

Szőcs Géza: Igen. Itt olyan méretű változás folyamatrendszereit éljük a megrendelés, az elvárás a változás iránt az olyan erőteljes, hogy nem tehetünk úgy, minthogyha ezt nem érzékelnők. Nyilvánvaló, hogy nagyon sok intézmény élén személyi változásoknak is be kell következniük. Ez nem jelenti a fűnyíró elv működését.

Műsorvezető: Biztos?

Szőcs Géza: Egész biztos, hogy mindenkit és csak azért, mert az előző négy, vagy nyolc évben jutott háttérrel, vagy a nélkül vezető pozícióba azonnal és e miatt, csak e miatt le kellene váltani. De azt sem mondhatjuk, hogy nem vesszük tudomásul azt, hogy  van egy negatív, egyrészt van egy negatív közhangulat sok intézmény, vagy intézményvezető működléssel kapcsolatba. És én azt tartom becsületesnek, hogyha egyazon mércével mérve megnézzük a teljesítményét azoknak az intézményeknek, amikről itt most beszélünk.

Műsorvezető: Világos. Nézzük egy kicsit konkrétabban és akkor jobban is értjük, amit mond. Tehát mondjuk itt a Nemzeti Színház igazgatója Alföldi Róbert, akiről az hírlik, hogy le fogják váltani. Nincsenek vele megelégedve, vagy pedig az a koncepció, amely a Nemzeti Színházzal kapcsolatos a kulturális tárcáé, abba nem illik bele az ameddig igazgatás.
Ugyanígy kérdezem az Operaházat, amelyről ugyancsak úgy hírlik, hogy átalakul a vezetése. De hát múzeumokról is hallottam, még a Szépművészetiig bezárólag is, de a Ludwig Múzeum és egyebek, ahol igazgatóváltás várható.

Szőcs Géza: Igen, itt nagyon sokféle előzménnyel kell számolnunk. Ezek azért nagyon különbözőek. Vannak olyan intézmények, ahova néhány héttel, úgyszólván néhány órával a választások előtt neveztek ki valakiket. Nyilvánvalóan a bebetonozás szándékával.

Műsorvezető: Hol volt ilyen?

Szőcs Géza: Hát például a Nemzeti Galéria esete is ilyen.

Műsorvezető: Hát az azt hiszem egy fél évvel ezelőtt történt talán. Nyugdíjazták az előző igazgatót és a helyére kineveztek egy másik főigazgatót.

Szőcs Géza: Szóval nem régen történt. De kultúrintézeti, tehát külföldi kulturális intézetekre is gondoltam, meg olyan helyekre, ahol valóban ez történt. És ha ez történt, akkor ennek nem ugyanaz a megítélése, mint hogyha egy másik intézményről beszélünk, ahol többé, kevésbé vitatott, vagy nem vitatott pályázatok útján neveztek ki új embert a lecserélt régi helyett.
Tehát nem tudnám globálisan és egységesen kezelni ezt az egészet.

Műsorvezető: Akkor nézzünk egy-két dolgot. Pont Alföldi Róbert az, akiről nagyon sokat vitatkoznak mostanában, vagy az Operaház igazgatásáról. Mi a jövő?

Szőcs Géza: Úgy látom a jövőt, hogy ami például az Operaházat illeti, de nem akarom megkerülni a Nemzeti Színház kérdését sem, akkor talán kezdeném ezzel.
Sokak mondták azt, és még nekem is jövendölték azt, hogy az új kormányzat működésének első napjaiban, de legkésőbb első hetében Alföldi menesztve lesz. Evidenciaként kezelték. Most már ugye másfél hónap eltelt.

Műsorvezető: Tehát még mindig nem váltották le.

Szőcs Géza: Ez mutatja azt, hogy ezek a bennfentes jól értesült hírek nem mindig fedik, nem mindig élet közeliek.

Műsorvezető: Ez egy pletyka ország.

Szőcs Géza: A Nemzeti Színházzal kapcsolatos imént emlegetett átgondolást, koncepcióba helyezést még meg sem kezdtük. Tehát biztos, hogy nincs napirenden ma ennek a személyi kérdésnek a keresztülvitele.

Műsorvezető: De azért vannak olyan emberek a Maga agyában, vagy a Maga listáján, akikre úgy azt gondolja, hogy hát ennek nem kéne ott maradnia, politikailag nem illenek be koncepcióba?

Szőcs Géza: Nem, ilyen, így az én fejemben ilyenek nincsenek. Alföldiről én, a személyes véleményem a következő: egy nagyon tehetséges rendező, de osztom azt a véleményt, hogy talán nem a Nemzeti Színház élén kellene ezeket a kísérleteket folytatnia.

Műsorvezető: Rosszul működik a Nemzeti Színház?

Szőcs Géza: Nem rosszul működik, de olyan feszültségeket gerjeszt, amelyeket a szóban forgó intézmény körül jobb volna elkerülni.

Műsorvezető: Egészen más. Azt mondta, amikor hazajött Kazahsztánból, hogy kéne egy néhány fős genetikai kutatócsoportot létrehozni, amely föltérképezné a mai magyar népességnek a genetikai kapcsolatrendszerét, és esetleg valami olyasmi derülhetne ki egy ilyen kutatás folytán, ami ellentmond annak, amire mostanáig gondolnak eddigi tanulásunk alapján. Mire gondol egészen pontosan?

Szőcs Géza: Egészen pontosan az ismeretek fontosságára gondolok. Nem azért fontos egy ismeretnek a megszerzése, mert az valamire fölhasználható, vagy beépíthető a mondjuk úgy, hogy politikai, vagy propaganda céljaink szerint, hanem azért fontos, mert az igazság ismerete fontos.

Műsorvezető: De mi az, az igazság, amire úgy gondol, hogy nem érvényes

Szőcs Géza: Ez a világ bármely, tehát ma a genetika olyan tudomány, amely bármely két ember között, aki földön él, képes megállapítani a rokonsági fokot. Tehát például kettőnk között is. És ez érvényes a népekre is. na most az elmúlt években számtalan olyan analízis született, amely a világban élő különböző népességek közötti genetikai, származási, rokonsági kapcsolatokat illette.

Műsorvezető: De azt ugye tudja, hogy Magyarország népessége olyan módon cserélődött, hogy itt hiába végeznek genetikai kutatásokat, abból már nem nagyon tudnak semmire visszakövetkeztetni. Különös tekintettel azt olvastam, hogy valamiképpen a finnugor nyelvi rokonságra utalva mondta azt, hogy hát lehet, hogy fölül kéne vizsgálni.

Szőcs Géza: Nem a nyelvi rokon, nem, abból a tényből, hogy a magyar nyelv is és a finn nyelv is egyazon nyelvcsalád tagja, nagyon hosszú időn keresztül azt a következtetést vonták le, tudománytalanul egyébként, de érthetően, hogy akkor a két nép között is kell lennie egy genetikai rokonságnak.

Műsorvezető: No de hát pontosan ez nevetséges, hiszen a nyelvi rokonság és a genetikai rokonság az két egészen különböző dolog.

Szőcs Géza: Igen. Most állítólag én egyébként sajnálom, hogy így van, hogy állítólag a finnek számára már világos, hogy igazából vérségi kapcsolat nincs közöttünk, vagy nem számottevő. Tehát alig haladja meg azt, amely bármely két nép között előfordul. És már nem is tanítják azt, hogy testvérnép volna a finn és a magyar. Amit mondtam, szellemi értelemben én nagyon fájlalok, mert igazán kedves nép.

Műsorvezető: Nyelvi rokonság azért mégis csak van közöttünk, ezt senki sem tagadhatja.

Szőcs Géza: Nyelvi rokonság van. Azt szeretném tisztázni, hogy minden olyan sanda föltevés, hogy én a genetikai kutatásokból, amelyek egyébként már réges rég megindultak, tehát ilyen értelemben én nyitott kapukat döngettem. Igenis, az akadémia részéről például Bálint Csanád professzor vezetésével voltak ilyen kezdemények. És én azt szeretném, hogyha ezek folytatódnának.

Műsorvezető: Tesz is ennek érdekében valamilyen konkrét, hivatalos lépést?

Szőcs Géza: Hát, ami módomban áll, azt szeretném arra fölhasználni, hogy elősegítsem ezt.

Műsorvezető: Az nem zavarja, hogy az előző Fidesz kormány idején volt egy Grespik nevű politikus, aki nagyon is félrevezetően próbált ezzel foglalkozni, és hát hogy így fejezzem ki magam, kinevették. Tehát, hogy esetleg analógiaként nem fognak-e erre emlékezni?

Szőcs Géza: Hát mindenki azon nevet, amit nevetségesnek tart. Én azt gondolom, hogy egy tudományos egzakt, precíz módszerekkel megszerzett ismeret nem mulatságos. Ezzel szemben fontos. Ennyit akarok, én semmi egyéb következtetést, vagy konklúziót nem tartok e pillanatban olyan témának, amiről érdemes volna beszélni addig, ameddig nem láttuk ezeket az eredményeket.

Műsorvezető: Legvégül, Kikre hallgat?

Szőcs Géza: Neveket talán nem fogok mondani ezúttal sem. Nagyon sok barátom van, de azoknak is meghallgatom a véleményét, akik nem barátaim, vagy akár ellenségeim, mert azt gondolom, hogy az igazság és egyáltalán a bölcsesség az nem függ attól, hogy az illető milyen érzelmű, milyen érzületű, esetleg velem ellenséges, vagy nekem nem szimpatikus ember. Én azt hiszem, hogy úgy határozhatom meg magamat, mint nyitott embert, legalábbis szándékaim szerint. Én rendszeresen olvasom az ellenzéki sajtót is. Olykor bosszankodom, olykor mulatok azon, amit magamról olvasok. Nemcsak az ellenzéki, de olykor a baráti sajtóban is. Azt kell mondanom, hogy amikor egy-egy döntést hozok, ebben benne van nemcsak az egyes számomra fontos véleményalkotók véleményének az integrálása is, hanem mindaz, amit én az elmúlt 50 évben olvastam, láttam, hallottam, megtapasztaltam, annak az eredménye minden döntés, amit hozok.

Műsorvezető: Köszönöm szépen! A vendégem a Hatos című műsorban Szőcs Géza volt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kulturális államtitkára.