Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár beszédet mondott a siófoki Media Hungary konferencián, május 3-án.
Tisztelt jelenlévő kiválóságok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Médiawawe nyitóelőadásában megoszthatom Önökkel néhány gondolatomat az iparág előtt álló kihívásokkal kapcsolatban. Talán a legcélravezetőbb, ha kísérletet teszek a szervezők által felvetett kérdések némelyikének megválaszolására, ugyanakkor magam is szeretnék hozzájárulni néhány új felvetéssel a konferencián várhatóan kialakuló lényegi kérdéseket érintő diskurzushoz.
„A pénz beszél” – így szól az idei konferencia mottója. Gondolom, sejthető, hogy a kulturális kormányzat mit gondol erről a csak félig idézett szólásról. Mindenesetre nem vállalhatjuk magunkra a kutya szerepét. Természetesen szeretnénk hallatni a hangunkat a kulturális értékek megőrzése és terjesztésének érdekében. Hangsúlyozva az iparági szereplők felelősségét a nyomtatott sajtótól kezdve az audiovizuális iparágon keresztül az új médiáig bezárólag.
Külön öröm számomra, hogy a szervezők maguk vetetették fel a média társadalmi felelősségének kérdését. Őszintén szólva kíváncsian várom, hogy Önök milyen válaszokat adnak erre a felvetésre. Ha megengedik, magam is felhívnám a figyelmüket egy olyan jelenségre, amely alapvetően befolyásolja a magyar kultúra jövőjét, méghozzá a legtágabb értelemben.
A legfrissebb olvasáskutatások szerint az emberek majdnem harmada egyáltalán nem olvas könyvet. A fiataloknak csupán egytizede olvas napi gyakorisággal. Ugyanakkor a televízió mind információforrásként, mind szórakozásként elvesztette elsőségét az ifjú generáció körében. Persze örvendhetnénk annak, hogy mára elhárult az egész nap televíziót bámuló kamasz rémképe, ám úgy gondolom, hogy nem érdemes sztereotípiák közé szorítani gondolkodásunkat. A jelenségeket először megértenünk kell, majd meg kell találnunk azt a keskeny mezsgyét, amelynek mentén feltárhatjuk a médiaszereplők, az iparág és az állam felelősségét egy a nemzeti kultúra szempontjából kívánatosnak nevezhető állapot eléréséhez.
Ezért nem tartom tragédiának, hogy az ifjú generáció első számú információforrása ma az internet világa. Abból, hogy egy 2011-es felmérés szerint a fiatalok 57 százaléka olvas, kommentál és ír blogot nem az következik, hogy valamiféle ellenkampány keretében vissza kellene térítenünk őket hagyományos médiumokhoz. Úgy sejtem, ez reménytelen vállalkozás volna. Ellenben a kultúrpolitika számára a digitális világ új lehetőségeket nyújt. Attól, hogy a médium, a szó szoros értelmében a közvetítő változik, az értékes és talmi közötti, amúgy nehezen definiálható határvonal még nem fog elmozdulni. Liszt Ferenc művei a rögzítés módjától függetlenül felbecsülhetetlen értékűek számunkra. Akár bakelitlemezről hallgatjuk Cziffra György előadásában a Magyar rapszódiát, akár a Magyar Nemzeti Digitális Archívum oldaláról töltjük le, a lényeg a zenemű és az előadó zsenialitásában rejlik. Márai Sándor regényei e-bookon olvasva sem válnak értéktelenné, ahogy az Ómagyar Mária-siralom sem, ha az internetről töltöttük le.
Ám hogy az ígért problémát felvessem, fel kell hívnom a figyelmüket egy felettébb érdekes jelenségre. Néhány évvel ezelőtt a kutatók érdeklődve kezdték elemezni az úgynevezett sms-nyelvet. Nemrégiben megszületett az első sms-ben írt regény is. Az elmúlt öt évben a web2, majd a web3 elterjedésével ez a jelenség tovább fejlődött, és mára kialakult egy jellemzően a fiatal generációk által használt, saját szókészlettel rendelkező nyelv, amelyet az idősebb generációk már nem is értenek. Meg kell jegyeznem, a rövidítések használata, az írásjelek, a mondatkezdeti nagybetűk elhagyása nem új keletű találmány. A múlt század tízes éveiben az olasz futuristák már kísérleteztek hasonló írásreformmal, hozzáteszem, csekély eredménnyel.
Az új kommunikációs eszközök segítségével azonban láthatóan a mostani kísérlet minden művészi, tudományos koncepció nélkül sikeresen tör előre. A problémát nem abban látom, hogy a virtuális térben új ifjúsági nyelv alakul ki. Aggodalmam sokkal inkább arra vonatkozik, hogy ez az új rétegnyelv generációs nyelvként mindkét irányban átjárhatatlanná válik. Azaz a web3 nyelvben otthonosan mozgó fiatal számára idővel érthetetlenné válik az irodalmi nyelv, és ezáltal elérhetetlenné a magyar kultrúrkincs. Ez az állapot diglossziához vezethet. Olyan kettős nyelvhez, amely az arab és az újgörög nyelvet jellemzi napjainkban. Az úgynevezett felső-nyelv vagy irodalmi nyelv a nem képzett rétegek számára elérhetetlen. A társadalmi mobilitás rendkívül nehéz az ilyen nyelvi kettőséggel rendelkező közösségekben.
Nem állítom, hogy ez az állapot a következő években kialakul Magyarországon. Abban azonban, beálltát elkerülhessük, a média szereplőinek és a kormányzatnak közös felelőssége van.
Most pedig, ha megengedik röviden vázolnám, hogy mit tesz a kulturális kormányzat a nemzeti kultúrkincs megőrzése és elérhetővé tétele érdekében.
Mára a digitális rögzítés lehetősége nagy biztonsággal jelenthet megoldást a Gutenberg-galaxis teremtette kihívásokra, nem is beszélve a digitális világ által termelt dokumentumok rögzítésére.
A XXI. század első évtizedére eljutottunk odáig, hogy amit digitálisan nem rögzítettek, az szinte olyan, mintha nem is létezne. Ezt ismerte fel az Európai Bizottság is, amikor elfogadta a Digitális Menetrendet.
Az emberi civilizáció általunk ismert hat évezredes fejlődése alatt az agyagtábla, a pergamen, a papirusz és a papír után most először tett szert olyan biztonságos adathordozóra a digitális adattárolók formájában, amely felválthatja a korábbi összes rögzítésre alkalmas anyagot, ráadásul rendelkezik azzal az előnnyel is, hogy a keresőrendszerek segítségével valóban eljuttatja a kívánt információkat a felhasználókhoz.
Ezért a kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség ideje alatt létrehozza a Magyar Nemzeti Digitális Archívumot, amely a teljes magyar kultúrkincs digitális rögzítésére és minél szélesebb hozzáférhetővé tételére lesz hivatott.
A Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakításával olyan, a tárca által irányított közgyűjtemény jön létre, amely a továbbiakban a klasszikus filmarchívumi feladatok ellátása mellett hosszú távon képes a magyar kultúra által teremtett alkotások digitális rögzítésére, és egyben alkalmas a nemzet és a világ nyilvánossága előtt bemutatni közös örökségünket és alkotó munkánkat. És nem mellesleg az Önök munkáját lesz hivatott segíteni!
Végezetül engedjék meg, hogy további sikereket és gyümölcsöző tanácskozást kívánjak Önöknek!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(Kultúráért Felelős Államtitkárság, kormany.hu)
