Örkény István emlékét őrző telefonfülkét avatott Halász János az Örkény-centenárium záróeseményeként 2013. április 6-án Remeteszőlősön. A kultúráért felelős államtitkár beszédét olvashatják.
„A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az ilyen, és az ehhez hasonló sorok miatt szeretjük Örkény István művészetét. Az ilyen és az ehhez hasonló sorokkal emelte Örkény István a groteszk kisprózát világirodalmi rangra. És az ilyen, és az ehhez hasonló sorok miatt élmény az írót olvasni. És ugyanekkora öröm az, hogy most itt lehetünk, és a tiszteletére felavathatjuk ezt a telefonfülkét. Egy telefonfülkét, ami legalább annyira groteszkül szimbolizálja írásművészetét, mint amennyire groteszk az, hogy egypercesében ez a telefonfülke életre kel. Bármennyire is képtelenség ez, de elmondhatjuk: ez a telefonfülke ha nem is sétál el, de életre kel. Életre kel és emlékezethellyé válik, a magyar irodalom egyik különös emlékezethelyévé.
Kedves Jelenlévők!
Örkény a követezőképpen fogalmazott az egypercesekről: „néha arra gondolok, hogy nem is igazi novellák ezek, inkább azt kellene mondani, hogy csak jeleket adok”. Valóban jelek ezek a novellák. Annak a jelei, hogy mindennek van másik oldala, hogy mindent lehet másképp értelmezni. Ez a telefonfülke is egy jel. Annak a jele, hogy Örkény öröksége él és virul. Annak a jele, hogy az irodalomnak még ma is ereje van, és örökké lesz ereje.
Örkény István humorának felszabadító ereje volt. Műveit mintegy húsz nyelvre lefordították, ennek következtében munkásságát világszerte ismerik, és elismerik. Szereplői és helyszínei – a pesti utcák, a csemegebolt, a kockás abroszos kisvendéglő – és témái természetesen leginkább hozzánk, magyarokhoz szólnak. Ezt ő maga is megerősítette: „Mindig ezt a közöset kerestem, a lényeget, az emlékezetest” – mondta. Mi már tudjuk, nem kétségbeesett keresés volt ez. Örkény maradéktalanul megtalálta, megírta a lényeget, az emlékezetest. A mi feladatunk az, hogy továbbörökítsük, átadjuk a jövő generációinak, és emlékét örökké őrizzük.
Éppen az olyan kezdeményezésekkel, mint ez a telefonfülke, ami szimbólumként foglalja magában Örkény munkásságának különlegességét. Éppen ezért köszönetet kell mondanunk igazgató úrnak a nagyszerű kezdeményezésért; polgármester úrnak; a Magyar Művészeti Akadémiának, és azoknak a támogatóknak, akik tevékeny szerepet vállaltak abban, hogy ez a kezdeményezés megvalósulhasson.
„Néha elég egy szó.” – mondta egyszer az író egy televíziós műsorban. Azt hiszem, ebben a pillanatban nekünk is elég egy szó: köszönjük!
Köszönjük, Örkény István!
(Emberi Erőforrások Minisztériuma, Kultúráért Felelős Államtitkárság)
