"Nemzeti karakter kell a Nemzeti Színházban" címmel készített interjút Pindroch Tamás Halász János kultúráért felelős államtitkárral a Közszolgálat 2013. június 13-i számában.

A kulturális államtitkárság munkája a folyamatosságon, az együttműködésen alapul – mondta lapunknak Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) kulturáért felelős államtitkára. Kifejtette, a kulturális intézmények teljesen függetlenek, ugyanúgy, ahogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) szakmai kollégiumai is autonóm módon hozzák meg döntéseiket. Hangsúlyozta: akik ennek ellenkezőjét állítják, hangulatot keltenek az ország ellen. Arra is kitért, hogy ő már korábban is Vidnyánszky Attilának szavazott volna bizalmat Alföldi Róberttel szemben a Nemzeti Színház élén.

– Ön a második Orbán-kormány harmadik kulturális államtitkára. Nem gondolja, hogy a területnek inkább az állandóságra lenne szüksége?

– Szerintem a kultúrában fontos a változás is.

– Az olyan gyors személyi változások is hasznosak, amelyek az elmúlt három évet jellemezték?

– Nem voltak ezek gyors változások, mindegyik éppen idejében következett be. A munkám kezdetén elmondtam, hogy számomra a folyamatosság és az együttműködés a legfontosabb. Az államtitkárok változtak, de a kultúrpolitika, a kulturális igazgatás egészét tekintve folyamatosság jellemző. Természetesen más-más habitus jellemzi Szőcs Gézát, L. Simon Lászlót és engem, munkánk során máshová helyezzük a hangsúlyokat, de ugyanazok a céljaink. Egyébként rendszeresen egyeztetek közvetlen elődeimmel.

– Az első Orbán-kormány idején már betöltötte már ezt a szerepkört. Miben más a két időszak?

– Tizenegy év alatt a kultúrpolitikában is nagyon sok minden megváltozott. Főleg arra a nyolcéves szocialista rombolásra gondolok, amely ezen a területen is éreztette hatását. Három évünkbe és nagyon nagy energiánkba került, hogy talpra állítsuk a kultúrát, de még mindig érezteti hatását az a pusztítás, amit az MSZP hátrahagyott.

– Viszont nincs önálló kulturális tárca. Ez nem nehezíti a munkát?

– Éppen ellenkezőleg. Ebben a kormányszerkezetben a kulturális államtitkárságnak sokkal könnyebb a helyzete. Ma sokkal jobbak, biztonságosabbak például a támogatási rendszerek, és az ágazatok közötti együttműködés is sokkal gördülékenyebb. Ha két külön minisztériumban dolgoznánk az oktatási területtel, például hónapokon keresztül kellene egyeztetnünk egy olyan olvasásnépszerűsítő programról, amit most tervezünk indítani. Mivel most egy tárca, az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozik a kulturális és az oktatási államtitkárság is, elég a tartalmi dolgokat egyeztetni egymással.

– A balliberális ellenzék szerint a Fidesz minden kulcspozíciót elfoglalt a kultúrában, minden pénzcsapnál az önök emberei ülnek, így tönkreteszik a színes kulturális életet. A Jobbik viszont azzal vádolja önöket, hogy túl kesztyűs kézzel bánnak a balliberális kulturális elittel, például Alföldi Róbert is kitölthette mandátumát a Nemzeti Színház élén.

– A baloldali és a radikális jobboldali ellenzék is politikai harcot folytat ellenünk. Mi viszont kormányzunk, és nem az ellenzéknek kell megfelelnünk, hanem a magyar embereknek. Hol is vannak pénzcsapok a kultúrában? Az egyik ilyen intézményünk a demokratikusan választott parlament. A költségvetésben pontosan meghatározott összeg szerepel arról, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat a NKA, illetve az EMMI kulturális államtitkársága. Ez tehát egy teljesen transzparens, demokratikus rendszer.

– Az NKA élén viszont egy fideszes képviselő, volt kulturális államtitkár, L. Simon László áll. A balliberálisok szerint ezzel egyértelműen politikai ráhatásra dönthetnek az alapnál szakmai kérdésekben is.

– Ez is álszent kritika, hiszen 2010 előtt az a Harsányi László vezette az NKA-t, aki a Horn-kormány idején államtitkár volt. A törvény szerint – ez korábban is így volt – a mindenkori miniszter az NKA elnöke. A posztra viszont delegálhatja a jelöltjét, aki L. Simon László. Ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy például Hiller Istvánt kellett volna e posztra jelölni? Viszont azt sokan elfelejtik, hogy az alapnál a pénzelosztást a szakmai kollégiumok végzik, nem L. Simon László. A pályázatokat is ők írják ki, amellyel a kultúrpolitikai irányokat is meghatározza az NKA. Ezek nem könnyű döntések.

– A szakmai kollégiumokba nem politikai alapon kerülnek be a döntéshozók?

– A miniszter és az adott művészeti terület szakmai testületei tesznek javaslatot a kollégiumok tagjaira.

– Ezek szerint nem lehet direkt politikai irányítást kialakítani?

– Egyáltalán nem lehet. Ez igaztalan és minden alapot nélkülöző vád. Ezek a testületek teljes autonómiával rendelkeznek, ugyanúgy, ahogy a kulturális intézményeink is. Ennek ellenkezője a szocializmus idején jellemezte az országot, és épp azok éltek ezzel, akik most az MSZMP utódpártjának tagjaiként kiáltanak demokráciáért. Az ország és a kulturális intézményrendszerünk ellen külföldön egyszerű hangulatkeltés folyik.

– Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház új igazgatója miért került a támadások kereszttüzébe már hónapokkal azelőtt, hogy átvette volna az intézmény irányítását?

– Attilával éveken keresztül együtt dolgoztunk Debrecenben, hiszen ő vezette a város színházát, én pedig kultúráért felelős alpolgármester voltam. Ő is elmondhatja, hogy ott sem volt szó politikai irányításról, az intézmény teljesen autonóm volt, nem szóltunk bele, mit játsszon a színház. A problémát az jelenti a Nemzeti Színház kapcsán is, hogy vannak olyan kultúrpolitikai szereplők, akiknek lételeme a botrányokozás, akiknek rögeszméjévé vált, hogy a Fidesz-KDNP minden kulcspozíciót elfoglal a kulturális területen. Ezt sulykolják a hazai és a nemzetközi közvéleménynek.

– De nem gondolja, hogy elérik a céljukat? A külföldi sajtótermékek például azt állították, hogy Alföldi Róbertet eltávolították a posztjáról.

– A hazugság akkor sem válik igazsággá, ha sokszor elismétlik, még külföldön sem. Vidnyánszky Attilát ugyanabban a rendszerben, pályázati úton választották meg a Nemzeti Színház igazgatójának, mint a szocialista kormány idején Alföldi Róbertet. Alföldit természetesen senki nem váltotta le, kitöltötte igazgatói idejét.

– Az nyílt titok, néhány korábbi parlamenti hozzászólásából kiderült, hogy ön finoman szólva sem nagyon szimpatizált az Alföldi Róbert által vezetett Nemzetivel.

– Ha akkoriban is feltették volna a kérdést, hogy kinek szavaznék nagyobb bizalmat a Nemzeti Színház élén, Alföldinek, vagy Vidnyánszkynak, egyértelmű, hogy az utóbbi művész nevét említettem volna. Alföldinek több megengedhetetlen szereplése is volt igazgatóként. Alföldinek több, vitát kivát kiváltó szereplése is volt igazgatóként. A román nagykövetség számára bérbe adta volna a Nemzeti Színház épületét december 1-re. De volt olyan sajtótájékoztatója is, ahol verbálisan inzultált egy fiatal újságíróhölgyet. Ezekből az ügyekből parlamenti felszólalások lettek, ezekre reagáltam parlamenti államtitkárként. A Nemzeti Színház igazgatója meggyőződésem szerint nem keveredhet ilyen botrányokba. Réthelyi Miklós akkori miniszter írásbeli figyelmeztetésben részesítette Alföldi Róbertet. Ő tavaly ilyen „pedigrével” ismét pályázott a Nemzeti élére. Miniszer úr a két pályázó közüól Vidnyánszkí Attilának szavazott bizalmat

– Vidnyánszkynak viszont most azt vetik a szemére, hogy nem határolódott el rögtön a budapesti Polgári Szalonban Kerényi Imre a Nemzeti Színház állítólagos „homoszexuális elhajlásaira” tett megnyilvánulásától.

– Vidnyánszky viszont elhatárolódott. Ő megtette, amit meg kellett tennie.

– Az ön álláspontja szerint egyébként milyen színháznak kell lennie a Nemzetinek?

– Különös, hogy a nagy nemzeti intézményeink közül csak a Nemzeti Színházzal kapcsolatban merül fel ilyen kérdés, az Operaházzal kapcsolatban nem. A Magyar Nemzeti Múzeum tárlatairól sem kérdezik meg, hogy milyennek kell lennie egy nemzeti kiállításnak. A vidéki városokban a helyi társulatok, a kőszínházak ugyanilyen fontosak, ott is folyamatos beszédtéma egy-egy előadás, egy-egy évad repertoárja. Ez is bizonyítja, hogy a magyar nyelvű, nemzeti színjátszás az ország függetlenségét is szimbolizálja. Számomra az érvényesség a legfontosabb kritériuma a Nemzeti Színháznak. Műsorpolitikájában tartalmaznia kell a nemzeti szemléletet, egyúttal a magyar színjátszást fel kell helyeznie Európa és a világ színházi porondjára. Az elmúlt években is sok ilyen nemzetközi kapcsolattal rendelkezett a nemzeti teátrum, de ennek nem láttam azt a folyamatos ívét, amelyre szükség lett volna. Az új igazgató eddigi munkássága viszont erről szól, aminek a pályázatában is hangsúlyos szerepet adott. Nála ezen túlmenően szerves egységet fog jelenteni a Nemzeti, valamint a vidéki és a határon túli színházak együttműködése.

– Mi a véleménye elődje, L. Simon László koncepciójáról, hogy nem minden állami intézmény élére kell pályázattal kinevezni az igazgatót?

– Szerintem jó formula a pályáztatás, de lehet más megoldás is. Figyelemre méltónak találom L. Simon László indítványát, amelyről a szakmai szervezetekkel lefolytatják az ilyenkor szükséges egyeztetéseket. A kormány megvárja ezt, és utána alakítjuk ki az álláspontunkat.

– Már az első Orbán-kormány idején is nagy kulturális fejlesztéseket terveztek, amelyből a ferencvárosi Duna-parton megépült a Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház. Várható-e még itt fejlesztés, illetve mikor kezdődhet a városligeti új múzeumi negyed építése?

– A 2000-es évek elején nagyívű fejlesztések kezdődtek, de a lendület megakadt, de a Demszky Gábor vezette Budapest és a 2002 és 2010 közötti kormányok semmit sem építettek. Ők csak a whiskysdobozok fejlesztésében tudtak gondolkodni. 2010 óta azonban nagyon sok figyelemre méltó kulturális fejlesztési elképzeléssel lehet találkozni. Tarlós István főpolgármester a kormánnyal való összefogásban fogalmazza meg a célokat. Felmerült a Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház kulturális tömbjének befejezése, egy új kongresszusi központ felépítése, de nagyon látványos épület lehet az átellenben, a budai Duna-parton megépítendő, Rubik-kockát megformáló épület is. Fontos, hogy a Duna-partnak ez a része néhány éven belül az ország valódi kulturális központjaként a város szerves részévé váljon. Megindult az évtizedek óta elhagyatott és Budapest szégyenfoltjaként álló Várbazár rekonstrukciója, amely jövő tavasszal be is fejeződhet. Bár nemcsak kulturális vonzata van, de fontos megemlítenem a Kossuth tér felújítását is, amellyel újra európai színvonalú központja lesz az országnak. A leendő városligeti múzeumi negyed tervezési szakasza is megkezdődött, a realitás talaján állva azt tudom mondani, hogy 2018-ra fejeződhet be a zuglói beruházás. Most a koncepció kidolgozásáról született meg a döntés, majd egy nemzetközi tervezői pályázatot fog kiírni a kormány. Felálltak a szakmai bizottságok, amelyek az ide kerülő múzeumok elhelyezéséről és koncepcióról alakítják ki az álláspontokat. A munkát a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László koordinálja miniszteri biztosként.

– Vidéken milyen fejlesztésekre lehet számítani?

– 33 milliárd forint állt rendelkezésre a vidéki, kis közösségi tereink, művelődési házaink felújítására, vagy építésére, 330 ilyen hely már el is készült. Közel 600, 5000 fő alatti településen jöhetnek létre ilyen központok, ahol a művelődési funkción kívül a posta, gyógyszertár, ifjúsági ház is szerepet kaphat. Ezt a programot a Vidékfejlesztési Minisztérium indította és gondozta, amely mellé az EMMI, a kulturális államtitkárság egy 700 milliós tartalomfejlesztési keretet tett hozzá. Az Agóra-programok keretében a vidéki városok művelődési házait újítjuk meg. Tehát látható, hogy óriási a pezsgés, a lendület a vidéki kulturális beruházások területén is.

(Közszolgálat)