Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár a hódmezővásárhelyi iparművészeti CeRamICa konferencián mondott beszédet 2011. szeptember 15-én.

Tisztelt Polgármester Urak, Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

A magyar kulturális kormányzat képviseletében két okból is szívesen fogadtam el e konferencia szervezőinek megtisztelő fölkérését. Először is azért, mert valódi öröm olyan városba látogatni, amelynek polgárai az őseik által létrehozott műveltségben nemcsak a jelen kultúrájának részét látják, hanem további boldogulásuk alapját is keresik, másodszor pedig azért, mert – amint az eddig elhangzottak mutatják – ez a tájékozódás sikeresen, az Európai Unió által kínált lehetőségeket kihasználva történik, olyan közös tanulási folyamatban, amelyben a részvevő közösségek, régiók, országok a maguk jó és rossz tapasztalatait, sikereit, gondjait megosztják partnereikkel, s tanulnak egymástól.

Hódmezővásárhely 2008-ban azért vállalt szerepet az INTERREG IV C program keretében a CeRamICa „Kerámia, kézműipar és más kismesterségek Együttműködése” című pályázatban, hogy nemzetközi együttműködésben olyan hatékony megoldásokat és eszközöket találjon, amelyek által a kreatív iparágak a helyi gazdaság korszerű húzóágazataivá válnak. Amint ez a környék a maga hétezer éves, világhírű fazekashagyományával méltó egy ilyen projekt vezetésére, úgy a magyar népművészet, a magyar iparművészet is méltó arra, hogy hagyományait átmentsük a jövő tárgyalkotó kultúrájába. Breuer Marcell, a jeles építész és iparművész azt mondta, hogy „Minden jó és célszerűen kialakított tárgy minden helységbe illik, mint az élő organizmus – a virág vagy az ember”. Egy ország formakultúrája akkor lehet értékes, ha saját hagyományaiból táplálkozik, abban talál formákat, forrásokat, szimbólumokat. A magyar iparművészet – különösen a kerámiaművészet – sosem azzal érte el sikereit, hogy a nemzetközi színtéren piacvezetésre tört, hanem sajátos termékeket alkotott, integrálta a kifejezési formákat, és figyelembe vette a nemzeti hagyományokat. Ehhez a nagy alkotóegyéniségek mellett alkotóműhelyekre, művésztelepekre, szakmai fórumokra, oktatásra volt szükség. Elmondhatjuk, hogy ez a szakmai háttér nálunk rendelkezésre áll. 1990-ben alakult meg a Magyarországi Alkotótelepek és Szimpóziumok Társasága, amely összefogja a hazai művésztelepeket. A szellemi újítások eléréséhez a szimpóziumok nyújtanak lehetőséget. Ezt a tevékenységet a kulturális tárca folyamatosan támogatja; katalógusok kiadásához, tanácskozások megrendezéséhez, díjak adományozásához járul hozzá. Évente pályázatot hirdetünk olyan hazai alkotótelepek és -műhelyek számára, amelyeket helyi önkormányzatok tartanak fenn, s így az állam részéről is elősegítjük az infrastruktúrával rendelkező műhelyek működését. Támogatjuk az alkotóműhelyek működtetését, felújítását, a művészeti tevékenységhez szükséges gépek és eszközök beszerzését és korszerűsítését. Ezek az alkotótelepek oktatóbázisként is kiválóan működhetnek, s minthogy a művészetoktatás alapvetően a gyakorlati képzésre támaszkodik, a Kecskeméti mellett éppen a Vásárhelyi Művésztelepnek is egyik fontos feladata a hallgatók továbbképzése.

A hazai kerámiaműhelyek programjait a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja. Tudjuk, hogy az NKA rendszere programfinanszírozásra épül, így a műhelyek a szakmai programokra, kiállításokra, tanácskozásokra, szakmai kiadványokra pályázhatnak.

Örömünkre szolgál, hogy a három hazai jelentős kerámiaműhely egyike – a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió és Siklósi Kerámia Alkotóműhely mellett – a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium, amely 1996-ban alakult meg, s a város, a kulturális tárca és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően már 15 éve sikeresen működik. Az évente megrendezett tanácskozásra a híres vásárhelyi alapanyag és a jó technológiai háttér nemzetközi hírű magyar és külföldi keramikusművészeket vonz.

Mindezt figyelembe véve nem tűnik alaptalannak az az ambíció, hogy Vásárhely, a Magyar Keramikusok Társasága és a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány, valamint az itt működő kerámia- és porcelángyárak ezt a várost valóban Közép-Európa egyik kerámiaközpontjává tegyék. A legfontosabb cél: a kerámiaipar életben tartása, a népi és a hivatásos kerámiaművészet támogatása, a kerámiakultúra fenntartása. Ehhez természetesen a szereplők együttműködésére is szükség lesz, valami olyasmire, amit a CeRamICa-projekt részvevői is szorgalmaznak. Köszönöm, hogy előzetesen eljuttatták hozzám „Az országos politika, a döntéshozók számára” megfogalmazott ajánlásaikat, amelyek további szakmai és társadalmi konzultációk kiváló anyagául szolgálhatnak, s kell is szolgálniuk, mert a kitűzött célt az állami, önkormányzati, szakmai, üzleti és civil szereplők csak együttes erőfeszítéssel érhetik el. A számtalan idesorakozó probléma közül hadd emeljem ki a népi kézművesség és az iparművészet, valamint a kulturális turizmus összefüggésének kérdését, amelynek – szélesebb kontextusban – tárcánk háttérintézménye, a Hagyományok Háza novemberben külön konferenciát szentel. Bizonyára egyetértünk abban, hogy Bartók és Kodály nemzetének szép feladata a hagyományos népi kézművesség és a kreatív ipar korszerű kapcsolatának megteremtése már csak azért is, mert a kreativitás és a kultúra hasznosítása, a hozzájuk kötődő iparágak terjeszkedése az európai versenyképességet erősítő stratégia része lehet. Az aktív örökségvédelem munkahelyeket teremthet, de a kulturális ipar jelentőségét nemcsak az adja, hogy hány munkahelyet teremt egy-egy városban, régióban, s hány százalékkal járul hozzá a gazdaság teljesítményéhez. Ahol fejlett a kulturális ipar, ott jobb az életminőség, s a település munkaerő-megtartó képessége is nő.

Ezeket a célokat a magyar kormány, s benne a kulturális kormányzat a maga eszközeivel mindig kész támogatni.

Befejezésül örömmel említhetem meg, hogy a társadalmi egyeztetés lezárultával szeptember végére várható annak a nagy TÁMOP-pályázatnak a kiírása, amely az Európai Szociális Alap és a Magyar Köztársaság forrásaiból az Új Széchenyi Terv általános céljaihoz (Tudomány – Innováció – Növekedés) illeszkedve a kreatív ipar termékeinek befogadását és előállítását elősegítő kompetenciák, tudás elsajátítására nyújt lehetőséget formális és informális oktatási formák keretében. Bízom benne, hogy vendéglátóink is élnek a lehetőséggel.

Sok sikert kívánok!

(Kultúráért Felelős Államtitkárság)