Hammerstein Judit, a NEFMI kultúráért felelős helyettes államtitkárának beszéde a Budapesti Történeti Múzeum, Budapest – Fény és árnyék című kiállításának megnyitóján, szeptember 30-án.

Tisztelt Főpolgármester-helyettes úr! Tisztelt Főigazgató úr! Kedves vendégek!

Ahogy Jókai Mór írja Budapestről:

„Te szép deli, fiatal város, országunk diadémja, kit büszkén, kit szeretve említ minden magyar, s nem tartja boldognak magát, míg téged nem látott, s valahányszor a távolból meglátja tetőid, lelkesítő önérzet dagasztja keblét (…). Jaj volna annak, ki körüljárva a földet, azzal jönne vissza, hogy van város az ég alatt, melyet látni szebb, melyben élni jobb, melynek férfiai lelkesebbek, hölgyei bájolóbbak, mint tieid.”

Új állandó kiállítást átadni mindig nagy öröm, hiszen a múzeumok egyik legfontosabb feladata közös múltunk bemutatása, közkinccsé tétele. Azt hiszem, méltán mondhatom, hogy a ma átadott kiállítás jelentősége még a szokottnál is nagyobb, hiszen országos múzeumaink egyikének új állandó kiállításáról van szó, amely nemcsak a fővárosnak szól, hanem az egész országnak, sőt a külföldi látogatóknak is.

Tekintettel arra, hogy tárcánknak fontos szerepe volt a kiállítás pénzügyi hátterének megteremtésében és szakértői bázisának biztosításában, engedjék meg, hogy beavassam Önöket azokba a nehézségekbe, amelyek a megnyitó után rejtve maradnak, de fontos, hogy lássák, egy-egy sikeres kiállítás mögött milyen hosszú és küzdelmes előkészítő munka áll. A múzeumot fenntartó fővárosi önkormányzat – melynek kultúrapártoló tevékenységét ezúton is köszönöm – 2009-ben, 2 évvel ezelőtt nyújtotta be először pályázatát a kulturális tárca által meghirdetett fejlesztési programra.

A múzeum a pályázattal nagy feladatra vállalkozott: az ország fővárosának múltját kívánta bemutatni, kitérve Budapest fejlődésére, az itt élő emberekre, életmódjukra, mindennapjaikra, szokásaikra, a város (és tegyük hozzá: az ország) életét alakító eseményekre. Olyan állandó kiállítást kellett létrehozniuk, amely egyaránt mutatja be Budapest történetét és reflektál az ország történelmének eseményeire, megmutatja, hogyan vált a Pestből, Budából és Óbudából létrejött Budapest az ország fővárosává. Olyan kiállítási koncepciót kellett felépíteni, amely képes megszólítani minden lehetséges látogatói csoportot: a diákokat, a külföldieket, az ország valamennyi lakóját.

A helyes arányok megtalálása egy közel 300 m²-es és közel 600 tárgy bemutatását felvállaló kiállítás esetében nehéz feladat, igazi szakmai kihívás, ezért a tárca első lépésként a tárlat előkészítő munkálataira ítélt meg támogatást. Az előkészítő év intenzív szakmai munkáját követően 2010-ben pályázott újra az önkormányzat és a múzeum a kiállítás megvalósítására. A megítélt támogatás feltétele a forgatókönyv további finomítása volt, melynek megvitatására múzeumi szakértők széles körét kértük fel. A közös egyeztetések, beszélgetések, nemegyszer parázs viták meghozták a várt eredményt: olyan kiállítás nyílik meg, mely a magyar muzeológia egyik példaértékű tárlata lehet.

A kiállítás alapkoncepciója Budapest sajátos múltjában gyökerezik: a kulcsmotívum az évszázadok során újra meg újra lerombolt, majd ismét újjáépülő főváros, a gyarapodás, virágzás időszaka és az ezt megszakító háborúk, természeti katasztrófák, majd a rombolást követő újrakezdés, nekilendülések váltakozásai. Budapest története: plasztikus lenyomata Magyarország történetének. Erre utal a tárlat címe is: fény és árnyék, és ez a kettősség vonul majd végig a kiállítási további szakaszain is.

A kiállítás bemutatja Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltás korszakáig, de emellett olyan tematikus elemeket is feldolgoz, mint a középkori piacok sajátosságai, az óbudai Goldberger gyár története vagy a Hősök tere korszakonként eltérő térhasználata. A gazdag gyűjteményi anyagon keresztül válnak érthetővé a látogató számára mindazon társadalom-, építészet- vagy gazdaságtörténeti sajátosságok, amelyek Budapestet Közép-Európa egyik legizgalmasabb fővárosává teszik.

Örömmel mondhatom, hogy a megújulás itt nem áll meg: 2012 tavaszára – szintén a kulturális tárca támogatásával – elkészülhet majd a kiállítás második része is, mellyel további, Budapest sajátos történetét újabb aspektusból bemutató tematikus egységek megnyitására kerülhet sor.

A most megújuló kiállítás az ismeretek tárháza, alapvető feladata a szórakoztatva tanulás: nézzék meg, próbálják ki, fogják meg, keressenek ismerős helyszíneket a fényképeken, kutassanak az interaktív pontokon, ismerkedjenek a kiállítással, és javaslom, hogy jöjjenek vissza. Az állandó kiállítás ugyanis folyamatos változásban és megújulásban van, ezzel teremtve meg a közönség stabil bázisát és ezzel biztosítva a látogatók folyamatos érdeklődését.

Bízom benne, hogy a tárlat megtekintése után más szemmel néznek majd Magyarország fővárosára, és büszkén gondolnak majd a Budapest mögött álló hosszú, sokszor küzdelmes, de legalább annyiszor felemelő és dicsőséges múltra.

Köszönöm a figyelmüket!

(Kultúráért Felelős Államtitkárság)