A Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkára június 21-én, délelőtt tartott szakmai előadást.
Tisztelt Főigazgató Úr!
Tisztelt Főtanácsadó Asszony!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtáraival együtt az ország legnagyobb látogatottsággal rendelkező könyvtára. A naponta többezres olvasóforgalmat bonyolító Központi Könyvtár teljesítménye is arról tanúskodik, hogy igen népszerű intézményről beszélhetünk. Ennek ellenére az intézmény minden lehetőséget megragadva, folyamatosan nyújtja be pályázatait, melyek legtöbbjén sikerrel szerepel.
Ezt látva és tapasztalva, talán Önökben is felvetődik a kérdés: mi az a hajtóerő, amely folyamatos megújulásra ösztönzi ezt a kiterjedt intézményrendszert. Hiszen újabb és újabb olvasókat megszólítva, minden lépésével igazolja és bizonyítja: a könyvtári szolgáltatások megfelelő szintű fenntartása és megújítása meghatározó jelentőségű kulturális szakpolitikai feladat.
Látszólag semmi sem változott. A könyvtárak és a könyvtárosok feladata évszázadok óta az, hogy összegyűjtsék, feldolgozzák, megőrizzék és szolgáltassák a birtokukba került dokumentumokat és információkat. Ezt a tevékenységet végezték a szüntelenül változó társadalmi környezetben, azoknak az elvárásoknak a mentén, amelyeket a használók hol szűkebb, hol tágabb köre fogalmazott meg velük szemben.
A társadalom mindenkori információs igénye szabta meg a könyvtárak szakmai tevékenységét, és csak azok az intézmények bizonyultak életképesnek, amelyek gyorsan tudtak reagálni az új kihívásokra. Természetesen nem csak a felhasználói igények befolyásolták a fejlődést. A könyvtárak is folyamatosan keresték azokat az eszközöket, amelyekkel hatékonyabbá tehetik szolgáltatásaikat. Az egyik legfontosabb lépés volt ezen a téren annak korai felismerése, hogy a számítástechnikai eszközök, az információs technológiák különleges lehetőségeket nyújtanak a könyvtárak számára. A számítógépek megjelenésük után szinte azonnal bekerültek a könyvtárakba és alaposan átalakították az ott folyó munkát, megváltoztatták a könyvtári szolgáltatásokat.
A dokumentumok és az információk feldolgozása hatékonyabbá vált és korábban elképzelhetetlen módon megsokszorozódott a dokumentumokhoz és az információkhoz való hozzáférés lehetősége. Ezt a példátlan lehetőséget pedig ki kellett használni. (Ez volt az a „forradalmi” változás, amelyet most levéltáraink élnek át az elektronikus iratok megjelenésével.)
A könyvtári technológiák fejlődésének jelentőségét a jogalkotók is felismerték és az 1997. évi CXL. törvény preambulumában a könyvtárakkal, valamint a rájuk épülő információs szolgáltatásokkal kapcsolatban már olyan, máig korszerű elveket fogalmaztak meg és olyan célokat tűztek ki, amelyekre a magyarországi jogalkotásban addig nem volt példa.
„Az információs társadalom és a demokratikus jogállam működésének alapfeltétele a könyvtári rendszer, amelyen keresztül az információk szabadon, bárki számára hozzáférhetők. A könyvtári ellátás fenntartása és fejlesztése az állampolgárok és a társadalom egésze szempontjából szükséges, a könyvtári és információs szolgáltatás állami fenntartása stratégiai jelentőségű. A könyvtári rendszernek az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia.”
Különösen fontosnak kell tekinteni az információkhoz való szabad hozzáférés deklarálását, a könyvtári és információs szolgáltatások jelentőségének hangsúlyozását, valamint az állami szerepvállalás stratégiai jelentőségét a könyvtári információs szolgáltatások működtetésben és fenntartásában.
Annak érdekében, hogy ezek az elvek megvalósulhassanak, a törvény könyvtárakkal foglalkozó részében a könyvtárat, mint nyilvános, bárki által használható intézményt definiálták és a helyi önkormányzatok kötelező feladatává tették a könyvtár fenntartását illetve a könyvtári szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását.
Ezzel kívánták elérni, hogy az esélyegyenlőség megvalósuljon, és a társadalom minden rétege, a leghátrányosabb helyzetűek is hozzájussanak a tanuláshoz, a művelődéséhez a szabadidő hasznos eltöltéséhez szükséges dokumentumokhoz, információkhoz. Ily módon áll a könyvtárügy, a könyvtárak fejlesztése kiemelt társadalompolitikai célok szolgálatában is.
A magyarországi nyilvános könyvtári rendszer jelenleg az egyik legnagyobb, folyamatosan és hatékonyan működő intézményrendszer. Ezen az intézményrendszeren keresztül szinte valamennyi állampolgárhoz el lehet jutni. Ezt megértve, ezt a lehetőséget kihasználva vállaltak fel a könyvtárak olyan tevékenységeket – a könyvtári alapszolgáltatásokon túlmenően – mint a digitális írástudás növelése érdekében szervezett számítástechnikai és Internet használati tanfolyamok szervezése, az olvasási készségek fejlesztését szolgáló rendezvények lebonyolítása, valamint az élethosszig tartó tanulás támogatására szolgáló programok megvalósítása.
Az ilyen nagy ívű, sokszor radikális változásokat követelő célok megvalósításához azonban csak akkor nyílhat lehetőség, ha koherens stratégia és kellő nagyságrendű anyagi forrás áll rendelkezésre. Éppen ezért van óriási jelentősége annak, hogy a Társadalmi Megújulás és a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programok keretében lehetőség nyílt az egész országra kiterjedő, koordinált fejlesztések megvalósítására.
Ma büszkén és határozottan állíthatjuk: a hosszú éveken át óhajtott lehetőség az Európai Unió támogatásával valósággá válik: a könyvtári fejlesztés valóban korszerű expresszként halad, minden állomásán maradandó átalakításokat generálva.
A korszerű könyvtári szolgáltatások kialakítását egyrészt a TIOP program több mint 4 milliárdos, valamint a TÁMOP program több mint 7 milliárdos forráskerete teszi lehetővé.
Ha nagyon vázlatosan áttekintjük az eddigi fejlesztések eredményeit, megnyugodhatunk. Úgy érzem, jól határoztuk meg a legfontosabb fejlesztési célokat, a szakma igennel felelt a pályázati felhívásokra. A „TUDÁSDEPÓ” könyvtári EXPRESSZ helyes útvonalon halad.
A megvalósított fejlesztések kulcskérdése ugyanakkor, hogy a működést, a fenntarthatóságot milyen módon tudjuk majd biztosítani. Lesz-e elég forrás, akarat és tudatosság ahhoz, hogy a befektetett pénzösszegek hatását nyomon kövessük, és ha kell korrekciókat is merjünk végrehajtani. Lesz-e elég ötletünk és leszünk-e kellően harcosak ahhoz, hogy a következő tervezési időszakban is a nyertesek számát szaporítsuk.
Remélem, igen: mi a magunk részéről elkötelezettek vagyunk a könyvtárügy kiemelt fontossága iránt. Remélem, hogy Önök is partnereink lesznek, ugyanúgy, ahogy azok voltak az uniós források érdekében vívott küzdelemben is. Szeretném tájékoztatni Önöket arról is, hogy megkezdődött az önkormányzati rendszer átalakítására, korszerűsítésére irányuló munka, és ez a gondolkodás kiterjed a könyvtári rendszer kérdéskörére, finanszírozására is. Az államtitkárság aktívan és kezdeményezően részt vesz a rendszer kimunkálásában, amelytől azt várjuk, hogy az állami támogatás a jelenleginél jobban igazodjon a feladatellátáshoz és preferálja majd a minőségi fejlesztéseket. Célunk továbbá, egy olyan adókedvezmény bevezetésének kezdeményezése is, amely ösztönözi a vállalati források bevonását a közgyűjteményi intézmények támogatásába. (Ezt az Előadó-művészeti törvény analógiájára szeretnénk javasolni.)
„Aki kinyit egy könyvet...- mindenekelőtt önmagát nyitja ki.” - írta Csoóri Sándor. Önmagunk megismerésének ez a páratlan lehetősége azonban csak egy hosszú tanulási folyamat eredménye, amely csak a könyvtárosok szaktudásának segítségével érhet célba, csak így válhat a társadalmi kohézió egyik meghatározó erejévé.
A számítógépek segítségével felépített adatbázisok és kereső rendszerek értelmét, azok végtelenül összetett üzeneteit, csak felkészült és képzett könyvtárosok bevonásával lehet és kell lefordítani. Mindez csak olyan könyvtárban valósulhat meg, amely befogadó, amely támogat és nem elriaszt, amely ember- és értékközpontú és ahol a közös cél: az elégedett, visszatérő olvasó. Úgy érzem, itt Önök ezt az elvárást már magas színvonalon és példaértékűen teljesítették.
Köszönöm a munkájukat.
(Kultúráért Felelős Államtitkárság)
