Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár május 6-án nyitotta meg a Kötődés ("Bindung") című fotókiállítást, a nürnbergi Magyar Kulturális Hétvége keretében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fényképek – az idő bástyái az elmúlással szemben…
Korniss Péter az 1960-es évek végén kezdte pályafutását, s azonnal egy olyan világba került, amelyben olyan feladatokat érezhetett magáénak, amelyek kevés magyar művésznek adattak meg a XX. században.
Korniss Péter fényképezőgépével a kezében emlékeztet engem a fonográfhengerről régi dallamokat hallgató, kottájába hajoló Bartók Bélára. A feladat, a téma bartóki, csak fényérzékeny lemezre „hangszerelve”.
Korniss Péter így vall erről: „A széki táncházban egy eltűnő világ utolsó pillanatai tárultak elém. Tudtam, hogy amit ma látok, az a tegnap. Adva volt a feladat: ezt kellett megörökítenem. ”
Korniss Péter, akárcsak Bartók Béla, Erdélyben érezte meg, hogy küldetése van. „Meg kellene örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik! Fotográfusként ennél szebb feladatot nem is találhattam volna magamnak. Ezt éreztem 1967 novemberében, amikor először léptem be a széki táncházba, s azt hittem, visszaröpültem a múltba. Az olajlámpa alatt, a félhomályban táncosok pörögtek, sárga szalmakalapok villantak, röpültek a lányok piros pántlikái. Mintha száz év alatt semmi sem változott volna az apró erdélyi faluban. Gondoltam, azért találták fel a fényképezőgépet, hogy megörökítse, ami mulandó” − írja Korniss Péter.
Korniss Péter friss szemmel, és nagyon tudatosan állt neki a feladatnak. Néprajzosok, tudósok segítségét kérte, levelezésbe kezdett, hogy kiderítse, mikor s hol elevenítik fel a régi szokásokat. Nemcsak Erdélybe járt, hanem magyarországi és szlovákiai falvakat is felkeresett, ahol még a nyolcvanas évekig is őrizték a hagyományokat.
Korniss Péter a népszokások megörökítésétől indult el, hogy munkásságának következő fejezetéhez, a hétköznapok dokumentálásához érjen, majd a „Vendégmunkás” című ciklusában megörökítse a nyolcvanas évek Magyarországának jellemző munkástípusát, a paraszti sorból származó, a hétköznapokon Budapesten robotoló, hétvégén falujában helyt álló ingázó munkás életét.
Korniss Péter munkássága attól is különleges, hogy „hőseit” nem engedi el, miután tiszta szemükkel egyszer fényképezőgépének lencséjébe néztek. Ahogyan őt elbűvölik képeinek szereplői ünnepeikkel, hétköznapjaikkal, mozdulataikkal, ugyanúgy ő is megbűvöli őket. Megidézi őket sok-sok év elteltével. Az egykori fiatal menyecskéből éltes asszonnyá lett, a kisfiúból kenyérkeresővé érett hőseit újból megörökíti.
Ennek a kiállításnak is ilyen az anyaga. A fotók nagy része ma már egy olyan kort idéz, amely Korniss Péter nélkül láthatatlanná vált volna. A modernizáció, a politikai-gazdasági változások hullámai elnyelték az érintetlen erdélyi és magyarországi falvak lélekvesztőit.
Korniss Péter a mai napig aktívan dolgozik, objektívje mögül önzetlenül hordja elénk, több mint negyven éve, az általa megtalált kincseket.
Korniss Péter fotókiállítása a CulturElle Alapítvány szervezésében érhetett el Nürnbergbe, annak a Magyar Kulturális Hétvégének nyitóeseményeként, amely Magyarország soros Uniós Elnökségének félévében kívánja még szorosabbra fonni a hagyományos bajor-magyar kulturális kapcsolatokat Bajorország második legnagyobb városában.
A magyar elnökség ideje alatt kiemelt szerepet kapott a magyar kulturális értékek bemutatása, ezért fogadják szeretettel kedves, művészetkedvelő bajor barátaink Magyarország és a CulturElle Alapítvány közös ajándékát!
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Kulturális Államtitkárság nevében szeretnék köszönetet mondani a LandskronSchneidzik Galériának, a galéria tulajdonosainak, Inge Landskron és Regina Schneidzik asszonynak, hogy a CulturElle Alapítvánnyal való együttműködésük lehetővé tette ennek a kiállításnak a megvalósítását.
A kiállítás és a Magyar Kulturális Hétvége létrehozását számos magyar és bajor intézmény, szervezet és cég támogatta. Köszönet illeti különösen Nürnberg városát, az E.ON Hungáriát, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot és a Balassi Intézetet.
Ezzel Korniss Péter „Kötődés” („Bindung”) című kiállítását megnyitom, és jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe.
(Kultúráért Felelős Államtitkárság)