Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár október 31-én látogatást tett a kárpátaljai Beregszászon, ahol a reformáció emléknapján megnyitotta a Kálvin János Református Kollégiumot.

A beregszászi református templomban reformációs ünnepi szolgálatának alapigéje Pál apostolnak a Galatákhoz írott levelének 1. fejezetének 7. verse. „Pedig nincsen más.” „Olyan világban élünk, ahol az „evidenciák meghasadnak.” (Pilinszky János) Ebben a felfordult és önmagából kifordult világban szól az evangélium: „Pedig nincsen más.” Isten igéje élő és ható. Velünk él, bennünk él. A keresztyén ember igével élő és tusakodó ember, az élő Isten lelkével megtöltött ember. A Szentlélekkel való együttélés és tusakodás határozta meg minden időben egyéni és közösségi életünket. Ebben a tusakodásban szól bátorítólag az ige: „Pedig nincsen más.” Két kísértésünk van minden időben.

Az egyik a nincs, a hiány abszolutizálása. Nincs semmink, minden rossz. Ez is hiányzik, az is hiányzik. A mai modern ember elfeled hálát adni. Pedig figyelmeztet az énekíró: „El ne feledd mennyi jót tett veled.” Akkor is, ha érezzük és tapasztaljuk azt, hogy „minden egész eltörött.”(Ady Endre)

A másik kísértés: „más azonban van.” Az evangélium helyett sok álmegoldást kínál a mai világ. Támaszkodhatunk magunk erejére, bölcsességére, okosságára, hatalmára, kapcsolatainkra. A mai világ számos pótlékot kínál az evangélium helyett. Nem divatos ma templomba járni, Isten igéjére figyelni, nem divatos dolog hazafiságról beszélni. Ma is sokan mondják: „Van másik.”

Pál apostol egyértelműen vallja: nincs más evangélium, nincsen más megoldás, nincs más reménység, csak Isten élő és ható igéje, az élő Jézus Krisztus. Ő a megoldás egyéni és közösségi életünkben egyaránt. A krisztusi út pedig ma is a kegyelem útját jelenti fölfelé és a szeretet útját a másik ember felé. Amikor a reformátoraink nehéz döntések előtt álltak, akkor is vallották: nincs más út, nincs más megoldás, csak az Isten igéje és az élő Krisztus. Ebbe az örökkévaló támaszba kapaszkodott Kálvin, Luther, Apáczai Csere János, Sztárai Mihály, és a többi reformátor.

Ma a XXI században sincsen más evangélium, nincs más megoldás, csak Jézus Krisztus. Ő a megoldás egyéni és közösségi életünkben. Ő adhat gyógyulást, szabadulást, ébredést, igazi örömöt és békességet, egységet egyéni, gyülekezeti, nemzeti életünkben.
Ma is időszerűek Áprily Lajos szavai:
„ S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten” (Áprily Lajos: Menedék)

Ennek a Krisztusnak ma is van hatalma népünket megújítani, életre támasztani.

Az ünnepi istentiszteletet a Forgon Pál emléktáblának a leleplezése követte, majd a Kálvin János emléktáblát koszorúzták meg. Ezután Szászfalvi László megnyitotta a Kálvin János Református Kollégiumot. A megnyitóbeszédében hangsúlyozta: „A kálvini reformáció egyik vezérgondolata volt: „Post Tenebrax Lux.” Sötétség után világosság. A reformáció egyik fő felismerése volt, hogy Isten igéjének a világossága beragyogja életünk minden területét. A reformátoraink harcoltak a szellemi, lelki sötétség ellen. A templom és az iskola mindig összetartozott. A szakkollégium feladata ma is ez: világosságot terjeszteni. Az itt tanuló fiatalok érezzék jól magukat, növekedjenek testben-lélekben, hitben és ismeretben, erősödjön magyar identitásuk. Isten áldását kívánom Önökre, erre az intézményre és mindazokra, akik e falak között fognak tanulni.” Ezek után Zán Fábián Sándornak a Kárpátaljai Református Egyház püspökének, illetve Lukács Bence Ákosnak a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető helyettesének ünnepi szavai következtek, majd átvágták a szalagot.

(Egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárság)