Az egyházi törvény általános vitájában június 23-án az Országgyűlés plenáris ülésén Szászfalvi László államtitkár tartott expozét. Mint kiemelte: "Új Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallása megállapítja, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt ennek a keresztény Európának a részévé tette Magyarországot. Alaptörvényünk elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, nagyra becsüli országunk különböző vallási hagyományait. Alapvetésének VI. cikke szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához." Íme a teljes expozé szövege.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
„ Európa keresztény gyökereinek említésével jelezzük az erkölcsi tájékozódás forrásait, azaz azon alakulat identitásának egyik összetevőjét, ami Európa.” ( Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa: Benedek Európája a kultúrák válságában 35. o. )
Új Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallása megállapítja, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt ennek a keresztény Európának a részévé tette Magyarországot. Alaptörvényünk elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, nagyra becsüli országunk különböző vallási hagyományait. Alapvetésének VI. cikke szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.
Magyarország Alaptörvénye biztosítja az állam és az egyház különválasztását, ezzel összefüggésben az egyházak autonómiáját, ugyanakkor a közösségi célok érdekében történő együttműködést evidenciaként kezeli. Az egyházak autonómiáját lényegesnek tartom, nemcsak mint kereszténydemokrata politikus, de mint református keresztyén ember is. Olyan egyháznak vagyok a tagja, amely hosszú évszázadokon keresztül küzdelmet folytatott a vallásszabadságért, illetve az egyházak önállóságáért.
Tisztelt Ház!
Az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ennek tettek eleget képviselőtársaim az általuk benyújtott törvényjavaslattal. Külön szeretném kiemelni, hogy bár az Alaptörvény csak az egyházak esetében írja elő a sarkalatos törvény megalkotásának kötelezettségét, a javaslat előterjesztői különös fontosságot tulajdonítottak annak, hogy az a lelkiismereti szabadságot beemelje a sarkalatos törvény által védendő jogok közé: a törvényjavaslat széles körben – mind egyéni, mind közösségi szinten – biztosítja a lelkiismeret- és vallásszabadság jogát.
A törvényjavaslat preambuluma az egyházakat a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezőinek tekinti, amelyek hitéleti tevékenységük mellett közcélú tevékenységükkel, valamint a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország, a társadalom, a nemzet életében. Külön is elismeri a Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró egyházak kiemelkedő szerepét. Méltatja a vallásszabadságot biztosító törvényeknek egészen a 16. századig visszanyúló hagyományát. Az 1848-ban megszületett polgári Magyarországon is törvény rendelkezett a vallásszabadságról az ún. bevett vallásfelekezetek megnevezése által. 1867 után e megnevezés élt tovább.
Az 1895-ös egyházpolitikai törvények a polgári és politikai jogok gyakorlását teljes mértékben függetlenítették a vallásfelekezeti hovatartozástól. Megerősítették a bevett egyházak, felekezetek egyenlőségét, melyek közé az izraelita felekezetet is beemelték. Emellett lehetőséget adtak elismert egyházak működésére is. Az egyházat az államtól azonban ezek a törvények nem választották el teljesen.
Az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságot, illetve az egyházak létrehozását széleskörűen biztosította. A későbbiekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházalapítás rendkívül nagyvonalú feltételei lehetőséget adnak az alapjoggal történő visszaélésekre is. Így az egyházaknak járó állami támogatások jogosulatlan igénybe vételére, a ténylegesen nem hitéleti tevékenységet végző szervezetek egyházként történő bejegyeztetésére. Ez vezetett oda, hogy ma Magyarországon több száz bejegyzett „egyház” működik, amelynek a pontos számát sem lehet tudni. Az ál-egyházak éves szinten már több milliárdos költségvetési kiadást jelentenek az ország számára. A kialakult helyzet indokolta, hogy a bejegyzett egyházak körét újra át kell tekinteni, tiszta, átlátható szabályokat kell megalkotni. Ennek során Deák Ferenc intését tartottuk szem előtt: „A dogmákat minden vallás maga szabja meg a híveinek, a hívek higyjék meggyőződésük szerint, az államnak csak a politikai résszel lehet dolga” – vallotta Deák, a haza bölcse.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Ezért is határozza meg a törvényjavaslat, hogy az állam – a törvény szempontjából – mit ért egyházon, illetve vallási tevékenységen.
A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat megfogalmazása szerint a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.
Az egyház pedig az azonos hitelveket valló, cselekvőképes, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező, autonóm szervezet, mely elsődlegesen vallási tevékenység gyakorlása céljából működik. E törvény alkalmazása során egyháznak minősülnek a vallásfelekezetek és vallási közösségek is kiindulva abból, hogy az egyház mint alapvető, kizárólag a keresztyén közösségekre utaló alapvetően teológiai fogalom, az utóbbi 20 évben a köznyelvben ennél sokkal átfogóbb értelmezést nyert. Immáron magában foglalja a nem keresztény vallási közösségeket is. Miután a törvényjavaslat – értelemszerűen – ezeket a közösségeket sem akarja kirekeszteni, egyenjogúságuk biztosítása mellett kiterjeszti rájuk is az egyház megnevezést.
Önmagában azonban nem tekinthető vallási tevékenységnek a politikai és érdekérvényesítő, a pszichikai vagy parapszichikai, a gyógyászati, a gazdasági-vállalkozási, a nevelési, az oktatási, a felsőoktatási, az egészségügyi, a karitatív, a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, a kulturális, a sport, az állat-, környezet- és természetvédelmi-, valamint a tényleges hitéleti tevékenységhez szükséges adatkezelésen túllépő tevékenység.
A törvényjavaslat továbbra is az egyházak egyenlő jogállásából indul ki. Ugyanakkor – a jelenleg is hatályos alkotmánybírósági gyakorlat alapján – deklarálja azt, hogy az egyházak tényleges társadalmi szerepét, az általuk ellátott közcélú tevékenységet az állam az egyházakra vonatkozó további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartás során figyelembe veheti.
Tisztelt Ház!
A benyújtott törvényjavaslat meghatározó része az egyházak regisztrációjának újra szabályozása. Köztudomású tény, hogy az 1990. évi IV. törvény teljesen formális feltételekhez köti az egyházak bejegyzését.
A törvényjavaslat új feltételek alapján rendeli el az egyházak bírósági regisztrációját, azt központosítja, kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Bírósághoz telepíti, ezzel is biztosítva az egységes, áttekinthető nyilvántartást. Amennyiben azt kérik, a jelenlegi egyházak a vallási tevékenységet is végző egyesületi kategóriába kerülhetnek. A vallásgyakorlás közösségi feltételeit ez a forma is maximálisan biztosítja.
Az egyházi státus elnyeréséhez a törvényjavaslat alapján hat feltételnek kell eleget tenni. Csak az a közösség kaphatja meg az egyházi státuszt, amely elsődlegesen vallási tevékenységet végez, és tanításának lényegét tartalmazó hitvallással és rítussal rendelkezik. Emellett legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként működik Magyarországon, és legalább ezer, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy tagja van. Fontos továbbá, hogy adott közösség az alapszabályát, létesítő okiratát, belső törvényét, szervezeti és működési szabályzatát vagy az azoknak megfelelő más szabályzatot elfogadta, valamint hogy a szervezet az ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztotta. Végezetül, de nem utolsó sorban a közösség tagjai nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel, jogszabályba nem ütközik, valamint nem sérti más jogait és szabadságát.
A létszámmal kapcsolatban megjegyzem, hogy az 1000 fő még mindig igen alacsony létszám több európai uniós állam egyházi szabályozásához képest. Így pl. a hazánkhoz képest kisebb lélekszámú Szlovákia esetében ez a létszámhatár 20.000 fő.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A törvényjavaslat részletesen meghatározza azt is, hogy a nyilvántartásba vételhez – a fenti feltételek alapján – milyen dokumentációt kell benyújtani. A bejegyzés elbírálásához a bíróság szakértők: pl. teológus, egyházjogász, egyháztörténész segítségét is igénybe veszi, hiszen egy bíró nem rendelkezik szükségszerűen a megfelelő háttér-információkkal. Az egyházi bejegyzési eljárás során történő szakértői kirendelés részletes szabályait – a törvényjavaslat felhatalmazó rendelkezései alapján – külön rendelet fogja megállapítani.
Az egyházi státus elbírálásának feltételei is rávilágítanak, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás csak olyan objektív kritériumok vizsgálatára szorítkozik, melyek megléte bizonyítja, hogy az adott közösség prímér vallási tevékenységet folytat, illetve a megfelelő mértékű magyarországi honossággal rendelkezik. Ez természetesen nem érinti a vallási tevékenység belső hittani összefüggéseinek vizsgálatát, nem csorbítja az egyház belső autonómiáját.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Említtettem már, hogy az elmúlt 20 évben nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházalapítás rendkívül nagyvonalú feltételei lehetőséget adnak az alapjoggal történő visszaélésekre. Ezért a törvényjavaslat egyik legfontosabb törekvése, hogy az ilyen célokkal magukat egyházként bejegyeztető szervezeteket kiszűrje az egyházak közül. Ez azonban nem érintheti hátrányosan egyrészt a Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró – többek között a már az 1895-ös vallásszabadságról szóló törvény alapján bevett, illetve elismert – egyházak mellett a hitéleti és vallási tevékenységen túl jelentős közfeladat ellátó, a Kormánnyal megállapodást kötő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kisebb egyházakat sem. Ezért a törvényjavaslat ezeknek az egyházaknak – amelyek a törvényjavaslat 1. számú mellékletében kerülnek felsorolásra – hivatalból történő, kötelező bírósági regisztrációját rendeli el, amelyet az egyházi kapcsolattartásért felelős miniszter fog kezdeményezni. Ezen egyházak természetesen a törvény hatályánál fogva jogfolytonosan – és mint korábban jeleztük – az egyenjogúság alapján működnek.
A mellékletben szereplő egyházakat – minisztériumi megkeresésre – a bíróság hivatalból bejegyzi, esetükben a törvény által előírt feltételeket nem vizsgálja. Több európai államban is példa van az egyházak törvénybe foglalt elismerésére. Például a román, a szlovák és az osztrák szabályozás is hasonló jellegű. Sőt, Ausztria esetében arra is volt példa, hogy külön törvényhozói aktussal ismert el egyházat. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy a törvényjavaslat egyenjogú egyházakat ismer el. Ezért az 1. sz. melléklet alapján bejegyzett egyházak egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Az előterjesztő azonban célszerűnek találta, hogy különböző strukturális szempontok alapján csoportosítsa a bejegyzendő egyházakat.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Az 1/A. számú mellékletben azok az egyházak szerepelnek, amelyek történetisége vitathatatlan. Az 1895-ös törvény hatályba lépésekor már – az akkori szóhasználat szerint – bevett egyházaknak minősültek – illetve e törvény alapján váltak elismertté. Nem gondolom, hogy ez a névsor vitatható volna. Mégis az eddig elhangzott vélemények alapján néhány szempontot itt is kiemelnék. Sokan nem értették, hogy a zsidó vallásfelekezeten belül miért jelenik meg három közösség?
Magyarországon a zsidó vallásfelekezetnek alapvetően 3 irányzata alakult ki: a neológ, az ortodox és a status quo ante. A magyarországi zsidó felekezetek egységesítését alapvetően a különböző diktatúrák preferálták, pl. a német megszállás időszakában, illetve a sztálinista/rákosista rendszer alatt. A MAZSIHISZ a korábban egyesített zsidó hitközségek jogutódja, alapvetően a neológ örökség hordozója. Az ortodoxia időközben önállóan is bejegyezésre került, de a MAZSIHISZ-szel is megőrizte együttműködését. Az EMIH a status quo ante irányzat örökösének vallja magát. Az Országgyűlés teret kíván adni valamennyi zsidó felekezet működésének.
Az is felmerült, hogy miért kerül az ortodoxián belül öt részegyház nevesítésre, mikor az 1895-ös törvény hatályba lépésekor csak két bevett ortodox egyház működött?
Itt hivatkozom kell az 1868. évi IX. törvénycikkre, amely elismerte az önálló szerb és román metropóliát, és garantálta a görög-keleti vallás „se nem szerb, se nem román ajkú híveinek” autonóm jogait. Mindenki tudja, hogy görög ortodoxok évszázadok óta élnek Magyarországon és a bizánci kereszténységgel a magyarság már a honfoglalás előtt kapcsolatba került. De a bolgárokkal és oroszokkal is hosszú időre visszamenő kapcsolataink vannak a Kárpát-medencén belül. Álláspontom szerint ez képezte alapját további ortodox egyházak megalapításának, és annak, hogy ezen egyházak is részét képezzék az 1/A. számú jegyzék ortodox egyházi kategóriájának.
Az 1/B. jegyzék olyan egyházakat sorol föl, amelyeknek az elsődleges hitéleti tevékenysége mellett közfeladat ellátó tevékenysége jelentős, s a Kormány megállapodás kötését is kilátásba helyezte ezen egyházakkal, amelyre a lista címe is utal, mintegy alanyi jogot biztosítva erre. Ez természetesen nem korlátozza a Kormányt azon jogában, hogy bármely más, arra érdemes egyházzal, amennyiben annak indokoltsága fennáll, szintén megállapodást kössön. Aki végigtekinti ezt a listát, el kell ismernie, hogy ezen egyházak rendelkeznek teológiai alapvetéssel, egyházi szervezettel, elegendő számú hívővel és emellett hitbéli elkötelezettségükből eredően végeznek közcélú tevékenységet.
Szintén komoly érdeklődést váltott ki az 1/C. lista is, amely az országos lefedettséggel rendelkező, világvallásokhoz kötődő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kisebb egyházakat tartalmazza. Érezhető volt az előterjesztők igyekezete, hogy erre a listára a jelenleg bejegyzett egyházak közül mindazok felkerüljenek, akik alapvetően egyértelműen hitéleti tevékenységet végeznek, a fenti feltételekkel rendelkeznek. Szerepelnek ezen a listán iszlám, buddhista, keleti keresztény és neoprotestáns közösségek.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Kiemelném még a törvényjavaslat egyéb, a Kormány számára lényeges előírásait is.
A törvényjavaslat biztosítja az egyházak részére a közcélú tevékenységek ellátásának lehetőségét. Ezzel összefüggésben az egyházak és intézményeik hasonló tevékenységet folytató állami, önkormányzati intézményekkel azonos mértékű államháztartási finanszírozását. Mindenki tudja, hogy milyen hosszú folyamat volt, mire az egyházak ezt a teljesen nyilvánvaló jogukat érvényesíteni tudták, amely természetesen nem az egyházakat privilegizálja, hanem azon magyar állampolgároknak biztosítja az egyenlő jogokat, akik egyház által fönntartott közfeladat ellátó intézmény szolgálatát kívánják igénybe venni. Erre tekintettel szükséges, hogy ez az elv a sarkalatos törvényben is megfogalmazást nyerjen.
Biztosítani kívánja a törvényjavaslat, hogy az egyházak az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben hitoktatást tarthatnak, továbbá a felsőoktatási intézményekben hitéleti tevékenységet folytathatnak, illetve rendelkezik annak állami támogatásáról. Ugyancsak meghatározza a tábori-, börtön- és kórházlelkészi szolgálat kereteit.
A törvényjavaslat az egyházak belső gazdálkodását tiszteletben tartja, a hitéleti célú bevételeit: egyházi adomány, perselypénz és azok felhasználását állami szerv nem ellenőrizheti. A törvényjavaslat a hitéleti célú bevételek közé sorolja az Szja 1% felajánlást, illetve az ingatlanjáradékot és ezek kiegészítéseit is. Ennek indoka, hogy pl. az Szja 1% az állampolgároknak az egyházi alapműködés biztosítására történő felajánlásain alapszik. Az ingatlanjáradéknak pedig restitúciós háttere van, hiszen a természetben vissza nem szolgáltatott volt egyházi ingatlanok értékén alapszik.
Az egyházak, különösen az egyházi szertartások és az egyházkormányzat zavartalan működése, illetve a templomok, temetők és más szent helyek, valamint az egyház elnevezése, jelképrendszere, szertartásrendje, illetve közismerten használt neve fokozott jogvédelemben, az egyházi személyek pedig fokozott szabálysértési-, és büntetőjogi védelemben részesülnek.
Tisztelt Ház!
Végezetül néhány szót szólnék a törvényjavaslat nemzetközi kapcsolódásairól, tekintettel arra, hogy mind az Országgyűlést, mind a Kormányt sűrűn éri a vád, hogy tevékenységével nemzetközi jogot, európai uniós alapjogokat, normákat sért.
Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződés preambuluma ösztönzést merít Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai kibontakoztak. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikke nemzeti hatáskörben hagyja az egyházügyi szabályozást, ugyanakkor az Unió kész a vallási közösségekkel nyílt, átlátható, rendszeres párbeszédre. A törvényjavaslat figyelembe veszi az Európa Tanács által elfogadott, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt, valamint az Alapvető Jogok Chartáját, illetve a vonatkozó EBESZ ajánlásokat.
Mindezeket figyelembe véve kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot megtárgyalni és azt jobbító javaslataikkal kiegészíteni és elfogadni szíveskedjenek!
(kormany.hu)
