Szászfalvi László beszéde 2011. március 16-án Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Református Közéleti és Kulturális Központ és a Magyar Külügyi Intézet által szervezett „a vallásszabadság és az egyházak jogi helyzetének szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon” című tudományos konferencián hangzott el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

„A dogmákat minden vallás maga szabja meg a híveinek, a hívek higyjék meggyőződésük szerint, az államnak csak a politikai résszel lehet dolga.”

A fenti szavakat Deák Ferenc, „a haza bölcse” a vallásszabadság témájában elmondott UTOLSÓ PARLAMENTI FELSZÓLALÁSAKOR mondta. Valószínűtlen és mégis igaz, hogy ezen mondatok óta csaknem 150 év telt el és még mindig arról kell beszélnünk, hogy egyház és állam hol válik el, hol ér össze, illetve hol lehetnek az együttműködés keretei.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek ezen a konferencián, és megoszthatom Önökkel gondolataimat az állam és az egyházak viszonyának új szabályozási elveiről, amelynek különös aktualitása van, hiszen a hamarosan elfogadásra kerülő új Alaptörvény szükségessé teszi, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjoga, ezzel összefüggésben az egyházak státuszának a kérdése is egy új, sarkalatos törvényben kerüljön szabályozásra.

1. Az új Alaptörvény által rögzített elvek

A közelmúltban a nyilvánosság is megismerhette az új Alaptörvény tervezetét, így a nyilvánosságra kerülő szövegből idézem röviden a témánkkal kapcsolatos megállapításokat:

A Preambulumban ezt olvassuk:

„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.”

Úgy gondolom, óriási jelentőségű, hogy ezek a gondolatok megjelennek az Alaptörvényben. Végre – több más európai alkotmányhoz hasonlóan – méltó helyet kap itt a kereszténység szerepe, de úgy hogy az ország más vallási hagyományai is megkapják az őket megillető elismerést.

Az Alaptörvény tervezet VI. cikke foglalkozik részletesen a lelkiismeret és vallásszabadság jogával, illetve az egyházakkal a következőképpen:

„ (1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

(2) Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében az egyházakkal együttműködik.

(3)Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.”

Hangsúlyozom, hogy a leendő Alaptörvényünk a nemzetközi összehasonlítást illetően is rendkívül széleskörűen kívánja biztosítani a fenti alkotmányos jogokat. Külön hangsúlyozom, hogy az új Alaptörvény is határozottan fönntartja az állam és az egyházak alkotmányos különválását. Természetesen nem arról van szó, hogy az állam el akarja szigetelni vagy marginalizálni akarja az egyházakat és arról sem, hogy magát távol akarja tartani az egyházaktól. Ezzel szemben kifejezetten deklarálja a közösségi célok, a „közjó” érdekében való együttműködést. Az állam és az egyház alkotmányos szétválasztása tehát védi mind az egyházak autonómiáját mind pedig az állam autonómiáját.

A református egyetem rendezvényén bátran hivatkozom a magyar református egyház történelmére, amelynek során többször meg kellett küzdenünk vallásszabadságunkat sértő kormányzati beavatkozási kísérletekkel. A kommunista diktatúra ellentmondásos korszakából is idézhetnék, ehelyett most a Habsburg-abszolutizmus 1850-es évek Thun-pátensét említem, amely meg akarta szüntetni Magyarországon a protestáns egyházak nehezen kivívott és féltve őrzött önkormányzatát. E beavatkozási kísérlet elleni egyházi küzdelem élére a református egyház állt és elérte az államhatalom részéről az egyházi autonómiát sértő pátens visszavonását. Ez az eset azonban önmagán túlmutató jelentőségűvé vált, hiszen e protestáns ellenállás az egész magyar nemzeti ellenállás jelképe lett. Ráébresztette az uralkodóházat arra, hogy a magyar nemzetet nem tudja megtörni. A tegnap ünnepelt 1848-as forradalom vívmányait nem lehet semmissé tenni, így az egyik előkészítőjévé vált a későbbi Kiegyezésnek, amely a magyar nemzetnek ismét biztosította az önkormányzat jogát. Gondolom, hogy ezek után érthető, miért értékelem nagyra személy szerint református politikusként is az állam és az egyházak szétválasztását. Ez a történet is példázza, hogy az állam és az egyházak szétválasztása olyan princípium, amely érdeke mind az államnak, mind pedig az egyházaknak a maguk önrendelkezése szempontjából. Szoros összefüggésben van ez a teljes lelkiismereti- és vallásszabadsággal, de egyben az állam és egyházak társadalmat szolgáló együttműködésének is előfeltétele.

2. Az egyházi jogállás szabályozása az új sarkalatos törvényben

Előrebocsátom, hogy az új törvény koncepcióját hamarosan egyeztetni kívánjuk az egyházakkal s azt követően, a részletek finomítása, pontosítása után kezdődik igazán a kodifikáció.
A törvény előkészítésének az irányelveiről a következőket tudom mondani:

Az állam és az egyházak különválasztása összefüggésben az egyházak önállóságával feltételezi, sőt megköveteli, hogy az állam az egyházak felügyeletére, irányítására semmilyen szervet nem hozhat létre. Az egyházak belső autonómiáját, szervezeti rendjük szabad kialakítását tiszteletben tartja. Az egyházi belső normák végrehajtásához állami kényszer nem vehető igénybe. Továbbá az egyházak részére önértelmezési jogot biztosít vallásuk tartalmi kérdéseit illetően.

Ebből természetesen nem következik az, hogy az államnak az ide vonatkozó törvény megalkotása során egyképpen kellene tekinteni minden olyan közösségre vagy jelenségre, amely önmagát egyházi vagy vallási kategóriában határozza meg.

Ez számos elvi és gyakorlati kérdést vet fel, amelyet a jelen törvény megalkotása nem kerülhet el. Ennek a törvényalkotási helyzetnek egyébként elsősorban nem elvi, filozófiai alapjai vannak, hanem sokkal inkább az a tapasztalat, amely az 1990. évi IV. törvény következménye.

A./ Nyilvánvalóvá vált, hogy több kategóriában kell gondolkodnunk az egyházakat és vallási közösségeket illetően.

Nem kerülhető el, hogy ne tisztázzuk mit értünk egyház, felekezet vagy vallási közösség alatt. Miután ezek részben teológiai, részben vallástudományi kategóriák, bizonyára az elnevezés nem vonhat maga után jogi konzekvenciákat. Köztudott, hogy az egyház alapvetően újszövetségi, keresztény fogalom, amelynek teológiai vetületével kapcsolatban az államnak nincs kompetenciája. Ugyanakkor határozott kormányzati szándék van arra, hogy az új törvény megfogalmazza, mit ismer el egyháznak és vallási közösségnek, valamint mit tekint vallási egyesületnek. Mi legyen tehát az az átfogó kategória, amelybe valamennyi olyan egyház, felekezet, vallási közösség belefér, amelynek ilyen jellegű státuszát az új törvény is elismeri? A hatályos 1990. évi IV. törvény mindhárom kategóriát ismeri, gyűjtőfogalomként azonban az egyház kifejezést használja, amely a köznyelvben átfogóvá vált, s mint ilyen, teológiai dimenzióját a köznyelvben elveszítette. Megfontolandó, hogy az új törvényben a gyűjtőfogalom az egyház és/vagy vallási közösség legyen. A törvény hatálya alól kikerülő, de vallási tevékenységet folytató közösségek pedig vallási egyesületként a civil szférában, az odavonatkozó törvény hatálya alatt folytassák munkájukat. A továbbiakban tehát az egyház és vallási közösség fogalmakat együttesen használjuk vagy legalábbis így értjük.

Az elmúlt 20 év tapasztalatai – kiemelten az üzleti egyházak megjelenése, de az olyan vallási közösségek létrejötte is, amelyek mögött új hitelvek nem érzékelhetők – egyértelműen szükségessé teszik az egyházak és vallási közösségek valamint az úgynevezett vallási egyesületek valamilyen szintű csoportosítását az állam szempontjából. Természetesen a törvénynek világosan kell szólnia a csoportosításból következő konzekvenciákról is, elsősorban az állami támogatást illetően. Az előkészületek szerint a kategóriák tehát a következők lesznek:

1.) Történelmi vagy hagyományos egyházak és vallási közösségek

A történelmi egyház kifejezés a rendszerváltás óta széleskörűen elfogadottá vált a köznyelvben, mintegy distinkciót téve az 1990. évi IV. törvény formalizált egyházi jogegyenlőségi szabályozásához képest, elsődlegesen a magyar történelemben kiemelkedő, széleskörű intézményrendszerrel rendelkező 3 nagy keresztény egyház, és a zsidó hitfelekezetek képviselete vonatkozásában.

A hagyományos kifejezés mellett szól ugyanakkor, hogy olyan keresztény és nem keresztény vallások tartozhatnak ide, amelyeknek társadalomformáló, társadalombefolyásoló hatásuk volt és van történelmi távlatokban és jelenlegi szerepükben egyaránt. Természetesen az erre vonatkozó frazeológia véglegesítése ismét csak nem történhet meg az egyházakkal való alapos egyeztetés nélkül.

A történelmi/hagyományos egyházak, vallási közösségek esetében a kritériumok meghatározásánál a működés időtartama lesz az egyik és a létszám meghatározása a másik fontos szempont. Ezekkel kapcsolatban példálózó jelleggel már elhangzott a 100 év honosság és a 10.000 fő tagság. A jelenlegi tárgyalások szerint ez a szám akár 25.000 fő is lehet a környező országok példája alapján. A harmadik fontos kritérium a primér hitéleti jellegű tevékenység, amelynek alátámasztására szükséges lesz a hitelvek részletes megjelenítése. Ez egészül ki – a hitből fakadó – közfeladat ellátási tevékenységgel, amelyek közül kiemelkednek az oktatási, szociális, egészségügyi és kulturális tevékenységek.

Ezek a feltételek együttes megléte természetesen nagyon szigorúnak tűnik. Ezért a honosság és a létszám vonatkozásában – a többi feltétel megléte esetén – a törvénytervezet biztosítja a vagylagosságot. Ellenkező esetben ugyanis olyan egyházak is kieshetnének ebből a körből, amelyek egyházi működéséhez, jelentős magyarországi honosságához kétség sem férhet.

2.) Elismert vagy elfogadott egyházak és vallási közösségek

E fogalmaknak van történetisége. Az 1895-ös egyházi törvény vezette be, ami a maga idejében jelentős előrelépés volt több kisebb vallási közösség korábbi tisztázatlan státuszának meghatározásához. E törvény ismerte el a Baptista Egyházat és az Iszlám Közösséget a XX. század elején.

Ennek a kategóriának a törvénybe iktatása azzal az előnnyel jár, hogy megtartja az egyház vagy vallási közösség elnevezést, amely több olyan kisebb keresztény és nem keresztény közösség számára bír jelentős érzelmi töltéssel, amelyek nem tudnak megfelelni a történelmi vagy hagyományos egyház/vallási közösség kategória szigorúbb feltételeinek, de tevékenységüket ismerve egyértelmű az egyházként/vallásként való működésük, illetve a hitvallásukból levezetett társadalmi, közcélú tevékenységük.

A történelmi/hagyományos egyházak feltételeihez képest az elismertséget/elfogadottságot enyhébb feltételekhez kötné a törvénytervezet. A honosságot illetően ez lehet 20 éves időtartam és a létszámot illetően is lényegesen kisebb szám. Az új törvény semmiképpen nem fogja kirekeszteni a kommunista diktatúra időszakában is már egyházként működő vallási közösségeket, vagy azokat, akik közvetlenül az 1990. évi IV. törvény hatályba lépése után kezdték meg hitéleti tevékenységüket. Természetesen ebben az esetben is ki kell kötni a tevékenység primér hitéleti jellegét, hitelvi megalapozással együtt és lehetőséget kell adni az abból levezethető közfeladat ellátási tevékenységre.

Véleményem szerint az elismert/elfogadott kategória esetében is biztosítani kellene ezen egyházak és vallási közösségek számára az egyházi támogatásokhoz való hozzáférést, illetve a közfeladat ellátásuk állami támogatását. Ennek részletei részben az új egyházi törvényben, részben az egyház-finanszírozási törvényben kerülnek kidolgozásra.

A regisztráció kérdése

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy az új Alaptörvény és az új sarkalatos egyházi törvény hogyan hat a jelenleg hatályos törvény által egyházként bejegyzett szervezetekre? Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, egyértelmű: az új egyházi törvény által felállítandó új kritériumok alapján újra kell regisztrálni az egyházakat. Természetesen az is legitim kérdésfelvetés, hogy ez hogyan fog megtörténni. Álláspontom szerint ennek két módja lehetséges.

Az alap természetesen az új törvényben is a független igazságszolgáltató hatalom minden befolyástól mentes hatósági eljárása lesz a jelenlegihez hasonlóan, tehát bírósági regisztrációval történik a bejegyzés. Itt azonban rögtön előre kell bocsátanunk azt, hogy a jelenleg hatályos törvény egy formális adminisztratív bejegyzés alanyává tette a bíróságokat, megfosztva minden mérlegelési lehetőségtől. A kérelmezők minimális formális kellékek betartása esetén - amely 100 fő aláírása, illetve olyan alapszabály benyújtása, amely nem ütközik más jogszabályba -, automatikusan jogosulttá váltak az egyházként történő bejegyzésre akkor is, ha mögötte nem volt vallási tevékenység, sőt nyilvánvaló volt a tevékenység kizárólagosan üzleti jellege. Úgy gondolom, hogy ez sok tisztességesen tevékenykedő bíró számára is okozhatott lelkiismereti konfliktust.

Az új regisztrációs folyamat sokkal alaposabb, mélyrehatóbb lesz. Mind előírásai, mind végrehajtási szabályai lehetetlenné teszik az egyház státusszal való visszaélést. A bírósági bejegyzésnél a következő kritériumok teljesülését kell alapos szigorral megvizsgálni mind a két egyházi/vallási kategória esetében: Honosság, létszám, világos, markánsan elkülönülő egyedi hitelvek és szervezeti, működési szabályzat. A bíróságok munkáját egy szakértői testület is elősegíti, vagy elősegítheti, amely teológusokból, egyházjogi szakemberekből, esetleg egyháztörténészekből állna.

Ezzel összefüggésben a jelenleginél jóval szigorúbban kellene szabályozni a névviselés kérdését is. Az új regisztrálás során bejegyzett egyház, vallási közösség neve ne legyen összetéveszthető egy másik egyházéval, vagy annak szimbólumaival, szertartásrendjével, mint ez ma gyakran előfordul. Adott esetben jogorvoslati lehetőséget is biztosítani kellene a már törvényesen működő egyházak részére jogaik ilyen jellegű védelme érdekében.

A bejegyzés központosítása fontos szempont, amely szerint a regisztrálás kizárólag a Fővárosi Bíróság hatáskörében lesz. A Fővárosi Bíróság az általa elvégzett bejegyzéseknél már az eddigi, rendkívül nagyvonalúan meghatározott feltételek esetében is kialakított egy olyan gyakorlatot, amely igyekezett kiszűrni az indokolatlan egyházi bejegyzéseket.

Felmerült még annak szükségessége is, hogy az egyházi bejegyzéshez csatolni kellene egy olyan nyilatkozatot, amely szerint az egyházi bejegyzést kérő nyilatkozik, hogy Magyarország alaptörvényét és törvényeit tiszteletben tartja. Szükségesnek tűnik továbbá az ügyészségi eljárás biztosításának a lehetősége alkotmány-, vagy törvénysértő tevékenység esetén, amely természetesen a hitéleti kérdésekre nem terjedhet ki.

Az Országgyűlés által majd elfogadandó törvény természetesen további részletszabályokat is tartalmazhat. Jelenleg a fentieket tartom olyanoknak, amelyek a szabályozás irányelveinek tekinthetők.

Szólnom kell még a regisztráció másik formájáról, a törvény mellékletét képező egyházi jegyzékről, amely azzal függ össze, hogy az évszázadok óra Magyarországon működő, az ország történelmében, értékeiben, kultúrájában jelentős szerepet játszó, vagy akár a nem ilyen régóta honos, de hazánkban gyökeret verő, minden kétséget kizáróan hitéleti tevékenységet végző, illetve a közfeladat ellátásban is komoly szerepet játszó egyházakat – amelyeknél a történelmi/hagyományos, vagy az elismert kategória feltételei nyilvánvalóan fennállnak – nem kívánjuk az új regisztrációs kötelezettséggel terhelni. Javaslatunk szerint az Országgyűlés a törvény elfogadásával egyidejűleg elfogadna a törvény mellékleteként olyan jegyzéket/jegyzékeket is, amely/ek ezen egyházakat tartalmazzák. A továbbiakra nézve természetesen minden, a törvényi kritériumoknak megfelelő vallási közösség saját jogon kezdeményezhetné a bírósági regisztrálást.

3. Vallási egyesületek

Már az új Alaptörvény koncepciójának megfelelő részeinél hangsúlyoztam, hogy az teljes lelkiismereti és vallásszabadságot kíván biztosítani a Magyarország területén élőknek mind egyénileg, mind közösségileg. Ennek megfelelően ez a lehetőség azok számára is természetszerűleg megadatik, akik nem tudnak élni az új egyházi törvény előírásaival. Számukra lehetőség nyílik – amint azt már szintén említettem – a civil törvény keretein belül vallási egyesületek létrehozására és az e szervezetek számára biztosított állami támogatási lehetőségek igénybevételére. Rájuk a civil, illetve egyesülési törvény előírásai lesznek irányadóak, nem kizárva a vallási jelleget elősegítő néhány specifikus szabály érvényesülését. Ilyen lehet a belső autonómia biztosítása, az állami kényszer alkalmazásának korlátozása és az állami hatóság felügyeleti jogának felfüggesztése hitéleti kérdésekben.

Egy ilyen jellegű szabályozás egyrészt kizárja azt, hogy bárki anyagi vagy egyéb nem vallási indíttatásból tudjon egyházat létrehozni, másrészt viszont a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjogának biztosítása érdekében lehetővé teszi a közösségi vallásgyakorlást akár egy újonnan létrejövő vallási közösségnek is. Lehetővé teszi továbbá, hogy belátható időn belül és korrekt feltételek elérése esetén elismert egyházzá válhasson.

4. Átmeneti szabályok

Az új Alaptörvény a tervek szerint 2012. január 1-jén lép hatályba. Értelemszerűen ezzel egyidejűleg, vagy ezt követően léphet hatályba a sarkalatos egyházi törvény is. Kezelni kell azonban az átmeneti problémákat. Az előbbiekben már szót ejtettem az üzleti egyházakról és arról, hogy az új egyházi törvény alapvetően ezek kiszűrését célozza. Az üzleti egyházakról tudni kell, hogy döntően a szociális ellátórendszert árasztották el tekintettel arra, hogy a kormány – nemzetközi és alkotmányos kötelezettségeiből eredően – a közoktatási és szociális egyházi intézmények részére az alapnormatíván felül kiegészítő normatív támogatást is biztosít, amely az önkormányzatok hasonló intézményeire történő pótlólagos anyagi ráfordításait veszi alapul. Kihasználva a hatályos egyházi törvény rendkívüli nagyvonalúságát, kht-k, alapítványok, illetve magánszemélyek hoztak létre fiktív egyházi szervezeteket kizárólag az állami kiegészítő normatíva igénybevétele érdekében. Ez olyan méreteket öltött, amely már a szociális ellátórendszer fenntarthatóságát veszélyezteti. Ezért – a NEFMI Szociális Államtitkársága kezdeményezésére – a kormány az elmúlt év végén olyan törvénymódosító javaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, amelynek értelmében 2011. július 1-től a kiegészítő normatíva csak azon egyházaknak jár, akik átfogó, a szociális tevékenységre is vonatkozó megállapodással rendelkeznek a kormánnyal.

A törvény ilyen irányú módosítása megtörtént. Ez természetesen szükséges lépés volt, de a szociális törvény jelen állapotában olyan egyházaktól is megvonná a kiegészítő támogatást, akik ilyen megállapodással nem rendelkeznek, ugyanakkor egyházi jellegük, az ezen alapuló közfeladat ellátási elhivatottságuk vitathatatlan és így az új törvény is bizonyára biztosítani fogja egyházi státuszukat. Ezek vonatkozásában meg kell találni a megoldást, hogy az átmeneti időszakban is tudják működtetni intézményeiket és erre törekedni is fogunk.

Ugyancsak tisztázandók az Szja. 1% egyházi felajánlásának a kérdései is. Május 20-ig ugyanis az adófizető állampolgárok olyan szervezeteknek is felajánlhatják adójuk egy százalékát, amelyek az új szabályozás alapján 2012-ben várhatóan már nem egyházként fognak működni.

Őszintén remélem, hogy ezeket a problémákat hamarosan megoldjuk. Ennek érdekében számítunk az egyházak közreműködő segítségére is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A fenti szabályozási koncepció egyrészt kizárja azt, hogy bárki a társadalomra veszélyes tevékenység vagy anyagi haszonszerzés végett akarjon egyházat alapítani, másrészt a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjogának biztosítása érdekében lehetővé teszi a közösségi vallásgyakorlást akár egy újonnan létrejövő vallási közösségnek is, biztosítva, hogy az belátható időn belül és a törvényi feltételek elérése esetén elismert egyházzá válhasson.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(kormany.hu)