Madrid, 2012.11.17.

Remény és keresztény válasz a válságra

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kongresszus!

A 21. században élünk, és ebben az új században kell megtalálnunk a válaszokat a kor kihívásaira. A legfontosabb kérdés az, hogy nekünk, keresztényeknek mi lehet ebben a szerepünk?

Katolikusként a válaszok megadásakor több forrásra is támaszkodhatunk. Mindenekelőtt a Szentírásra, a gazdag teológiai hagyományra; itt és most azonban közéleti szereplőként és a kihívásokra adandó válaszok kezdőpontjaként egy pápai enciklikára hivatkozom. XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikájának 7. pontja ekként fogalmaz:

„A közjó akarása és az érte való munkálkodás az igazságosság és a szeretet követelménye. A közjóért munkálkodni annyi, mint egyrészt gondozni, másrészt igényelni az intézmények olyan együttesét, amely jogilag, polgárilag, politikailag, kulturálisan strukturálja a társadalmi életet; ez az együttes ilyen módon a polisz, az (eredeti értelemben vett) város formáját ölti. Annál hatékonyabban szeretjük embertársunkat, minél inkább hozzájárulunk az olyan közjóhoz, amely az ő valós szükségleteinek is megfelel. Minden keresztény erre a szeretetre kapott meghívást, a maga hivatása és a poliszban érvényesíthető hatásgyakorló képességének mértéke szerint. A szeretetnek ez az intézményi útja – nevezhetjük politikának is – nem kevésbé minőségi és hatékony út, mint az a szeretet, amely közvetlenül, a polisz intézményeinek közvetítő szerepe nélkül találkozik a másik emberrel. A közjóért végzett munka értéke, ha a szeretet lelkesíti, magasabb rendű, mint a tisztán e világi és politikai tevékenységé.”

Ez a mi abszolút kiindulópontunk. A kihívásokra adott válaszok keresésében a közjó akarása és az érte való munkálkodás kell, hogy vezessen bennünket.

Tisztelt Kongresszus!

Én egy olyan volt kommunista országban nőttem fel, ahol csak illegalitásban lehetett megélni a hitet. Ebben a közegben a hit felvállalása nem egy esetben a hatalommal szembeni lázadás, az igazságtalan diktatúrával szembeni ellenállás egyik, sőt, nem egy esetben egyedüli módja volt. Sokat lehetne erről beszélni, de az idő rövidsége – és a mondandóm jobb megértése érdekében – csak egyetlen dologra utalnék ezzel kapcsolatban: ez a helyzet, a diktatúra körülményei és az üldöztetés tisztává és egyértelművé tette azt, hogy ki tartozik a közösséghez, és ki nem.

A rendszerváltás után azonban minden megváltozott. Ezzel természetesen nem a diktatúrát „sírom” vissza, hanem egy rendkívül fontos dologra hívom fel a figyelmet: a rendszerváltást követően a közösségeink szétestek. Mindenki a hit megélésének egyéni útját, útjait keresi. Új helyzetben vagyunk! Mindez ráadásul nem csak a vallási közösségeink esetében igaz, hanem társadalmi szinten is. A kommunizmus atomizált társadalmát a rendszerváltás utáni liberalizmus individualizmusa tovább rombolta. Ez utóbbinak a hatását a nyugati világban mindenütt érezni lehet. A közösségépítés hiánya, az együttműködés hiánya az egész szekularizált nyugatot meghatározza.

Tisztelt Konferencia!

Politikusként engedjék meg, hogy egy mondat erejével a jobboldali politikai közösség e tekintetben vett egyik legnagyobb problémájára is kitérjek: a stabil hátország, a támogatottság megteremtése elképzelhetetlen közösségek nélkül. Ezek megteremtése és fenntartása elsőrendű kötelezettsége egy önmagát sikeresnek gondolni akaró politikai közösség számára. A párt ugyanis nem csak érdekközösség, de értékközösség is!

A jelszavunk minden szinten és minden dimenzióban csak ez lehet: közösségeket építeni. Közösségben lenni az Istennel, és közösségben lenni egymással. Igaz ez a vallás, a politika, a civil világ területén egyaránt, és igaz ez egyéni-családi szinten, de globális szinten is! Ehhez azonban a közösségépítés 21. századi formáit is fel kell használni. Hiszem, hogy a mai Kongresszus ennek is a „terepe” tud lenni: annak színtere, hogy új, közös utakat találjunk.

Tisztelt Kongresszus!

Azt, hogy mindez mit jelent, az Önök dolga is megfogalmazni. Én a megoldás, az új utak keresése közben egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket: a 21. század útja nem lehet a politikai kereszténységé, a politikai katolicizmusé. Ez az út sehol sem volt sikeres. A politikai kereszténység helyett sokkal inkább a közéleti kereszténység az, amire szükségünk van. Ez a látásmód tiszteletben tartja az állam és az egyház elválasztását. Fontos, hogy értékeink és hitünk ismeretében képesek legyünk megújulni, azonban ehhez tanulnunk kell a múlt hibáiból, tévesnek bizonyult útjaiból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kell, hogy beszéljünk a globalizációról is. Legelőször is fontos leszögeznünk, hogy a globalizáció tény. Ezt ostobaság lenne megkérdőjelezni. A kérdés inkább az, hogy vajon a globalizációt tudjuk-e a saját jó értelemben vett érdekünkben használni, az általa adott körülményeket felhasználni? Sőt, továbbmegyek, vajon van-e lehetőség a „keresztény globalizációra”? Van-e lehetőség a szeretet hirdetésére, a szeretet kultúrájának terjesztésére globális szinten? És vajon mi, egyházi és állami vezetők ezen dolgozunk-e? Egy jó példa lehet talán Magyarország Alaptörvénye. Ha megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy annak számos pontja keresztény, krisztusi ihletettségű.

First of all, the Fundamental Law quotes the first supplication of our national prayer. It arrests „Christian eyes” immediately. The same kind of pathos or transcendental reference appears in the last line as well, where the signatories and legislatures formulate Hungary’s Fundamental Law with responsibility before God. This frame has a decisive impact on the text, in which the biblical, Jewish-Christian spirituality and scales of values become recognizable over and over again.

The new Fundamental Law recognizes Christianity as a value already in its introduction (National Avowal) in several ways: it refers to European Christian traditions, the role of Christianity in preserving the nation. It recognizes the religious traditions and regards faith as a basic value of national unity.

(„We are proud that our king Saint Stephen built the Hungarian State on solid ground and made our country a part of Christian Europe one thousand years ago.

We recognise the role of Christianity in preserving nationhood. We value the various religious traditions of our country.

We hold that the family and the nation constitute the principal framework of our coexistence, and that our fundamental cohesive values are fidelity, faith and love.”)

We have to underline, that numerous constitutions in Europe contain similar statements, moreover, there are some among them that make concrete statements of theological nature. Such are for example the Irish and the Greek constitutions but the beginning of the preamble of the present German constitution can be considered exemplary too („Im Bewusstsein seiner Verantwortung vor Gott und Menschen…” – „In the awareness of his responsibility before God and man…”), which formulation brings us before God as a forum over all people, independently of our faith. The Fundemental Law fits into their group, recognizing the role of Christianity in life of the Hungarian nation as a historical fact.

Your Excellencies! Honourable Ministers! Dear Distinguished Guests!

In many places, the Fundamental Law contains in both its introducing lines and beyond them some value-oriented statements that can be derived from Christian teaching. The most important are the following ones:

Protection of created world. It is absolutely natural that this principle is a characteristic feature of Christians: several commandments, including the so-called cultural commandment, but the created nature of the world itself oblige Christians to do so.

(„We bear responsibility for our descendants; therefore we shall protect the living conditions of future generations by making prudent use of our material, intellectual and natural resources” (National Avowal).

„All natural resources, especially agricultural land, forests and drinking water supplies, biodiversity – in particular native plant and animal species – and cultural assets shall form part of the nation’s common heritage, and the State and every person shall be obliged to protect, sustain and preserve them for future generations” (Article P).)

Naturally, human dignity, which follows from our created nature and godlikeness, as well as the principle of inviolability of property strengthened by laws of God too, and the idea of equality are to be found in the Fundamental Law.

The concept of human dignity is inconceivable without the idea of Christian personalism or theological teaching of godlikeness. (In Prostestant view, it is the dignity arising from our connection with God that other people respect us for.)

The thought of respect of property also has strong roots in Jewish-Christian tradition. All this is naturally true of the idea of equality. The man was created by God, and every person is unique and unrepeatable. Men are equal as creations of God, even if they may not be the same considering their capabilities. István Barankovics, a Hungarian Christian democratic politician of the 20th century of Hungary explains: "Christianity has never represented a formal doctrine that would be incompatible with those ideals of equality. It has never created conditions in terms of origin or financial circumstances within the church itself. It often called its smallest children to the supreme dignity of the hierarchy. Its founder was a carpenter. Its first pope was a peasant and fisherman at the Lake of Tiberias, and during the most powerful feudal, aristocrartic domination it had Gregory VII as its finest and most powerful prelate, a son of a Tuscan carpenter."

(This is also observable in the Protestant theological tradition, resulting from the principle of the universal priesthood. This approach had a major influence on the formation of political culture as well and can be clearly demonstrated in Europe and the United States, as an effect of the Lutheran and Calvinist, and even more so in the Anabaptist, Mennonite and Quaker denominations.)

(„We hold that human existence is based on human dignity” (National Avowal). „Human dignity shall be inviolable. Every human being shall have the right to life and human dignity; embryonic and foetal life shall be subject to protection from the moment of conception.”

(FREEDOM AND RESPONSIBILITY, Article II).)

Your Excellencies! Honourable Ministers! Dear Distinguished Guests!

We also have to emphasize the right of foetal life to dignity and protection from the moment of conception. For devout people, this is a happy and promising paragraph, while we are sorry to note that the pertaining law and its practice lag far behind values of the Fundamental Law.

(„Every person shall have the right to the protection of his or her private and family life, home, relations and good reputation.”

(FREEDOM AND RESPONSIBILITY, Article VI).

„Every person shall be equal before the law. Every human being shall have legal capacity.” (FREEDOM AND RESPONSIBILITY, Article XV).)

We have to talk about the fraternal love, too. Principally, Christian charity shows itself in fraternal love. Fraternal love, that is the idea of fraternal solidarity can be concretely read in several places of the Fundamental Law.

(„We hold that we have a general duty to help the vulnerable and the poor.” (National Avowal)

(1) Hungary shall strive to provide social security to all of its citizens. Every Hungarian citizen shall be entitled to statutory subsidies for maternity, illness, disability, widowhood, orphanage and unemployment not caused by his or her own actions.

(2) Hungary shall implement social security for the persons listed in Paragraph (1) and other people in need through a system of social institutions and measures.

(3) The nature and extent of social measures may be determined by law in accordance with the usefulness to the community of the beneficiary’s activity.

(4) Hungary shall promote the livelihood of the elderly by maintaining a general state pension system based on social solidarity and by allowing for the operation of voluntarily established social institutions. Eligibility for a state pension may include statutory criteria in consideration of the requirement for special protection to women.

(FREEDOM AND RESPONSIBILITY, Article XIX).)

Fraternal love based on compassion and not necessarily on merit in the Old Testament as well is expressed by stressing solidarity. The special responsibility of adult generation in both the education of children and the care of aged people. Either the Ten Commandments or the teaching of Gospels or Apostles can be recognized as well, strengthening the idea of traditional marriage and family.

(„(1) Hungary shall protect the institution of marriage as the union of a man and a woman established by voluntary decision, and the family as the basis of the nation’s survival.

(2) Hungary shall encourage the commitment to have children.

(3) The protection of families shall be regulated by a cardinal Act.”

(Article L)

„(1) Every child shall have the right to the protection and care required for his or her proper physical, mental and moral development.

(2) Parents shall have the right to choose the type of upbringing they deem fit for their children.

(3) Parents shall be obliged to look after their children. This obligation shall include the provision of schooling for their children.

(4) Adult children shall be obliged to look after their parents if they are in need.”

(FREEDOM AND RESPONSIBILITY, Article XVI).)

The National Creed emphasizes the importance of renewal too: „We hold that after the decades of the twentieth century which led to a state of moral decay, we have an abiding need for spiritual and intellectual renewal.” Thank God, the ideological source of this spiritual renewal is not mentioned, which means for a Christian reader that obviously, the sources of this renewal are Christ himself and taking the Christian values and way of life seriously.

Your Excellencies! Honourable Ministers! Dear Distinguished Guests!

The above-mentioned details deservedly raise the new Hungarian Fundemantal Law to the level of European constitutions. Declaring humanity, European Christian roots and principle of modern constitutionalism as well as human rights, the Parliament have created an up-to-date, European and democratic Fundamental Law for Hungary. It might be valuable to follow by other states, too.

Természetesen ez azonban csak a kezdet, az új alkotmány által kijelölt úton végig kell menni; az csupán azt mutatja meg, hogy hogyan és merre lehet, érdemes, kell elindulni.

Tisztelt Kongresszus!

Az új alkotmánnyal, az útkereséssel kapcsolatban érdemes megemlíteni még valamit. Magyarország mindig is – különösen is igaz ez az utolsó 20-22 évre – a Nyugatot akarta elérni, sok esetben másolni. Igaz ez a gazdaság, de a politika, közélet esetében is. Mostanra azonban rá kellett döbbennünk arra, hogy maga a Nyugat is válságban van! Rá kellett döbbennünk arra, hogy azok a sémák, amik eddig működtek, már nem működnek, és nem csak nálunk, de sehol sem. Éppen ezért kellett és kell új utakat találnunk. Azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatom mindezt többes számban, ugyanis mindannyiunknak, Magyarországnak, Spanyolországnak, az egész Európai Uniónak új utakat kell találnia.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kongresszus!

Az Egyháznak is új utakat kell találnia. Követnie kell a világot! No, nem úgy és abban az értelemben, ahogyan ezt a fordított irányban szoktuk hangsúlyozni, és ami oly sokszor nem talál követésre, hanem úgy és abban az értelemben, hogy az egyháznak meg kell látnia a realitásokat. Nem lehetséges a korábbi deklarációk módján kommunikálni a világgal. Párbeszédre van szükség, ehhez pedig az kell, hogy az Egyház, hogy az egyházak megértsék a társadalmi realitásokat. Igaz kell, hogy legyen ez az élet legkülönfélébb területein, kezdve a bioetikától a kommunikáción át a legkülönfélébb szociáletikai problémákig. Jó alapot nyújt e problémák ökumenikus szemléletéhez az a tény is, hogy bár vannak eltérések a katolikus társadalmi tanítás és a protestáns szociáletika között, azok fő vonalaikban mégis összeegyeztethetőek. We must only recall the notion of the human being as the image of God as a source of equality. We may simply look at the specific character of the law of the tora has protecting the weak and marginalised, or Jesus Christ’s radical identification with the hungry, the thirsty, the naked, the strangers and the sick.

A szociálisan érzéketlen kapitalizmus elutasítása megtalálható a katolikus hagyományban is. XIII. Leo pápa Rerum Novaruma a benne foglalt „harmadik útról”, vagy éppen a katolicizmus tanítása a perszonalizmusról és a szubszidiaritásról mind ebbe az irányba mutat. Ez utóbbit mindig a szolidaritás fényében kell értelmeznünk. Solidarity, fraternity and charity are of primary importance for the Christian democratic and Christian social thinking. These principles are based on the neighbor-love of the Gospel, meaning the importance of acting for the benefit of the other. Solidarity originates from this idea of personalism. The person-centered approach provides a deeper and more sacred understanding of human life, perceiving man as God's creation and its dignity resulting from this. This is a clear difference to individualism, not only considering the attitude to community, but also regarding dignity, rights, obligations and spiritual needs of the person.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Egyház a saját útját kell, hogy járja. Mindehhez szükséges és fontos az egyházak, sőt, a különböző vallások közötti párbeszéd is. E párbeszédnek óriási lökést adott boldog II. János Pál pápa. Az ő szerepét nem lehet nem elégszer hangsúlyozni ebben a folyamatban. A párbeszédre és a megbékélésre nem csak a szeretet parancsa kötelez bennünket, hanem a társadalmi realitás is: az eltérő vallások követői együtt élnek, egymásra vannak utalva.

Meg kell, hogy őrizzük a kultúránkat, és a párbeszédre kell törekednünk a másik két ábrahámi vallással is. Eközben fontos látnunk azt is, hogy az igazi szakadék nem az Istenre figyelő emberek között van, hanem azok között, akik képesek, illetve nem képesek túllátni a matérián.

Mindazonáltal vannak problémák. Elég csak a Közel-Keletre gondolni. Óriási ellenerők működnek azonban nem csak itt, hanem szerte a világban is. Pedig a törés nem az Istenre figyelő emberek között van! Here we have to talk about issues like religous persecution, too. The Hungarian State Secretariat for the Relations with Churches intends to highlight the fight against religious persecution as a future priority issue, devoting special attention to the discrimination and persecution of Christians. Religious persecution is an expanding problem of global nature that will require ever greater solidarity and action of the Government of Hungary and Europe as well. It is important that the persecuted in Europe and worldwide feel that Europe pays solidarity to them and has its potential to provide assistance for solving their situation and problems.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kongresszus!

Korunk a gyakorlati materializmus megkötözött áldozata, annak minden következményével. Hiszem, hogy a mai tanácskozáson erről is lesz szó, azonban kérem, engedjék meg, hogy ennek további boncolgatása helyett egy történettel zárjam az előadásomat. Egy időutazásra hívom Önöket. Fontosnak tartom az ilyen „játékot”, mert az embert segíti új perspektívából szemlélni a világot.

A jövőbeni tudósítás egy, a mi kongresszusunkhoz hasonló tanácskozásról 2119-ben a következőképpen hangozhatna. Íme a beszámoló:

„Tisztelt Nézőink! Élő tudósítást közvetítünk Brüsszelből, a ma már 38 tagállamot tömörítő Európai és Észak-Afrikai Unió Klímabizottságának az üléséről. A mai tanácskozásnak külön érdekessége, hogy azon nem csak az Unió vezetői, de az alacsonyabb szintű tagállamok és régiók elnökei, valamint az Unióban ma létező 6 nagy vallási közösség vezetői is jelen vannak. Ez utóbbi egyházak az Unió lakosságának 60 százalékát tömörítik, nem számolva ide az ateisták népes táborát.

A tanácskozás nyitó előadását a világszerte jól ismert spanyol történész, Manuel Misakwani tartotta, aki a 21. század első felének klímakatasztrófájáról tartott átfogó ismertetőt. Misakwani – akinek a nagyszülei Afrikából menekültek az akkor még sugármentes Európai Unióba – a 21. század első felét globális szinten a 20. század emberi jogokat tiszteletben nem tartó részének tekinti. A nap egyik legizgalmasabb előadása Anthony Obama szociológusé volt, aki nem mellesleg az Amerikai Egyesült Államok első afro-amerikai elnökének a leszármazottja. Obama professzor előadásában a 21. század első felének, különösen is a ’20-as, ’30-as éveknek a ma már számunkra elképzelhetetlennek tartott éhséglázadásairól beszélt, felidézve azt a korszakot, amikor részben a 20. századi demográfiai robbanás eredményeként, részben pedig az akkori kor emberét jellemző pazarlásnak köszönhetően Afrika és Dél-Amerika térségeiben az élelmiszerhiánynak és az oda exportált mérgező anyagoknak köszönhetően emberek tízmilliói haltak éhen, illetve haltak meg különféle betegségekben. Ez a kor a nem fenntartható fejlődés és a pazarlás kora volt, foglalta össze előadásának lényegét a professzor. A nap utolsó előadója Thomas Yan, a Kínai-Ausztráliai Keresztény Egyház vezetője volt. A világ keresztényeinek 40 százaléka tartozik ehhez a részegyházhoz, majdnem annyian, mint ahányan az amerikai kontinens Egyesült Keresztény Egyházához. Yan a 21. század közepén végbement változásokról beszélt, arról az időszakról, amikor globális szinten kezdtek megváltozni a dolgok, elsősorban a civil szerveződések és az egyházak összefogásának köszönhetően. Az egyházfő előadásában rámutatott az egyházak felelősségére, a szociális igazságosság és az evangélium összefüggéseire. Rövid összegzőjében hangsúlyozta XVI. Benedek és III. János Pál pápák erőfeszítéseit, akik a keresztény egyházak ma már természetesnek számító egységéért óriási erőfeszítéseket tettek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez volt az a korszak, amikor szervezetileg kialakult a mai egységes ökumenikus katolikus egyház. Mindennek óriási szerepe volt a múlt század globális problémáinak megoldásában.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindez persze csak egy mese, de könnyen valóra válhat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyház ma is az egyik legbefolyásosabb szervezet. Ha csak „földi értelemben” nézzük is, igaz ez az állítás. Rá kell döbbennünk arra, hogy a dolgok nem megváltoztathatatlanok, és hogy nekünk ebben szerepünk van, szerepünk lehet! Tudatában kell lennünk annak is, hogy felelősségünk van; hogy az egyháznak, de az egyházhoz tartozó politikai vezetőknek is lehetőségük van arra, hogy jobbá tegyék a jelent és a jövőt! Dietrich Bonhoeffer, a protestánsok nagy teológusa mondta azt, hogy dolgoznunk kell ezért a jövőért, és hogy soha nem szabad feladnunk a küzdelmet, csak akkor, ha eljött a világ vége; de csak akkor, ha holnap jön el a világ vége.

Az, hogy milyen lesz a jövő, rajtunk is múlik, felelős keresztény embereken. Sőt, elsősorban rajtunk múlik. Azt kívánom, hogy mindnyájan töltsük be a hivatásunkat, méghozzá ennek a felelősségnek a tudatában.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!

(Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság)