Nagykáta, 2012. szeptember 02.
Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
Engedjék meg, hogy alkalomhoz illően Reményik Sándor versével kezdjem a mai ünnepséget:
Templom és iskola
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
1925
A templom és az iskola, hallhattuk az előbb Reményik versében. Fontos a templom, de fontos az iskola is! Jól tudja ezt a Katolikus Egyház, amely számos helyen vállalta és vállalja iskolák fenntartását, még annak dacára is, hogy pusztán anyagi szempontokat figyelembe véve ezeknek az intézményeknek a fenntartása nem könnyű feladat. Hálát adhatunk ezért az új iskoláért is!
A Katolikus Egyház ezzel a lépéssel azt az ezer éves oktatói-nevelői hagyományt folytatja, amely Pannonhalma óta tart: a templom mellett az iskola ennek a hagyománynak a legfontosabb eleme. Hálát adhatunk azért, hogy ennek a küldetésnek most is meg tud, meg akar felelni a hazai katolikus értelmiség, az egyházi vezetés.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem véletlenül vagyunk Nagykátán, a Káta-Víz (gyógyvíz) városában. Nagykáta az itt élők szorgalmából, akaratából hatalmas fejlődésen ment keresztül: a védett természeti környezet és a gyógyvíz alap a jó elindulás felé, idén adta át Miniszterelnök úr a nagykátai gyógyfürdőt. A szorgalom és az akarat példaként szolgálhat minden település számára!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Idén szeptembertől nem kell a nagykátai gyerekeknek templomtól iskoláig szaladni („E templom s iskola között Futkostam én is egykoron”), hiszen ettől a tanévtől a Katolikus Egyház fenntartásában működik az iskola.
Hiszem, hogy ez az iskola olyan intézmény/Alma Mater lesz, ahová szívesen járnak a gyermekek.
A nagykátai gyermekek olyan impulzusokat kapnak majd nap mint nap ebben az iskolában, amelyek a jó, a szép és az igaz szeretetére ösztönzik őket. Kívánom, hogy az intézményt féltő gonddal vegyék birtokba, használják ki a benne rejlő lehetőségeket; legyen második otthona az itt formálódó gyermekeknek, az itt dolgozó munkatársaknak, valamint érezzék itt otthon magukat azok a családok is, akik abban az ajándékban részesülhetnek, hogy ezen a biztos helyen tudhatják gyermekeiket.
Isten áldja meg az itt folyó munkát, szolgálatot!
(Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság)
