Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár kedden köszöntötte a Károli Gáspár Református Egyetem "Hősök, Mártírok, Áldozatok a XX. századi magyar reformátusságból" című tudományos konferencia résztvevőit. Íme az elhangzott beszéde.

Igen tisztelt Konferencia!

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – apostoli igazságra emlékeztet egyházunk címerének bibliai idézete. Ha Isten oldalán állunk, egyedül is többségben vagyunk sűrűn hangzó hitvallásos bizonyságtétel is sokszor erősítésünkre, bátorításunkra szolgál. És természetesen hosszan idézhetnénk a bibliai bíztatásokat és a bizonyságtevő, mártíromságot vállaló életek szép példáit. A tanúságtétel, sőt a vértanúságtétel szerves alkotóeleme a krisztusi lelkületnek és életgyakorlatnak egyaránt. Az Isten akaratából elfogadott és mások helyett elvégzett áldozat maga Jézus Krisztus, akit utánozni nem tudunk, de követni igen, s aki számunkra út, igazság és élet.

Természetesen a hősiesség, a mártíromság és az áldozatvállalás nem csak krisztusi alapon történhet. Dulc’ et decorum est pro patria mori – mondták a rómaiak. Tiszteletreméltó az az áldozatvállalás, amelynek alanya maga, vagy környezete határozza meg a mártíromságra érdemes szent célt: haza, emberi jogok, eszméknek éltetése, utódok jóléte stb. A krisztusi mártíromság azonban sok szempontból eltér ettől.

- A krisztusi mártíromság motivációja, indítéka nem emberi célkitűzés, érték vagy érdek, hanem isteni küldetés még akkor is, ha belátható és megfogható célt szolgál.

- A tanúságtétel nem provokálja a hősiességet, megpróbáltatást vagy éppen halált, de kész elhordozni azt is. A tanúságtétel értékét a hit és hűség határozza meg, és nem a vele járó megpróbáltatás súlya. A tanúságtételtől messze áll az öncélú magamutogatás még akkor is, ha az egyébként minden tiszteletet megérdemel.

- A bizonyságtevő tudja a maga tehetségének határait és akarja tudni küldetésének határait is. A hősiesség alázattal párosul.

- A tanúságtevő hiszi és reméli, hogy bizonyságtételét az isteni gondviselés kíséri, amely belátása szerint biztosítja a megtartatást az időben és az örökkévalóságban.

- A keresztyén tanúságtevő folyamatos önvizsgálatot tart annak érdekében, hogy hiteles maradjon, isteni küldetése helyére véletlenül se lépjen semmi.

Tisztelt Konferencia!

A nap folyamán bizonyára föl lehet majd fedezni ezeket és hasonló ismérveket azokban az életekben, neves és névtelen hősökben, mártírokban, akik életükkel vagy/és halálukkal kivívták sokak elismerését általában, s hogy e konferencia is példaként ismertesse és méltassa életüket egészen konkrétan.

Mint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára őszinte elismeréssel és nagyrabecsüléssel köszöntöm a konferencia neves és jeles előadóit, valamint minden résztvevőjét.

Nyilvánvaló, hogy kormányzatunk programja sem hajtható végre a megfelelő áldozatok, hétköznapi vagy akár rendkívüli heroikus harcok és hűséges tanúságtevő életek nélkül. Szükség van erre a társadalmi életben, a gazdasági fölemelkedésben, a kulturális területeken, az intézményes, szervezett és civil élet terén ugyanúgy, mint a magánéletben. Természetesen nehéz lemondást és áldozatot gyakorolni, és nagyon ellentmondásos lehet ennek elvárása is. Nyilvánvaló, hogy már tömegek mondhatják joggal, hogy több anyagi áldozatot nem képesek elhordozni. Ugyanakkor látványos, újabb és újabb gesztusok is megjelennek a hírekben az emberi önzés és kicsinyhitűség mellett. Hiszem, hogy az elődök példája államfőkként, hitvallókként vagy éppen egyszerű hazaszerető polgárokként bátorítás és bíztatás lehet jelenünk számára.

Az apostoli bizonyságtétel az üldöztetésről és a megtartatásról vagy éppen a meghátrálásról és az élet megnyeréséről ma is példákkal igazolható. Nemzeti létünkben, országos feladatainkban, kinek-kinek a maga köz- és privát életében bizonyára minden napon jó alkalmak és kínzó szükségek kínálkoznak a hűséges és áldozatos bizonyságtételekre. Ezeknek a megélése bizonnyal gyümölcsöt terem. Ezeknek az elmulasztása pótolhatatlan hiányt okoz. Magyarország újonnan elfogadott alaptörvénye – Himnuszunkat idézve – kér áldást minden magyarra. Hitvallásként értékeli nemzetünk erényeit, vallja a biblikus, megtartó értékeket és elkötelezi magát a közösen alakítandó jövő iránt. Zárógondolatában a béke, a szabadság és az egyetértés iránti vágyát, igényét deklarálja. Hiszem, hogy ennek megvalósításához nemzetünk tagjai és nem kevésbé felelős vezetői egyaránt készek meghozni a maguk áldozatát.

Tiszteletteljes szeretettel kívánom, hogy a nap programja töltse be a hozzá fűzött várakozásokat. A múlt példái elevenedjenek meg az előadásokban, gazdagítsanak ismeretet és erősítsenek elkötelezettséget. A Jóisten áldását kívánom mai és mindennapi munkájukra és köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(kormany.hu)