Az egészségügyi kormányzat és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2008. óta egy olyan egészségügyi teljesítményértékelést támogató monitoring rendszer fejlesztésén dolgozik, amely jól illeszkedik a magyarországi egészségpolitikai környezethez egyúttal figyelembe veszi a nemzetközi tapasztalatokat is. A teljesítménymérést megalapozó módszertani anyagok kidolgozása, valamint a korábbi (2006–2007) egészségpolitikai intézkedések hatásának elemzése mellett a fő cél az, hogy a két szervezet módszertani szempontból vizsgálja a teljesítmény-indikátorok beépítésének lehetőségét egy teljesítmény-monitoring rendszerbe.
Az egészségpolitikai döntéshozók és szakmai szervezetek az Egészségügyért Felelős Államtitkárság és a WHO magyarországi vezetésével a napokban vitatták meg az eddig elért eredményeket, illetve a további javaslatokat. Dr. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár bejelentette, hogy a közeljövőben rendeletben kívánják megteremteni egy rendszeres és rendszerszintű teljesítményértékelési eszközrendszer létrehozásának és működtetésének kereteit.
A szakmai megbeszélésen a WHO vezető szakértői mellett hazai szakemberek mutatták be az elkészített tanulmányok eredményeit. Ezek közül kiemelendő:
• Általánosságban megállapítható, hogy a Magyarországon elérhető rutin adatgyűjtési rendszerek jóval szélesebb körű teljesítményértékelést tesznek lehetővé, mint amivel jelenleg valamilyen formában foglalkoznak, illetve amit használnak.
• A betegségek költségterhe elleni védelem területén a magyar háztartások kevesebb, mint 1 százaléka szenvedett katasztrofális mértékű vagy elszegényítő egészségügyi kiadást 2003. és 2010. között. A legfrissebb adatok alapján azonban megállapítható, hogy a korábbi csökkenő trend megfordult, amire mindenképpen figyelmet kell fordítani a betegek terheit érintő finanszírozás-politikai döntések meghozatalakor.
• Míg az invazív kardiológiai beavatkozásokhoz (PCI) való hozzáférés dinamikusan javul, illetve az időszak során megháromszorozódott a PCI kezelésben részesült heveny szívizom¬elhalásban (AMI) szenvedő betegek számaránya, addig a PCI kezelések dinamikus növekedése csak minimálisan tükröződik a halálozási mutatók alakulásában.
• A CT-vel diagnosztizált stroke betegek aránya alacsony, a nők esetében rosszabb értékű. Jelentős területi egyenlőtlenségek tapasztalhatóak.
• Az onkológiai szakellátásban részesültek helyzete a kemoterápiás kezelésen átesettek körében hozzáférés szempontjából jó, a kemoterápiás kezelések időszerűségének vizsgálata alapján feltételezhető, hogy a kapacitás-átalakítások és egyéb meghozott intézkedések rövidtávon jelentősen befolyásolták az ellátási gyakorlatot, és ez több beteg esetén késleltette a kezelések megkezdését.
• A komplex szülészeti-neonatológiai ellátás a vizsgált időszak alatt összességében javult. A szülészeti osztály mellett a koraszülött centrumok különböző ellátási szintjeivel (PIC/NIC-el) is rendelkező intézményekben születettek körében a 30 napon belüli halálozási ráta alacsonyabb, mint a PIC/NIC-cel nem rendelkező intézményekben születettek esetében.
• Míg az európai országokban átlagosan jelentősen nőtt az egészségügyi közkiadások szintje, Magyarországon 1995 és 2009 között csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi években a teljes egészségügyi kiadás is jelentősen csökkent, és visszaesett a kilencvenes évek közepén tapasztalt szintre.
• A fenntartható finanszírozást biztosító adó–járulék kombináció kialakításához mindenekelőtt szükség van egy hiteles kormányzati forrásteremtési stratégiára és ennek folyamatos szakpolitikai karbantartására. Kívánatos, hogy a stratégia a kormányzat gazdasági és egészségügyi ágazatának együttműködésében, konszenzussal kerüljön kialakításra, és azt célozza, hogy a forrásteremtésben az egészségügyi rendszer forrásigénye megfelelő prioritást kapjon.
• Az egészségügyi rendszerben meglévő hatékonysági tartalékok közül a legnagyobb jelentőséggel a betegút-szervezés, az ellátási szintek, intézmények és szektorok közötti koordináció bír.
• Magyarországon a teljesítmény-méréséhez szükséges adatok széles tárháza áll rendelkezésre. A finanszírozási reformok köré kiépült információ-rendszer az egész rendszert átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá tette és a jelentett forgalmi adatokból számos teljesítménydimenzió (teljesítménycél) méréséhez szükséges indikátort lehet képezni, amely jól használható nemcsak a hatékonyság, hanem a minőség és a hozzáférés mérésére, nyomonkövetésére is.
• A projekt keretében kifejlesztésre került egy web-monitoring eszköz az egészségpolitikai intézkedések számbavételére. Az eszköz egyszerűen és gyorsan azonosíthatóvá teszi a meghozott intézkedések pontos szakmai megfogalmazását, jogszabályi forrásait az elemzések és utólagos hatásvizsgálatok és értékelések számára.
(Egészségügyért Felelős Államtitkárság)
