Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a Világgazdaságnak adott 2011. január 31-i interjújában országjáró körútjáról, az egészségügy helyzetéről és átalakításáról beszélt.

- Lassan félidejéhez érkezik az Ön országjárása, amelyben az ágazat megmentését célzó Semmelweis vitairatról tárgyalnak az intézmények vezetőivel, dolgozóival, s a tulajdonos önkormányzatokkal. Milyen a fogadtatás?

 - Van miről vitatkozni, hiszen nem direktívát kaptak az érintettek, hanem hozzátehetik szakmai véleményüket a vitairathoz. Nagyon erősen kirajzolódnak a törésvonalak a nagy- és kisintézmények, a magán-, és közintézmények között, látjuk a városokon belüli konfliktusokat. Vannak olyan megyék, ahol az intézményvezetők önállóan elébe mentek a tervezett változtatásoknak, az intézmények hatékonyabb működtetésének. Például az egyik kiskórház, mások számára is követendő energia beszerzési módszert alkalmaz. 

- Melyik az a kórház?

 - Szándékosan nem nevezek meg sem, jó, sem rossz példát. De azt elmondom, hogy az említett kiskórház menedzsmentje az elmúlt két évben a felére csökkentette az energia költségeit. Azt tervezzük, hogy az ehhez hasonló jó példákat felhasználjuk majd az integrált nagytérségi intézményi együttműködésekben. Terveink szerint 1-1,5 millió lakosonként, a progresszivitási szinteknek megfelelően épül fel az új gyógyító struktúra, amelyekben meghatározzák a betegek "mozgatását" az alapellátástól a klinikákig.

- Az átalakítás többletforrást igényel.

- Az intézmények gazdasági-klinikai integrációjával pénz takarítható meg. Például a közös energia és gyógyszer közbeszerzéssel. Az infrastruktúrára szánt uniós forrásokat is félre tesszük az intézmények integrációjának kezdeti beruházásaira és a funkció váltására. A pályázatokat augusztus-szeptemberben írjuk ki, s várhatóan jövő januártól felállhat az új egészségügyi rendszer.

- Mi lesz az intézmények legutóbb felmért 47 milliárdos adósság állományával?

- Ez az elmúlt év harmadik negyedévét követően készült, a negyedik negyedévi felmérés összegzése február végére várható. Bizonyára segített a kórházakon az év vége előtt számukra átutalt 27,5 milliárd forintos konszolidációs összeg. Egyébként az adósságállomány felét hét nagy intézmény, köztük egyetemi klinikák halmozták fel, a másik felét pedig a többi 133. A hét kórházat külön kell kezelni. Így, ha az adósság másik felét nézzük, s számba vesszük a gazdasági-klinikai integrációból és az egyéb tartalékok feltárásából várható pénzt, akkor úgy 11-12 milliárdos adósságot kell kezelni.

- Milyen okokra vezethető vissza a nagy intézmények adóssága?

- Összetett, de az ágazatból kivont forrásoknak szerepe van benne. Tény az is, hogy a hazai egészségügyre fordított közkiadás alacsony. Ezért az új egészségügyi struktúra kialakításával nyert megtakarítások kötelezően az adott intézményben maradnak, amit a menedzsment béremelésre fordíthat.

- Elégséges lesz ez a vészesen felerősödött orvosi migráció megállítására?

- A Semmelweis Egyetemen 2003-ban én kezdtem el azokat a kutatásokat, amelyek az uniós csatlakozással megnyíló határok hatását elemezték az orvosi migrációra. Fura fintora a sorsnak, hogy pont az én államtitkárságom alatt igazoldóik be, hogy ez tényleg sorsfordító. Ám a migráció nem csak pénzkérdés. Ha stabilizálni tudjuk az új egészségügyi struktúrát, az a szakmai lehetőség, amit a rendszer ad a dolgozóknak, már az itt maradási döntést segítő faktor lesz. Azt persze tudjuk, hogy a jövedelemviszonyok rendezése nélkül a humán erőforrás helyzete már középtávon sem kezelhető. Dolgozunk a megoldásokon.

- Hogy áll a beígért egészségügyi életpálya modell?

- Homogén életpálya csoportokra épített modellben gondolkodunk. Az egyes szakmai csoportokat fogjuk össze, például a háziorvosokat, a gyógyszerészeket. A patikákban például a korlátozott piac fenntartható életpályát garantál a személyi jogos gyógyszerészeknek. Ebben az évben rendezzük a háziorvosok praxisjogát, a teljesítmény-finanszírozással és az eszköztámogatással pedig 4 milliárd forint frisspénz érkezik a rendszerbe, s az adminisztráció csökkentésével egy új világ kezd kialakulni. Tehát a háziorvosi életpálya irányait látjuk, a gazdaság teljesítőképességtől függően ehhez kell rendelni a pénzeket.

- Mi a véleménye a rezidens szövetség zöldkeresztes mozgalmáról, amelynek része az is, hogy 200 ezer forintos kezdő bér fejben az orvosok mondjanak le a hálapénzről?

- Ez nem kezelhető a többi életpálya csoporttól függetlenül. Egyébként meglepett a meghirdetett mozgalom hatására kibontakozott vita, amely elvezethet majd egy konstruktív megoldáshoz.

- Ön gyakran mondja egy-egy kérdés kapcsán, hogy dolgozunk rajta. De mindketten tudjuk, hogy hiányzik az ágazatból az elmúlt években kivont 290 milliárd forint.

- A dolgozunk rajta két dolgot jelent. Egyrészt a hatékonysági tartalékok feltárását, ami az intézményeknél maradnak. Az ő felelősségük is, hogy megtartsák a dolgozóikat. A forrásteremtés új módozatain is dolgozunk, de ezek részleteibe egyelőre nem tudom beavatni.

- Azért abba beavatna, hogy az önkormányzatok hogyan fogadják az Ön országjárását?

- Általában kedvezően fogadják a látogatást, és mindenhol elmondják, hogy végre egyeztetnek velük is az egészségpolitikáról, korábban ugyanis nem volt erre példa. Vannak, akik szívesen állítanák át új feladatra kórházukat, vannak, akik megszabadulnának azoktól. Mások szeretnék elkerülni a szerkezetváltást, mindenáron romintézményeket akarnak százmilliós befektetésekkel egyensúlyba hozni, holott egy korszerűbb ellátási modellt alkalmazva máshogy is tudnának gondoskodni a lakosságról. Nem azért hal meg például az a sok asszony és lány emlő tumorban és méhnyakrákban, mert nincs a településükön kórház, hanem mert nem szűrik ki őket időben. Az átszűrtség minden megyében szinte egyenlően, az emlőnél 40, a méhnyaknál 5 százaléknál alacsonyabb. Ebből az derül ki, hogy a helyi egészségügyi szereplőknek lenne még bőven teendőjük.

- Furcsa, egymásnak is ellentmondó hírek jelentek mega fővárosi kórházakról: holdingba szervezik, államosítják az intézményeket. Mi az igazság?

- Ha valaki józan ésszel végiggondolja, hogy Budapesten hétféle fenntartó kezében vannak az intézmények, nem nehéz belátni, hogy egyszerűsíteni kell az állami honvédségi, állami egyetemi-, országos intézeti, fővárosi-, kerületi önkormányzati, egyházi és megyei intézményrendszert. A kettőzött és egymással kompetitív struktúrák fenntarthatatlanok. Mi az integrált kezelést javasoljuk. Felmerültek vagyonvesztéssel kapcsolatos riogatások, de az nem vagyonvesztés, ha az állami tulajdon egyik formájából egy másikba kerül a kórház. Inkább tarthatók vagyonvesztésnek az összehangolatlan fejlesztések, az integrálatlan betegút szervezések. Pedig itt koncentrálódik az ellátórendszer 40 százaléka és az országos centrumok többsége, és mégsem jut megfelelő ellátáshoz a budapesti polgár.

- Önkéntes lesz az államosítás?

- Dogmatikus államosításban nem gondolkodunk. Budapesten éppen az intézményrendszer kezelhetősége érdekében van szükség az intézmények állami kézbe adására. Két nappal ezelőtt a sajtó képviselői előtt Tarlós István egyértelműen kiállt amellett, hogy a budapesti kórházakat állami gondozás alá vegyék. Ez egybeesik a mi elképzelésünkkel is. A szakmai egyeztetések tovább folytatódnak, amelyek kapcsán a részletek kiszivárogtatása és az alaprendszer elbizonytalanításával való fenyegetés azonban csak azoknak lehet az érdeke, akik továbbra is az elmúlt húsz év zavaros érdekviszonyai fenntartásában érdekeltek.

- Mi lesz az új struktúrában az orvostudományi egyetemek szerepe?

- Az egyetemek és az országos intézetek a nagytérségi ellátórendszer csúcsán vannak, országos ellátási feladatkörük van. Ha elkészítjük az országos ellátórendszer kataszterét, újragondoljuk a progresszivitásnak megfelelő finanszírozás rendszerét is.

- Ingatagnak tűnik az egészségpénztár idei, a múlt évinél 3 milliárd forinttal kisebb gyógyszerár támogatási előirányzata. Hogyan lehet azt betartani?

- Nem az a kérdés, hogyan lehet tartani a 297 milliárdot, hanem az, hogy az egészségügyi ellátó rendszer fenntarthatósága érdekében tartani kell, ami komoly kihívást fog jelenteni. Ugyanis a gyógyszerkassza tartásához van kötve az Egészségbiztosítási Alap 15 milliárdos tartaléka, amelyre nagy szüksége lesz az alap-, a szakrendelői és kórházi ellátásnak. Számba vettük a különböző eszközöket és gondosan meghatározzuk, hogy mi történik a gyógyszerkasszában. A lakossági tehernövekedés nem szerepel az elsődleges eszközök között.

- Hogyan vélekedik Ön arról, hogy Matolcsy György miniszter úr 100 milliárd forintot venne ki a biztosító gyógyszerkasszájából?

- Végig kell nézni, hogy az Egészségbiztosítási Alap teljes spektrumában hol vannak még tartalékok, s milyen eszközökkel mozgósíthatóak. Az én munkahipotézisem az, hogy a visegrádi négyek átlagától messze elmarad a közfinanszírozás mértéke a hazai egészségügyben. Ezért a tartalékokat vissza kell forgatni a rendszer működőképességének megőrzésébe.

- A napokban jelentették be az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet gyógyszertartalékainak átadását a kórházaknak. Talán megszűnik az intézet?

- Szó sincs a megszüntetésről. Azzal segítjük a kórházakat, hogy pár forintért hozzájuthatnak a pandémia kezeléséhez szükséges gyógyszerkészletekhez, lélegeztető gépekhez. Éltek is a lehetőséggel.

- Az influenza szezon első negyedében járhatunk, s máris elfogyott a tb által támogatott, olcsó vakcina a patikákból. Miért nem kap támogatást más vakcina?

- Mert egyetlen más cég sem kérte oltóanyagának tb-listára kerülését. De ettől nem ijedtünk meg, hiszen kellő mennyiségű, térítésmentes vakcina áll még rendelkezésre.

- Mi lesz, ha elfogy a készlet?

- Akkor a járványügyi helyzetnek megfelelően a járványügyi hatóságokkal egyeztetve hozzuk meg a szükséges döntést.

- Hol tart az Omninvest és az EKI elleni indított feljelentés kivizsgálása?

- A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az Államtitkárság között folyamatos a kapcsolat, a KEHI befejezte a vizsálatot most várjuk annak végleges jegyzőkönyvét.

- Mi a véleménye a napokban Thaiföldön történtekről, ahol egy harmincfős orvoscsoport egyik tagja a szállodájuk uszodájában lelte halálát. Miért utazhatott ennyi doktor a távol keleti országba?

- Látni kell, hogy az egészségügy beszállítói kezükben tartják az informális pénzmozgásokat, akár egy intézményről, akár az egyes egészségügyi szereplőkről van szó. A tragikus thaiföldi esemény – anélkül, hogy kegyeletsértésbe esnénk – számunkra intő jel, fordulópont, amit nagyon komolyan veszünk. De óvatosan és kiegyensúlyozottan kell eljárnunk, mert ha az informális pénzmozgásokat egyik napról a másikra kivesszük a rendszerből, az komoly működési zavarokat okozhat. Transzparens ösztönzőkkel kell helyettesíteni ezeket a pénzeket. Valószínű egyébként, hogy a thaiföldi rendezvény nem a tudományos fejlődést szolgálta elsősorban.

- Párszor már felröppent az Ön távozásának híre az államtitkárság éléről. Mi most a helyzet?

- Hírlapi kacsáknak bizonyultak a hírek. Én úgy érzem, hogy egyértelmű: a mostani egészségpolitikának egységes erőtere van.

- Különösen amióta kiderült, hogy kikerül az ágazat látóteréből az erős egyéniségű, korábban miniszterként is megismert Mikola István és a parlament szakbizottságában jeleskedő Pesti Imre.

- A korábbi kormányzati ciklusok többségéről nem lehet elmondani, hogy módszeres munka zajlott volna az egészségügyben, így kódolva volt a népszerűség vesztés és a bukás. Most, a gazdasági nehézségek ellenére tárgyalások vannak országszerte, az emberek, az egészségügyi dolgozók részei az egészségügy átalakítási folyamatának. Az pedig, hogy a módszeres munka egy egységes egészségpolitikai filozófia mentén végigmenjen, nem személytől függő. Amíg itt vagyok addig azt én csinálom.

- Van még elég ereje hozzá?

- Nemcsak erőm, hanem lendületem is van.

(Világgazdaság)