A tabudöntögetés éve lesz 2011 az egészségügyben, ám ezekről részleteket nem akar mondani egyelőre az egészségügyi államtitkár. Szócska Miklós szerint meglepetést ugyanakkor nem fog okozni a kormány által meghirdetett februári reformkorszak az egészségügyben, a Semmelweis Terv nagy részét fogják megvalósítani. Nagy államosítás nem várható, egyelőre csak két önkormányzat jelentkezett be, hogy átadná az államnak a kórházát. Szócska Miklóst a jövőről, a patikaliberalizáció leállításáról és az orvosok béremeléséről kérdeztük.

A kormány februárra reformkorszakot hirdetett. Az egészségügyben ez a Semmelweis Terv megvalósítását jelenti?

Igen, január végéig szeretnénk lezárni az egyeztetéseket.

Akkor meglepetés nem ér majd senkit, hiszen október óta ismertek a tervek, sőt egy részük az egészségügyi salátatörvényben meg is valósult.

Igen, a salátatörvény megteremtette a kereteket az átrendeződéshez.

Például, hogy csak patikusok lehetnek többségi tulajdonosai a gyógyszertáraknak. Azaz arra kényszerítik a jelenlegi befektetőket, hogy adják el tulajdonuk döntő hányadát.

Igen, de a konzultáció során módosítottuk a korábbi előterjesztést. Így fennmaradhatnak a patikaláncok, de kisebbségi tulajdonban és nem növelhetik érdekeltségüket. És a nagykereskedők is megtarthatják kisebbségit tulajdonrészüket.

Hogyan tud majd a patikus milliókat kifizetni, ha azt akarja, hogy megmaradjon a munkahelye? A Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke szerint erre államilag garantált hitelkonstrukciót kellene kidolgozni.

Azért ez egy piacképes terület, lesznek piacképes konstrukciók. Ezért is van a türelmi idő, hogy a pénzintézetek kidolgozhassanak hitelkonstrukciókat, és az ágazatban ne következzen be értékvesztés.

Nem fél attól, hogy lesznek olyanok, akik inkább bezárják a patikájukat?

Nem gondolom, hogy azokon a helyeken, ahol fenntartható a patika, ez be fog következni. Elképzelhető, hogy néhányan kiszállnak, de inkább egy természetes tisztulás következik be. Ám azért azt ne felejtsük el, hogy a patikaliberalizáció mentén volt egy hitelből fizetett aranyláz. Elképesztő mennyiségű bizalmas információ áll rendelkezésünkre az összefonódások megítélésére, ám ez korrekt módon nem használtuk fel a tárgyalások során.

A kormány egyik érve a patikaliberalizáció ellen, hogy nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, azaz a kistelepüléseken, falvakban nem nyitott senki gyógyszertárat. De ezután sem fog senki ott gyógyszertárat nyitni, ahol nem rentábilis. Vagy a kormánynak lesz erre ösztönző programja?

Viszont, ahol rányitottak egy kistelepülésre egy másik patikát, ott mindkettő veszteséges lett. Valóban vannak fehér foltok, ezeket is kezelni kell, de most a nagy rendszerszintű dolgok rendbetételére volt idő. Azt láttuk, hogy a szakmai tulajdonú patikák idővel felőrlődtek volna, és tulajdonképpen trafikpatikákká váltak volna. Ha megnézzük, melyik az a megoldás, amivel egy értelmiségi rétegnek a közösségben való létezését elő tudjuk állítani, akkor az a jó, ha nemzeti érdekkörben és a patikusok többségi tulajdonában tartjuk a gyógyszertárakat.

Orbán Viktor a jövő évi költségvetés ismertetésekor azt mondta, tabukat kell ledönteni az egészségügyben. Mire gondolhatott?

A 2011-es év erről fog szólni, ezért most nem mennék annak elébe. De az elmúlt hónapokban is döntögettünk már tabukat. Ilyen, hogy például a sajtót beengedtük az otthonszülés szabályozásáról szóló egyeztetésre, de ledöntöttük azt a tabut is, hogy a kórházi vezetők ne tudnának megállapodni a források elosztásáról. A kórházi adósság felmérésekor arra jutottunk, mintegy 37 milliárd forint hiányzik, mi 27,5 milliárdot tudtunk adni. Nem tudtuk az intézményeket teljesen konszolidálni, de a szakma látta mekkora a "kenyér, amit szétoszthatunk", és ettől béke van az egészségügyben. Kórházi turnéra indul Szócska Miklós Fotó: Horváth Szabolcs

Az átlagembert is érinti majd a tabudöntögetés?

Számos konzultáción ott lehettek a betegeket képviselő civil szervezetek és elmondhatták a véleményüket. Ez is tabu volt. Magyarországon eddig érdekek mentén történt a források elosztása, de most mindenkinek meg kell szoknia, nincs osztogatás.

És mi lesz akkor, amikor az egyéni politikai érdekekkel találja magát szembe? Biztos hallott a hírhedt lovasberényi találkozóról, amikor a liberális vezetésű egészségügyi tárca szakmai alapon elosztotta az ágyszámokat, ám azt a politikusok felülírták.

Olyan nem lesz, ezt megígérem.

A Semmelweis Terv megjelenése után is több kormánypárti önkormányzati képviselő jelezte, hogy nem ért vele egyet. A Vas megyei közgyűlés fideszes elnöke fellázadt, azt mondta, "olyan fokú ismerethiányra utal a tervezetben leírtak köre, amelyet abszolút nem tudunk elfogadni".

Nem az van, hogy a közgyűlési elnököknek én mondok valamit, és azt nekik el kell fogadniuk. Például külön tárgyaltam már a kabinet tagjaival, megvitattam a tervezetet. Januárban pedig végig fogom látogatni a megyéket, az összes intézményfenntartóval, az összes kórházvezetővel találkozni fogok.

Ezek szerint még változhatnak a Semmelweis Tervben leírtak.

Igen, változhat. Téves olvasat az, hogy kőbe lennének vésve a területi felosztások, hogy melyik település hova tartozik. Mi csupán természetes vonzáskörzetekről beszélünk, nem arról van szó, hogy ezt odasoroljuk, vagy azt idesoroljuk. Volt olyan megyei vezető, aki elmondta, hogy máshogy képzelik el a területi határokat, ezeket a javaslatokat megfontoljuk.

A Semmelweis Terv bemutatásakor azt mondta, hogy leülnek azokkal az önkormányzatokkal tárgyalni, akik szívesen átadnák a kórházaikat az államnak. Ez hogy áll?

Kettő jelentkezett be, és az országjáráskor tárgyalni is fogunk velük. De nem gondoljuk, hogy ez egyik pillanatról a másikra bekövetkező folyamat lesz.

Számomra nem volt világos, hogy ha vannak irányított betegutak, akkor hogy fognak a szolgáltatók versenyezni egymással? Mindkettő szerepel a tervben.

Nem irányított vagy kikényszerített, hanem ösztönzött betegútról van szó, amely azt jelenti, hogy a különböző ellátási szintek között (járóbeteg-szakrendelő, kórház), hova kell menni. Ha ösztönözzük, hogy az ellátórendszer minél alacsonyabb szintjén lássák el a beteget, akkor abba nyugodtan belefér a verseny.

Akkor ezt nem úgy kell elképzelni, mint a Molnár Lajos nevéhez fűződő betegutat, ahol területi kötelezettség alapján kijelölték, melyik betegnek, melyik intézménybe kell mennie.

Nem. Amiről mi azt mondjuk, hogy területi ellátási kötelezettség, az azt jelenti, hogy legyen egy olyan hely, ahol mindenki megkapja az ellátást.

A Semmelweis Tervben ötszintű szakellátási struktúra szerepel a járóbeteg-szakrendelőktől kezdve a városi kórházon át a nagytérségi kórházakig. Honnan tudja például egy keszthelyi lakos, hogy problémájával a városi kórházba kell mennie, vagy a zalaegerszegibe?

A háziorvos továbbra is a kapuőr, ő fogja ezt eldönteni, megmondani, eddig ugyan voltak súlyponti kórházak és pólus kórházak, de senki sem tudta, hogy ezeknek melyek a feladataik, ez változni fog. A Semmelweis Tervben nem mondtuk meg, hogy melyik kórháznak mi legyen a feladata, mivel azt a szakmával közösen kell kialakítani. De vannak olyan ellátások, amiket centralizálni kell, mert most nincs se emberi erőforrás, se anyagi forrás hozzá.

Sokan próbálkoztak ezzel, de valahogy mindig az lett a vége, hogy a háziorvos továbbküldte a beteget a szakrendelőbe, aki tovább a kórházba, majd az is tovább egy másikba.

Épp erre mondjuk, hogy anyagilag kell érdekelté tenni az orvosokat abban, hogy megfelelő szinten lássák el a betegeket.

De ehhez a betegeket is nagyon meg kell változtatni. A magyar mentalitás az, hogy minden ellátást ingyen akar a beteg akkor és ott, ahol akarja.

Nem mondanám azt, hogy nagyon meg kellene változtatni a gondolkodást. Egy szervezett rendszert kellene csinálni az egészségügyből.

Mikola István az elmúlt hónapban sokszor elmondta, hogy törésvonal van közötte és az egészségügyi kormányzat között abban, hogy megmaradjon-e a bismarcki társadalombiztosítás vagy térjünk át az állami egészségügyi rendszerre. Ő az előbbit támogatta, most Párizsba megy. Eldőlt már, hogy melyik irányba megyünk?

Ez a vita már régen eldőlt. A nyolcvanas évek végén átálltunk egy tisztán járulékalapúnak gondolt egészségügyi finanszírozásra, akkor, amikor nagy volt a munkanélküliség, ellenőrizhetetlen volt a járulékfizetés, és ehhez jött még egy öregedő társadalom, ezért adókból kellett kompenzálni az alapok bevételét. Most már majdnem annyi az adókból származó bevétel, mint a járulékokból. Egy ilyen demográfiai összetételű és ilyen gazdasági helyzetben lévő társadalomnak, mint a magyar, ez az ideális. Nem ez az igazi kérdés, hanem hogy a forrásteremtés eszköztára hogyan hat a társadalomra.

A Semmelweis Tervből mi az, ami jövőre megvalósulhat ilyen kevés költségvetéssel?

Elég sok eleme meg kell, hogy valósuljon. Meglesznek a betegutak, a menedzsmentrendszer, és meghatározzuk a progresszív betegellátói szinteket is.

Égető probléma az is, hogyan tartja itthon az orvosokat a kormány. Szakmai szervezetek szerint heteken belül dönteni kell, ha el akarnak kerülni egy újabb kivándorlási hullámot.

Az érezhető fizetésemelés nagy forrásokat igényel. Azt látni kell, hogy ilyen megörökölt gazdasági helyzettel nem tudjuk a béreket azonnal a sokszorosára emelni. A célunk most az volt, hogy megőrizzük a munkahelyeket. De jövőre például már lesznek olyan uniós projektek, amelyeknek egy részét szakdolgozói képzésre és ösztöndíjakra lehet fordítani. A háziorvosoknál pedig már elkezdtük kidolgozni az életpályamodell részleteit, és egyes elemeket - mint a praxisjog megerősítését, a be- és kilépés anyagi ösztönzőit - be is jelentettük.

A Magyar Rezidens Szövetség szerint havi nettó kétszázezer forintért maradnának itthon a fiatalok és még hálapénzt sem fogadnának el. Van-e ekkora béremelésre mozgástér?

Amit a szövetség mond, az egy rendszerszintű javaslat, amit támogatunk, és keressük a megoldási lehetőséget.

(hirszerzo.hu)