Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár 2011. február 3-án nyilatkozott a Medical Tribune-nek.

Felforrósodtak az események az egészségügy átalakítása körül. Előbb úgy tűnt, Budapest keresztbe fekszik az államtitkárság terveinek. Ám végül Tarlós István rendre utasította helyettesét, és teljes mellszélességgel kiállt Szócska Miklós elképzelései mellett. A Medical Tribune az egészségügyi államtitkárt kérdezte.

 - Ez az interjú két ütemben készül. Először kedden kora délután ültünk le, amikor ön kikerülte a fővárosról szóló forró kérdéseket. Eközben Szentes Tamás főpolgármester helyettes már sorban intette magához a 12 főigazgatót, és közülük nyolcat-kilencet igyekezett eltávolítani pozíciójából. Szerdán pedig jött a mennydörgés. Én még olyan sajtótájékoztatón, amilyet Tarlós Istvánnal közösen tartott, életemben nem voltam.

- Én sem. Először Tarlós István tette meg a bejelentéseit a főpolgármester helyettes úr jogkörének szűkítéséről. Amikor szót kaptam, azzal kezdtem, hogy nehéz a Rolling Stones után a húrok közé csapni.

- Nem is csapott. De mit szólt hozzá, amikor Tarlós azt mondta, sem kőfaragóktól, sem balett-táncosoktól, sem kormányhivatalnokoktól nem fogad el tanácsot? Eléggé egyértelmű utalás volt Pesti Imre személyére, aki Tarlós szerint az egész felmondásosdi mögött állt.

- Ha erre az ügyre kíváncsi, Tarlós úrral kellene interjút készítenie. Számomra a legfontosabb, hogy a főpolgármester támogatja a fővárosi kórházak állami irányítás alá kerülését. Az egyeztetések zajlanak, amint a közgyűlési döntés megszületik, azonnal nekifogunk a munkának.

- Miért olyan fontos az államosítás? Egyszer azt mondja, hogy az állam nem szeretné roncsintézmények lerakó helye lenni, máskor pedig azt: csak a problémás intézmények esetében folyamodnak az állami tulajdonba vétel eszközéhez. Nincs itt ellentmondás?

- Nincs. Egyébként az államosítás amúgy sem jó kifejezés, a köztulajdon egyik formájából a másik formájába zajlik az átmenet. Országjárásunk során mindenütt az az első kérdés, hogy Budapest ellátórendszeréhez hozzányúlunk-e? A válaszunk egyértelmű: igen, ez egy nagyon speciális helyzet, itt koncentrálódik az ellátórendszer 40 százaléka és az országos centrumok többsége, és mégsem jut megfelelő ellátáshoz a budapesti polgár. Ám a fővárosi helyzet nagyon speciális, amíg sok vidéki városban egy kézben, vagy esetleg kettőben vannak a gyógyhelyek, addig itt hét fenntartó van. Az állami honvédségi, állami egyetemi-, országos intézeti, fővárosi-, kerületi önkormányzati, egyházi és megyei intézményrendszer egyaránt jelen van, ezért nem lehet Budapest gondjaira gyógyír egy külön fővárosi önkormányzati megoldási javaslat. Egyébként most az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a hét fenntartóból négy már együtt van: az egyetem a mi tárcánkhoz, az országos intézet pedig az államtitkársághoz tartozik, és Velkey György, az egyik egyházi kórház, a Bethesda igazgatója vezeti a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságát.

- Úgy tetszett, teljes az egyetértés Tarlós Istvánnal, a főváros ahhoz sem ragaszkodik, hogy először négy kórházzal tesztelje az önök képességeit.

- Megállapodtunk, hogy a történtek hatására felgyorsítjuk a munkát, és február második felére előrehozzuk a fővárosi egyeztetést. Szeretném azonban jelezni: bár a fővárosban a tulajdonosi kör egységesítése a legjobb megoldás, a fent említett okok miatt ez nem jelenti azt, hogy másutt is ez lenne a célunk.

- A minap az ORFI egyik munkatársával beszéltem, aki arra panaszkodott, hogy évek óta rossz állapotban vannak a liftjeik. Márpedig ez egy mozgásszervi kórháznál jelzésértékű. Hogyan fognak boldogulni egy csomó új állami kórházzal, ha a meglévőkkel is baj van?

- Az önkormányzatiakkal nincs?

- Ám nem arra tettek javaslatot, hogy az államiak kerüljenek önkormányzatiba, hanem fordítva.

- Nem törekszünk arra, hogy a rossz kórházakat összegyűjtsük. A rendszer vezetésében történik egy nagyon határozott állami felelősségvállalás.

- Egy nap 2-3 megyébe látogatnak el. Erőltetett menetben rohan végig az országon, hogyan lesz ebből rendszerszerű átalakítás?

- Módszeresen haladunk. Tavaly megőriztük a működőképességet, kezelhetővé tettük a kórházi adósságállományt, és megteremtettük az átrendeződés jogszabályi kereteit. A Semmelweis terv tavaly novemberi nyilvánosságra hozatala pedig azt jelezte, hogy nem fogunk egyetlen agyament ötletet sem ráerőltetni a rendszerre az elidegenedett jogszabályalkotás erejével, éppen ellenkezőleg: a rendszer szereplőivel együtt szeretnénk felállítani a diagnózist, és megvitatni egy rendszerszintű javaslatot.

- A diagnózist ezer éve ismerjük.

- Ez nem így van, kényszermegoldásokat erőltettek, az érintett szakmákkal nem egyeztették a sürgősségi ellátás koncepcióját és innen ered az, hogy intézményi szinten vitatkoznak a baleseti sebészek és az intenzív terápiás orvosok, hogy ez kinek a feladata. Mérgezi a hétköznapokat, rontja a hatékonyságot. Mi most az összes fenntartóhoz, helyi politikushoz, az összes intézményvezetőhöz elmegyünk és együtt dolgozunk a szakmákkal.

- Meggyőzni őket?

- A roadshow nem egy politikai kampánykörút, hanem nagyon komoly munka, engem már szakértői csoportok követnek, akik a helyi erőkkel kiegészülve közösen fogják irányítani a változtatási folyamatot.

- Megérkeznek tehát, és ön elmondja, mit szeretne. A sajtónak általános elvekről beszél, ezeken az egyeztetéseken konkrétumok is elhangzanak?

- Nagytérségenként az alapok a fejünkben vannak, tudjuk, hogy az intézmények közötti együttműködést szeretnénk javítani, mert ebben látunk tartalékokat. Szintén meg kell tanulnunk a helyi sajátosságokat, mert a helyi kollégák és a szakma nélkül nem tudjuk és nem is kívánjuk meghatározni, melyik ellátást hol nyújtsuk. Együtt találjuk ki velük, ahogy azt is, hogy a sürgősségi feladat mit jelent egy kistérségi járóbeteg-szakrendelőben és mit egy megyei kórházban.

- Miért kell ezt kitalálni, ez utóbbi eddig is megvolt.

- Téved. A pólus kórházak feladatát például maga az intézmény határozta meg egy pályázat keretében. De ki szervezte meg az állampolgárok ellátását? Irányítás nélkül bolyongtak a betegek. Legyen egyértelmű, hogy mit hol kap meg egy biztosított, és ezt hatékony munkamegosztás keretében nyújtsuk neki.

- Fenntarthatóság. Folyton ezt a kifejezést használja, de mit jelent ez az egészségügyben?

- Például azt, hogy ha helyben nincs elég esetszám és nincs elég szakember, akkor koncentrálni kell az erőforrásokat. Számos esetben ilyen fenntartható megoldásokat az élet már produkált, Nyugat- Magyarországon mindenki tudja, hogy sugárterápiára Szombathelyre, szívsebészetre viszont Zalaegerszegre kell menni.

- Lassan az ország felét meglátogatta már. Azt mondta, vidéken másfajta elgondolásra van szükség, mint a fővárosban. Ha nem államosításra, akkor mire?

- Minden megye más. Van, ahol a „sok kórház” problematika vagy a funkcióváltás fel sem merül. Másutt az intézmények integrációjára lenne szükség, de előkészítés nélkül ez kiveri a biztosítékot a helyi politikában. Ám hiába várja, nem fogok kipellengérezni egyet sem. A látogatásnak pont az a célja, hogy együttműködő partnernek nyerjem meg őket, és ne adjam ki a nehézségeiket.

- Nem értem önt, hogyan lehet úgy orvosolni a bajokat, ha nem nevesítjük őket? Attól a konfliktusok még megmaradnak.

- Attól, hogy nem mondok példákat, még látom, hogy az egyik megyében a rendelő már felére csökkentette az energiaköltségeit, a megyei kórház viszont még nem.

- A szakértők a vízórák számától az egészségbiztosítással kötött szerződésig mindent tudni akarnak. De miért kell ez utóbbihoz a helyszínre menni? Miért nem kérik ki az OEP-től, kivel van szerződésük?

- Mert ő sem tudja.

- Az OEP?

- Hogy a kórház mely egységeit működtetik kiszervezési formában? Vagy az intézménynek hány saját aneszteziológusa van, esetleg az egész régióban egy szakember nyújtja tányérpörgető módjára a szolgáltatásokat? Látni akarjuk a képességeiket, az adottságaikat, tudni szeretnénk, hol van olyan megbízható csapat, amelyik az adott ellátási formát nyújtani tudja. Meg kell ismernünk, és el kell kezdenünk vezetni, összehangolni a rendszert.

- Hetvenmilliárdos uniós forrást szán az átalakításra.

- A rendszerstratégiának megfelelően a korszerűsítést uniós forrásokkal is támogatjuk. Ezt a folyamatot, a helyiekkel kiegészült szakértői csapatok irányítják, akik a jövőben az igazgatási egységként működnek, amelyek a helyi betegutakat megszervezik, kialakítják a gazdasági együttműködés módját és le is vezénylik.

- Korábban arról beszélt, hogy nem diktálnak, hanem érdekeltté tesznek. Csakhogy vannak érdekek, amelyek szembefeszülnek a változásoknak.

- Tisztességes ajánlatot teszünk. Megmutatjuk, hol van tartalék és azt mondjuk, aknázd ki, és nálad marad, költsd a bérekre. Persze, ha ez nem megy, mert magánérdek ütközik közérdekkel, akkor be kell avatkozni a folyamatba.

- Csakhogy nemcsak magánérdek, politikai érdek is lehet ellentétes a terveikkel, és csaknem minden nagyobb intézményfenntartó fideszes, emiatt különös erőterekbe kerülhet.

- Érzékenyek vagyunk az erőterekre.

- Lesz politikai ereje a változások véghez vitelére?

- Minden jel arra mutat, hogy igen.

- Mi követi az országjáró körutat?

- Szeptemberre szeretnénk kiírni az átalakítást támogató uniós projekteket. Sok mindenre lehet majd pályázni, például ha egy megyei kórház nem tudja biztosítani a tőle elvárt sürgősségi szintet, ennek teljesítésére, vagy egy gyógyítóhely funkcióváltására.

- És mi jön utána?

- A megvalósítás. Ám ez már most elkezdődik, a szakértőink felmérik, hogy mennyire hatékony az intézmények gyógyszerbeszerzése és energiaellátása, elsőként itt szeretnénk lépni.

- Kaptam egy levelet, amelyben egy orvos azt kéri, írjuk meg, hogy túl kevés a hálapénz. Ennyiből nem lehet megélni. A funkcióváltás egyben paraszolvenciacsökkenését is hozhatja sok orvos számára.

- Ha ez utalás kívánt lenni a vizitdíj bevezetésére, akkor leszögezhetem, hogy nem lesz ilyen. Ám látom, milyen feszültséget okoz az alulfizetett, kivéreztetett, megalázott egészségügyiek bérszínvonala. A funkcionális integráció ez emberi erőforrás krízishelyzet egyes elemeire is válaszokat adhat. Egy nagyobb térségben a fekvőbeteg intézményekből érkezhetnek szakemberek, akik a járóban ellátják, akit lehet, a többieket viszont magukhoz vonzzák a kórházba. Első lépésként a hatékonyságon tudunk megtakarítani és átcsoportosítani a bérekre. A gazdasági növekedés beindulásába vetett bizalom mellett alternatív forrásteremtési megoldásokon is dolgozunk.

(Medical Tribune)