Kontrát Károly parlamenti államtitkár beszéde a Belügyminisztérium ünnepségén 2011. március 10-én.
Tisztelt ünneplő közösség!
Március 15-én minden évben nemzeti lobogó leng intézményeinken, otthonainkon, és még ruhánkon is örömmel jelezzük ekkor, hogy a nemzet részesei vagyunk. Ezt az érzést ezen a napon 163 éve minden nemzedék hozzánk hasonlóan átélte, átéli. 163 éve minden nemzedék megélte valamilyen módon magyarságát, és mindazt, ami akkor azzal együtt járt.
Valószínűleg minden nemzedéknek mást jelentett a nemzethez való tartozás megélése. Minden nemzedéknek más siker, más öröm, és más nehézség adatott.
Az 1848. március 15-i forradalmat ünnepeljük ma. Ez a magyar történelem legszebb napja, amelyen nem fogott az idő, és ennyi éven át is példaként áll előttünk.
1848 március idusán a nemzet egységes volt. A mai napot végre mi is újra egységes országban ünnepelhetjük! Ebben a mi nemzedékünk sikere az, hogy huszonegy évvel a rendszerváltás után végre új fejezetet nyithatunk Magyarország történelmében, lezárhatunk egy átmeneti, bizonytalan és sikertelen korszakot. Új fejezetet nyithatunk, amely - reményeink szerint – egy összetartó, sikeres, öntudatos Magyarországé. Kivételes pillanat, hogy ezt a választóvonalat magunk húzhatjuk meg, szabadon és függetlenül az új alkotmánnyal.
Ma valamennyien tisztelegni jöttünk ide. Tisztelegni bátorság, hit, és becsület előtt. Ünnepelni azokat, akik életüket adták a hazáért.
Az 1848-as forradalom a magyar nemzet szabadságának, összetartozásának és a márciusi ifjaknak a jelképe.
1848-ban győzött a magyar forradalom, a magyar nemzet újra győztes nemzet lett. Ez a győzelem a mai napig bennünk él.
Volt egy olyan bátor nemzedék, mint a 48-as, amely a nemzetért úgy állt ki, hogy szabadságot kiáltott, utcára vonult, pontokba fogalmazta céljait, tárgyalni kezdett a hatalmasokkal, nemzeti kormányt alakított, és hozzáfogott az ország teljes gazdasági-társadalmi-politikai rendszerének átszervezéséhez. Mindannyian szeretnénk erre a nemzedékre hasonlítani, merészségük felfoghatatlan, mert miközben idegen hatalom uralma alatt voltak, megálmodták Magyarország megújítását, függetlenségét.
A márciusi ifjak 12 egyszerű mondattal elmondták, mi a szándékuk. E 12 pont ma is azt üzeni, hogy mi, magyarok össze tudunk fogni, ki tudunk állni egymásért, a hazáért. Közös vágyunk volt, hogy mindannyian szabadságban éljünk. A szabad nemzeti lét megteremtésén túl elődeink a polgárosodás, a tulajdon biztonságának alapvető feltételeiért is küzdöttek. Tudták: az egyén biztonsága és a nemzet szabadsága egymástól elválaszthatatlanok. Azt is tudták, hogy ezért tenniük kell.
Magyarországon mindig volt egy nemzedék, ilyenek voltak a negyvennyolcasok, akik az életüket, a munkájukat, emberi kapcsolataikat kockáztatták azokért a napokért, amikor átélhették, hogy van szavuk az elnyomók ellen. Mindenüket kockáztatták azokért a napokért, amikor kiállhattak az országért. Számukra a nehézséget, az akadályt a zsarnoki hatalom, a sikert az elnyomók bukása jelentette.
A mi nemzedékünknek másfajta nehézségekkel kell szembenézni, mint elődeinknek. Nekünk a gazdasági szabadságunkért, a minket gúzsba kötő adóssággal kell megküzdenünk. Ezért ma az összetartás, a kitartás, ahhoz kell, hogy legyőzzük azt a nyomasztó adósságot, amely gúzsba köt bennünket, amely miatt nem tudjuk magunkat szabadnak érezni. Kiállni a nemzetért, ez ma következetes, szívós és összetartó munkát jelent. Számunkra a nehézséget az örökölt adósság, a sikert a talpra állás jelentheti.
A mi nemzedékünk sikere az lehet, hogy visszaadjuk az országnak az önrendelkezés szabadságát, megszabadítjuk az országot a nyomasztó terhektől, és a mi sikerünk lehet, hogy a gyermekeink számára egy olyan lelkében, államában, működésében megújult Magyarországot adunk át, amelynek nem kell félnie a bizonytalanságtól, a kiszolgáltatottságtól, egy olyan Magyarországot teremtünk elérhető közelségben, amelynek március tizenötödikéjén az ünneplők végre minden ízében átérezhetik a Szabadságot.
A mi küldetésünk tehát, kiállás a nemzetért!
(kormany.hu)
