A magyar közfoglalkoztatás rendszere megoldást kínálhat a világ számos or-szága számára is a szociális feszültségek csökkentésére, miután látható, hogy a többségi társadalom mindenütt egyre nehezebben fogadja el – és a jövőben még kevésbé lesz hajlandó elfogadni –, hogy egészséges, életerős emberek kizárólag segélyből éljenek generációkon keresztül – mondta a Népszabadságnak Pintér Sándor belügyminiszter.

– Két hete a Magyar Nemzetnek nyilatkozva azt mondta: a Terrorelhárítás Központ keretei között létrehozott nyomozócsoport érdekes és érzékeny információkra bukkant a romagyilkosságokkal összefüggésben. Mondana részleteket?

– Mindennél előbbre való a nyomozás sikere, ezért túl sok konkrétummal nem szolgálhatok. Felmerült a gyanú, hogy a besenyszögi fegyverrablásnak volt egy negyedik elkövetője, ennek tisztázása érdekében nyomozást indított a rendőrség.

– Még fel nem derített felbujtókat, finanszírozókat nem keresnek? Vizsgálják a történtek esetleges politikai hátterét, motivációját?

– A szóban forgó ügy bírói szakban van. A bíróság joga és lehetősége a nyomozás esetleges hiányosságaira rámutatni és indokolt esetben feladatokat adni a hatóságoknak. Több szempontból sem lenne szerencsés, ha én most azon kezdenék filozofálni, milyen lépéseket lehetne vagy kellene még tenni azért, hogy bizonyítékokkal egyelőre alá nem támasztott feltételezéseknek a végére járjunk.

– Sok még a megválaszolatlan kérdés az első fokú ítélet után is. Bebizonyosodott, hogy némely titkosszolgálatok hanyagul végezték a munkájukat és hazudtak. Hazudtak a rendőrségnek, az ügyészségnek, a parlamenti bizottságnak és a tevékenységüket vizsgáló munkacsoportnak. Sőt, a saját minisztereiknek is…

– Mindazon bűncselekményekre és azok elkövetőire utaló adatoknak a postosítását, feldolgozását elvégeztük, amelyekben még nem volt vádemelés. Nyílt és titkos eljárásokban igyekszünk minden kérdésre választ találni, és ahol fegyelmi vagy büntetőjogi felelősség felvetődik, meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket.

– Mi a garancia arra, hogy önöket nem verik át például a titkosszolgálatok, nem hallgatnak el fontos információkat, hogy átadják az üggyel kapcsolatos összes iratot?

– Hende Csaba miniszter úr és jómagam is kellőképpen elszántak vagyunk, hogy a végére járjunk annak, mi történt valójában, és hogy terheli-e felelősség bármelyik szolgálatot azért, hogy a rendőrségnek nem sikerült hamarabb elfogni a gyilkosokat.

– Már Hende Csabát is átvágták. A volt KBH vezetőjét utasította, véleményeztesse az ügyben készült vizsgálati jelentését a Legfőbb Ügyészséggel. Ott viszont nem is iktatták a jelentést, valaki azonban – úgy tűnik, haveri alapon – mégis véleményezte: senkivel szemben nem látta a büntetőjogi felelősséget megalapozottnak, ezért került 2010-ben az ügy ad acta…

– Ez feltételezés. Ha valóban így történt, akkor az ügyben folyó ügyészségi vizsgálat tisztázza majd, ki mit tett valójában, és ha bárki is bűncselekményt követett el, annak meglesznek a következményei.

– Akkor is, ha már az önök által kinevezettek, vagy az ő bizalmasai kerülnek gyanúba?

– A büntető törvénykönyvben nincs olyan klauzula, hogy az egyik kormány alatt bizonyos cselekmények büntetendők, a másik hivatali ideje alatt nem.

– Még javában tart a 90-es évek alvilági leszámolásaival összefüggő felderítetlen gyilkosságok és más, még el nem évült súlyos bűncselekmények felderítése. Mind több dokumentum kerül elő, s ezek azt látszanak bizonyítani, hogy a régi ügyek potenciális gyanúsítottjai és áldozataik egymással rivalizáló rendőri egységek besúgói lehettek…

– Nyilván annak idején nem mindenről számoltak be a rendőrségi kapcsolataiknak, már ha valóban voltak nekik ilyenek.

– Az elmúlt húsz évben a rendőrség bizonyos ügyeket képtelen volt megoldani. Szerepet játszhatott-e ebben, hogy esetleg egyes rendőrök bűnözői kapcsolatuk védelmében „lenyeltek” bizonyos információkat?

– Kormányra kerülésünk után azért hoztuk létre a Nemzeti Védelmi Szolgálatot, hogy derítse fel a hatáskörébe tartozó szervezeteknél történő vagy korábban megtörtént bűncselekményeket. E munka eredményeinek következménye több rendőri vezető leváltása. Ismert, hogy a szervezett bűnözéssel foglalkozó egységnél vezető beosztású tiszteket tartóztattak le.

– Megtörténhet, hogy valakinek azért kell majd bíróság elé állnia, mert mondjuk 15 éve egy neki a rivális bűnbandáról rendszeresen súgó bűnözővel kapcsolatos iratokat, információkat félretett, amivel esetleg egy súlyos bűncselekmény felderítését akadályozta?

– Túl sok a feltételezés a kérdésében. De annak, aki bűncselekményt követett el, és a tette még nem évült el, számolnia kell a felelősségre vonással. Nem elég azonban a szóbeszéd, bizonyítani is kell, hogy az illető melyik konkrét ügyben mit tett vagy nem tett meg, ami törvénybe ütköző.

– Mindazok fényében, amikről eddig szó volt: milyennek értékeli a rendőrség és az irányítása alá tartozó szervezetek állapotot, és ezzel összefüggésben az ország közbiztonságát?

– Meggyőződésem, hogy a rendőrség erkölcsi és morális állapota lényegesen jobb, mint korábban volt. A vezetők elhivatottabbak, ami részben a feladatok világos meghatározásnak köszönhető – mindannyian tudják, mit várunk el tőlük, meddig terjed a mozgásterük –, részben pedig annak, hogy az utóbbi években a rendőri vezetői munkában nagyobb hangsúlyt kapott a szakmaiság. Aki egy adott poszton nem képes a tőle elvárt szintet teljesíteni, leváltjuk, más beosztásba helyezzük. Ez nem büntetés, nincs harag. Sem az érintettnek, sem a testületnek nem jó, ha valaki olyan beosztásban dolgozik, ahol nem képes megfelelni az elvárásoknak. Ez persze nem zárja ki, hogy más munkakörben kiválóan teljesítsen. Ami pedig az ország bűnügyi mutatóit és közbiztonságát illeti: javul, de bőven van még tennivaló. És tesszük is a dolgunkat.

– Tavaly viharos gyorsasággal felszámolták a nem állami koncesszióban működő nyerőgépek és játéktermek piacát, közelebbről meg nem határozott nemzetbiztonsági kockázatra tekintettel. Azóta sem hallani, hogy eljárás indult volna az államhatalmat meg nem engedett eszközökkel befolyásolni akarókkal, vagy azokkal a köztisztviselőkkel, politikusokkal szemben, akik esetleg gyengének bizonyultak a rájuk nehezedő korrupciós nyomással szemben. Soha nem tudjuk meg, hogy kik fenyegették a nemzet biztonságát?

– A nemzetbiztonsági kockázat a pénznyerő automaták betiltásával elhárult. Egyébként társadalmi és szociális okokból sem kívánatos, hogy minden kocsmában félkarú rablók működjenek. A Nemzetbiztonsági Hivatal évek óta kongatta a vészharangot, minden éves jelentésében felhívta a döntéshozók figyelmét az iparágban rejlő veszélyekre. Ezt tette tavaly az Alkotmányvédelmi Hivatal is, csak most az ő jelzésük értő és nyitott fülekre talált. Mást az anyagok titkossága miatt nem mondhatok.

– Elkészült az új büntetés-végrehajtási törvény koncepciója. Marad a „csukjunk be mindenkit jó hosszú időre” politikája, aminek hatására már most is túlzsúfoltak a fegyintézetek, vagy teret engednek alternatív megoldásoknak is?

– A börtönök azért zsúfoltak, mert a hatóságok jól, a korábbiakhoz képes hatékonyabban dolgoznak, és mert néhány jogszabály-módosítás korábban nem létező büntetési tételeket vezetett be. Ezzel egyidejűleg a büntetés-végrehajtás területén már eddig is több jelentős változást vezettünk be. Szakítottunk azzal, hogy csak az dolgozik a börtönben, aki akar. Nem volt tartható az a gyakorlat, hogy akik egyszer már jókora kárt okoztak a társadalomnak, az adófizetőkkel tartatták el magukat. Mindenkinek, akinél nincs valamilyen kizáró ok, dolgoznia kell, és tanulnia, továbbképeznie magát, hogy szabadulása után esélye legyen visszailleszkedni a társadalomba. Jelentős beruházásokkal tízezer ember ellátására képes pékséget hoztunk létre, a rendőrséget a börtönvállalatok látják el ruhával, cipővel. Már a honvédség is érdeklődik a büntetés-végrehajtásban készített bakancsok iránt, miután azok minősége az ő igényüket is kielégíti. Kezdetektől hangsúlyoztuk: az a célunk, hogy a börtönök fenntartása, a fogvatartottak ellátása minél kevesebb pénzébe kerüljön a társadalom törvénytisztelő részének. Az elítéltek tartsák el magukat. Most van társadalmi vitán a leendő büntetés-végrehajtási törvény koncepciója. A tervezet tartalmaz javaslatokat például elektronikus lábbilincs használatára, „amelynek a felügyelete mellett” a kisebb súlyú bűncselekményekért elítéltek akár otthon is letölthetik büntetésüket, saját költségükön.

– A nyári dunai árvíz után Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár azt mondta, a vízügy több tízezer közfoglalkoztatottnak tudna munkát adni. Ha van munka, miért nem rendes foglalkoztatásban és tisztességes bérért végeztetik azt el, miért – az ellenzék által rabszolgamunkának is nevezett – közfoglalkoztatásban?

– A közfoglalkoztatásnak nem ez a lényege, nem az elvégzetlen munkáról szól, hanem az emberről, akinek a munkaereje nem kell a piaci szférának. Kormányra kerülésünkkor közel 600 ezer álláskeresőt tartottunk nyilván. Többségüknek semmiféle képzettsége nem volt, így esélyük sem volt elhelyezkedni. Jellemzően segélyekből tartották fenn magukat. Ennek a rétegnek kínáltunk munkalehetőséget a közfoglalkoztatásban.

– Kevés a pénze az államnak, ezért kitalál egy olyan konstrukciót, amelyben nem kell kifizetnie a törvényben előírt minimálbért sem…

– Hangsúlyozom, hogy nem erről van szó. Közfoglalkoztatásban kizárólag olyan embereket alkalmazunk, akiknek a munkaerőpiacon még minimálbért fizető munkára sincs esélyük. Bármikor kiléphetnek, ha akár csak idénymunkához is jutnak, majd amikor annak vége, újra visszatérhetnek a rendszerbe. Közfoglalkoztatottként bért kapnak és nem segélyt, karban tartjuk a munkaerejüket, az önbecsülésüket, nem érzik magukat haszontalannak, nem vesznek el, nem züllenek el, hiszen napról napra értékteremtő munkát végezhetnek. A gyermekeik is látják, hogy a jövő, a megélhetés munkával biztosítható. Természetes viszont, hogy ezt úgy tesszük, hogy a társadalomnak is legyen haszna belőle. Senkivel nem akarunk feleslegesen gödröket ásatni. Hasznos, értékteremtő munkát kell végezni.

– Meddig tartható fenn a közmunka rendszere? Mert, az ön érvelését követve, ha majd az államnak jobban megy, akár tisztességes bért is fizethet a közfoglalkoztatottaknak.

– Rossz megközelítés a közfoglalkoztatásért járó bért a minimálbérrel összevetni, mert mint már mondtam, a közfoglalkoztatottak jelentős hányadának pillanatnyilag esélye sincs megjelenni a munkaerőpiacon, aki pedig esélyt kap, azonnal ki is lép a rendszerből. A közfoglalkoztatásért járó bér több a segélynél, és kevesebb kell, hogy maradjon a minimálbérnél. Ez a rendszer így ösztönző az egyénnek és lehetőség a piacnak. Meggyőződésem, hogy a közfoglalkoztatás – ha a nemzeti sajátosságok figyelembe vételével más-más formában is, de – rövid időn belül egész Európában megjelenik, sőt, a kontinensen kívül a világ számos országában is. Az emberek ugyanis már most is egyre nehezebben fogadják el – és a jövőben még kevésbé lesznek hajlandóak elfogadni –, hogy életerős, egészséges emberek ne dolgozzanak, kizárólag segélyekből éljenek generációkon keresztül. A kormányoknak kezelniük kell ezt a helyzetet, aminek a legkézenfekvőbb módja, hogy pénzügyi lehetőségeik függvényében munkalehetőséget teremtenek a munkanélkülieknek. A közfoglalkoztatás legfőbb értéke, hogy dolgozik a foglalkoztatott.

(Népszabadság)