A történelmi hagyományokkal, s nem az erős kéz szükségességével megmagyarázza Pintér Sándor, hogy a felügyelete alá került a közmunkaprogram. A belügyminiszter reméli, hogy (egykori) beosztottjai, Eiselt György és Gergényi Péter nem követtek el szándékos bűncselekményeket.

– Úgy tudjuk, Orbán Viktor miniszterelnök zárt ajtók mögött a közmunkaprogram jelentőségére utalva azt mondta: kormánya sorsa az ön kezében van. Érzi a politikai felelősséget?

– A tenni akarást, a feladat kidolgozásának és a végrehajtásának felelősségét érzem: kollégáimmal naponta alakítjuk a közmunkaprogramot, s biztos vagyok abban, hogy az erőfeszítések meghozzák eredményeiket.

– Akkor árulja el: tényleg nagyberuházások helyszíneire utaztatják és a helyszínen szállásolják majd el a közmunkásokat?

– Nem alakult még ki a végleges rendszer, ám a sajtóban megjelenő, „munkatáborok” felállításáról szóló víziókat el lehet felejteni. De azt is, hogy egészséges, életerős emberek munkavégzés nélkül állami pénzhez jutnak. Vonzóvá tesszük a közmunkaprogramot, a résztvevők a szociális segély közel kétszereséhez juthatnak majd hozzá. Ám aki a felajánlott munkát indokolatlanul megtagadja, attól a szociális ellátást megvonhatjuk. Magam azt vallom: az értékteremtő munkát kell előtérbe helyezni, ilyen lehet például a mezőgazdaság. Emellett olyan beruházásokat is meg kell valósítanunk, amelyek elmaradásától régóta szenved az ország – az ár- és belvíz elleni védekezésre gondolok. A regisztrált munkakeresőből 590 ezret tartunk nyilván. Ha legalább egy részüknek tudunk munkát adni, nemcsak az ország bizonyos részein katasztrofális foglalkoztatottsági mutatókon javítunk, de a kistelepülések közbiztonsági helyzetétől a szociális környezet javításáig számos területen léphetünk előre.

– Csakhogy a regisztrált álláskeresők tábora meglehetősen sokszínű, nem kizárólag fiatal fizikai munkásokból áll. Diplomás, ötven feletti emberek is gátat építenek majd?

– Amennyiben lehetőség van rá, mindenkinek a képzettségének megfelelő állást szeretnénk biztosítani. Bizonyos korlátokkal azonban számolnunk kell. Nem tudom megígérni, hogy például munkanélküli egyiptológusoknak az állam egyiptomi feltárást fog szervezni. De ők élhetnek majd az átképzés lehetőségével, aminek kialakításán most dolgozik Czomba Sándor nemzetgazdasági minisztériumi államtitkára. Valamit azonban le kell szögeznünk: ha huzamosabb ideig nincs szükség a megszerzett végzettségre, akkor a társadalomnak nincs „eltartási” kötelezettsége.

– Miért egy rendőrtábornok, Papp Károly felel belügyi helyettes államtitkárként a közmunkaprogramért? Mintha abból indulnánk ki: kemény kéz nélkül nem megy.

– Rossz irányból közelít. Nem az a kérdés, hogy rendőrök irányítanak vagy sem, hanem: hol áll rendelkezésre a terv megvalósításához szükséges tudás, személyi állomány és logisztikai háttér. A Belügyminisztérium 150 éves története során több alkalommal vezényelt le ilyen programokat, a XIX. században éppúgy, mint a két világháború között. Említhetném az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, amely házépítéstől a vetőmagjuttatásig számos módon segített a szegénysorsú családoknak. Nem az a lényeg tehát, hogy fegyveres vagy rendvédelmi testületek irányítják a folyamatot. Ráadásul Papp tábornok rendelkezik a szükséges képességekkel, tárcám pedig a munkafolyamatok megyei és települési lebontásához elengedhetetlen szakmai és emberi háttérrel.

– A korkedvezményes nyugdíjba vonulás megszüntetése miatt viszont éppen azok a rendvédelmiek dühösek, akikre nemcsak a közmunkaprogramban hárulnak majd komoly terhek, de nekik kellene helyreállítaniuk a néhol kritikussá vált közbiztonságot is. Tényleg most volt szükség megszorításokra?

– Tisztázzuk: a hivatásosok világán belül szó sincs megszorításokról. Egy területen léptünk fel igen határozottan, mégpedig a korkedvezményes nyugdíjak ügyében. Megszüntetjük azt a tarthatatlan helyzetet, hogy életerős, tapasztalt rendőrök, tűzoltók, börtönőrök jogi kiskapuk kihasználásával 40 évesen elhagyják a hivatásos szolgálatot. Én a szolgálatot teljesítő kollégák oldalán állok, nekik akarok jobb életkörülményeket teremteni. A korhatár előtt nyugdíjba vonultakat arra kérem, jöjjenek vissza, szükségünk van rájuk, például a közfoglalkoztatás megszervezésében. Aki viszont ebben nem óhajt részt venni, annak bizonyos anyagi hozzájárulással kell segíteni a nehéz helyzetben lévő országot.

– A reakciókból, tüntetésekből nem úgy tűnik, mintha érveit beosztottai elfogadták volna.

– Állítom, mára a szolgálatot teljesítők 99 százaléka megértette a helyzetet, ők látják azt is, hogy a frissen kidolgozott életpályamodellel milyen kedvező változások indulnak el. Persze még mindig akad néhány, elsősorban nyugdíjas kolléga, aki nem tudja akceptálni - a szerintem megalapozott - érveinket. És persze felmerül az a kérdés is, vajon mik a hátsó szándékai egyes szakszervezeti vezetőknek? Talán nem ördögtől való politikai motivációt feltételezni olyan érdekvédőtől, aki két éve még az egyik ellenzéki párt európai parlamenti listáján szerepelt.

– A korkedvezményes nyugdíj lehetőségével élő egykori rendőrként ön tüntetne, ha épp nem lenne miniszter?

– Visszakérdezek: több megrendelése lesz-e egy vállalkozónak, aki kimegy tüntetni, miután külső körülmények miatt tönkrement? Vagy akkor tesz szert újabb bevételekre, s védi meg alkalmazottai állásátt, ha új értékteremtő munkára fordítja energiáit? Akárcsak a közmunkaprogramban, a rendészeti világban is az értékteremtő munka a jövőbe vezető út, nem a síppal, dobbal, nádi hegedűvel kísért tüntetés. Azt tapasztalom, a legtöbb szakszervezetben van hajlam a jó együttműködésre. Az érdekvédőkkel megegyeztünk például abban: a jövőben megvonjuk a korkedvezményes ellátását annak a nyugdíjas rendőrnek, aki feketén, az adószabályok megkerülésével dolgozik.

– A BM alá tartozó biztonsági szervek nyomozása után került napvilágra az előző kormányzat titkosszolgálati elitjét érintő kémügy. Az ön értelmezése szerint miről szól ez a botrány?

– Államtitoknak minősülő esetről van szó, amelyben a katonai ügyészség az illetékes.

– Azért kérdeztem, mert a kémkedéssel gyanúsított Püski László egyben a miiliárdos adócsaláson kapott Eclipse-Zömök cégcsoport alapítója. Az ön lánya pedig az Eclipse alkalmazottja volt.

– Lányom kétdiplomás mérnök és műszaki fejlesztési feladatokat végzett az említett vállalatnál. Ha egy banknál a vezérigazgató sikkaszt, ott sem a munkáját becsületesen végző pénztárost vagy villanyszerelőt vonják felelősségre. Szerencsétlen dolog, hogy lányom informatikai fejlesztések végrehajtásáért felelős mérnökként olyan cégnél dolgozott, melynek vezetőit az adózási szabályok megszegésével gyanúsítanak. Ezt egy alkalmazott sem tudja előre elkerülni, hiszen az elkövetők nem szokták a bűncselekmény elkövetéséről tájékoztatni a beosztottakat. De az ügyben nyomozó hatóságok már tavaly jelezték, lányom kihallgatására sem tanúként, sem gyanúsítottként nincs szükség.

– Az Eclipse-üggyel kapcsolatban nemrég meggyanúsították Eiselt Györgyöt, a BM koordinációs helyettes államtitkárát. Ő korábban a Nemzeti Közlekedési Hatóság főigazgatója volt, az intézmény felelőssége már 2010 elején felvetődött a bűncselekménnyel kapcsolatban. Miért vette maga mellé Eiselt Györgyöt a tárcához?

– Eiselt György első miniszterségem idején, 1998 és 2002 között ugyanezt a feladatkört töltötte be a Belügyminisztériumban. Ebben az időszakban az irányítása alá tartozó közigazgatási informatika hatalmasat lépett előre. Soron kívül elvégeztük az okmányirodák kiépítését, majd a biztonsági okmánycsalád kifejlesztését. 2002 után e munkákkal összefüggésben többször meggyanúsították, de a rendőrség bűncselekmény hiányában minden vizsgálatot megszüntetett. Ezután Eiselt magánvállalkozó lett, mert sehol nem kapott állást. A Közlekedési Hatóság élére pedig azt követően került, hogy a versenyszférában kifejtett kiváló munkája ismét felkeltette az államigazgatás figyelmét. Bízom abban, hogy a 2002 utáni időkhöz hasonlóan a hatóságok most is Eiselt György ártatlanságát állapítják majd meg.

– Gyanúsított lett egy volt üzlettársa, Gergényi Péter is, amiért a 2006-os tüntetések idején - budapesti rendőrfőkapitányként - hatósági jogsértéseket követhetett el.

– Gergényi Péterrel régóta ismerjük egymást, hosszú éveken keresztül beosztottam volt, tisztában vagyok elhivatottságával, felkészültségével. Bízom benne, hogy az országnak kárt okozó cselekményt vagy bűncselekményt szándékosan nem követett el.

– De hát emlékszünk a 2006 őszi, viperák alkalmazásával kapcsolatos hazugságaira, az azonosító nélküli rendőrökre, a fejmagaságban kilőtt gumilövedékekre!

– Nem mondtam, hogy nem hibázott. Az események idején nyugdíjas voltam.

– Nyugdíjas volt, de építette 2010-ben értékesített vállalkozását, a Civil Biztonsági Zrt.-t. E cég ma egyre-másra nyeri az állami megbízásokat. Nem lát összeférhetetlenséget?

– Úgy indítottam el kisvállalkozóként a Civil Biztonsági Szolgálatot 2003-ban, hogy lekösse figyelmemet az intenzív miniszteri időszak után. A tavalyi értékesítésekor a Civil már az ország legnagyobb biztonsági vállalkozása volt. Az állami megbízásokról, miután teljes egészében értékesítettem a céget, már az új tulajdonos tudna beszélni. Én mindenesetre további sikereket kívánok neki. Sokkal jobban zavarna, ha az eladást követően a Civil tönkrement volna: ez ugyanis azt jelentené, hogy rossz szervezetet építettem föl.

– Több mint egy éve miniszter, s az ellenzék rendre felveti: nemhogy az ígért két hét, de az elmúlt esztendő alatt sem lett rend az országban. Tavaly túl nagyot ígértek?

– A közrend helyreállítását nem úgy kell elképzelni, hogy egyszer elérjük az ideális állapotot, és onnantól nincs dolgunk. Ahogy egy veteményest is újra és újra meg kell kapálni, ahogy egy lakást is rendszeresen ki kell takarítani, úgy a rendért is mindig tenni kell. Például úgy, hogy nem bízzuk a jegyzőre a szabálysértési büntetések kiszabását és behajtását, hogy megfelelő számú, képzettségű rendőrt állítunk szolgálatba, hogy világosan meghatározzuk az elvárásokat és azokat keményen számon kérjük. És az is hozzátartozik a rendhez, hogy ismét feltűntek a rendőrök olyan településeken, ahol évek óta fehér hollónak számítottak. Egy példa: a Miskolc közeli Lyukóbányáról az állam korábban valósággal kivonult, az odagyülekező bűnöző, rendbontó elemek retorzió nélkül károsíthatták a közösség és a törvénytisztelő polgárok vagyonát. Ezt a területet a rendőrség kemény munkával kitakarította, most Lyukóbányán este lehet sétálni az utcán. A közrendhez tartozik az is, hogy az állam illetékes szervei gyorsan és hatékonyan intézkedtek a tavaly októberi vörösiszap-katasztrófa idején. A hatóságok, polgármesterek, állami szervek fegyelmezett munkájának és a példátlan nemzeti összefogásnak köszönhetően a múlt héten már az új otthonaikban köszönthettük a károsultakat. Azok az emberek, akiket tavaly októberben kora este reményvesztettségben ismertem meg, most kivirultak, mosolyogtak. Valami ilyesmiért vállaltam tavaly ismét a miniszterséget: mutassuk meg, hogy ennek az országnak lehet a mostaninál is jobb jelene és biztató jövője.

(Heti Válasz)