Ha a lányom nem dolgozott volna az Eclipse-nél, akkor ez egy sima adócsalási ügy lett volna, mondja Pintér Sándor belügyminiszter, aki beszél arról is, miért kell felkészíteni a rendőrséget etnikai konfliktusok kezelésére, és hogyan akarják vonzóvá tenni a rendőri pályát.

– Az Eclipse-ügyben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a NAV nyomoz. A rendőrségnek ebben nincs feladata?

– Nincs. A kérdés is költőinek tűnik számomra.

– Csak mert a NAV másik minisztérium fennhatósága alá tartozik. Nincs a nyomozószervek között bármilyen érdekkonfliktus?

– Nem tudok róla, és arról sem, hogy ezt mi indikálná. De tudják-e, miről szól az Eclipse ügy?

– Elég sokat foglalkoztunk vele…

– És az olvasóik tudják? Mert úgy kezdünk el egy beszélgetést, hogy nem ismerem az Önök értékítéletét, és nem vagyok benne biztos, hogy Önök és az olvasók is tudják, miről szól az egész.

– Az Ön értékítélete szerint kiről vagy miről szól?

– Nézzük a hátteret. Az Eclipse Zrt. állami megrendelésekre pályázik, ezért a Nemzetbiztonsági Hivatal 2005-től kezdve minősíti és folyamatosan ellenőrzi. Alkalmasnak találja az állami titkos megrendelések teljesítésére. Ezért 2005-ben felkerül a cég arra a listára, amelyet az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága hagyott jóvá a 143/2004. számú kormányrendelet értelmében. Így állami megrendeléseket kap a minisztériumi előterjesztésekre az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának a jóváhagyásával 2005-től folyamatosan. Tehát egy, a Nemzetbiztonsági Hivatal által bevizsgált, parlamenti bizottság által áttekintett, és több, a magyar államigazgatásban most is használt szoftvert legyártó cégről van szó, amelynek a tulajdonosai a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyanúsítása szerint rosszul gondolkodtak, adócsalást követtek el. Nem a műszakiak, a tulajdonosok. Nem ritka eset, évente több ezer ügyben nyomoz az adóhatóság, és mégsem lesz belőle ilyen kirakatügy. Az Eclipse-ügyre a sajtó és a politika figyelmét az irányította rá, az adta a politikai felhangot, hogy a leányom a cég alkalmazottja volt. A mérnök végzettségű leányom 2007-ben állást keresett. Csak megbízható, feddhetetlen céghez kívánt elhelyezkedni, ezért olyan cégek felkéréseit vette figyelembe, amelyek állami cégek, vagy folyamatos állami ellenőrzés alatt álltak. Miután a Nemzetbiztonsági Hivatal megállapította, hogy feddhetetlen az Eclipse Zrt., és e cég informatikust keresett, a lányom, aki kétdiplomás mérnök, odament dolgozni. A projektvezetőként általa irányított több fejlesztés és program jelenleg is hibamentesen teljesít. De ez lényegtelen egyeseknek, „ott dolgozott, ahol” – ez a lényeg. Ettől vált az egész Eclipseügy „üggyé”. Ha a lányom nem dolgozott volna ott, ha Eiselt György nem dolgozott volna ott, akkor ez egy sima adócsalási ügy lett volna. Így viszont a lapok címoldalán szerepel, és nem létező összefüggéseket keresnek. Erről szól az Eclipse-ügy. Önök is így látták?

– A miniszterelnök a napokban elfogadta Eiselt György lemondását. Hogyan érintette ez Önt, hiszen kitartott helyettes államtitkára mellett?

– Beigazolta azt, hogy jó kollégákat választottam, akik a gyanú legkisebb árnyékára is önként beadják lemondásukat. Eiselt György egyértelműen kinyilvánította, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el, de tudomásul veszi miniszteri álláspontomat, hogy a Belügyminisztérium egyetlen helyettes államtitkárához sem férhet a gyanú árnyéka sem. Azt gondolom, hogy Eiselt úr köztisztviselőhöz méltó, a jelenlegi államigazgatáshoz igazodó magatartást tanúsított.

– Most, amikor beszélgetünk, még nem találkozott Orbán Viktorral, aki ezekben a napokban egymás után értékeli a kormánytagok teljesítményét. Mire számít, milyen témák kerülnek előtérbe?

– A miniszterelnök úrral már a kormányalakítás előtt is beszélgettünk a minisztérium feladatairól. A kormány-alakítást követően találkozott a belügyminisztériumi vezetéssel, az irányításunk alá tartozó fegyveres szervezetek vezetőivel, és feladatokat határozott meg. A feladat meghatározását minden jó vezetőnél a számonkérés követi. Azt várom, hogy be tudok számolni a miniszterelnök úrnak a kiszabott feladatok végrehajtásáról. Azon kívül a miniszterelnök úr nyilván kíváncsi a Belügyminisztérium által irányított egyéb feladatokra, amelyek a tervezetteken túl hárultak ránk. Gondolok itt a Sajó–Hernád-völgyi védekezés megszervezésére, az ott kifejtett munkára, újjáépítésre, a vörösiszap-katasztrófával kapcsolatos intézkedéssorozatra. Egyébként ennek kapcsán az utolsó házat is átadtuk, Devecser és Kolontár térségében nincs egyetlen olyan károsult lakó sem, aki ne költözhetett volna be akár a kártérítésből vásárolt, akár újonnan épült lakásába. Csak a vállalkozói kártérítés van hátra.

– A feladatokat illetően, a kormány hivatalba lépésekor a közbiztonság témájában elhangzott egy-két, kommunikációs szempontból jól hangzó ígéret. Például, hogy rövidesen az ország minden településén lesz rendőr. Megvalósult ez?

– Folyamatban van. Márciusban 1800 rendőr tett esküt, és számításaim szerint az idén még további 1200 rendőr tesz. Amennyiben ők is kikerülnek az iskolából, akkor az ígéret ténnyé változik, s valamennyi településen, ha nem is teljes napi szolgálatban, de lesz rendőr. És már most nyomon követhető ennek az ígéretnek a betartása, különösen Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj- Zemplén és Hajdú-Bihar megyék területén, ahol a készenléti rendőrség tagjai, gördülő akció keretében nap mint nap jelen vannak. Húsz százalékot meghaladó volt ezeken a területeken a bűncselekmények számának a visszaesése, több mint 800 személyt fogtak el a készenléti rendőrség tagjai. Az intézkedés hatását mérjük az adott közösségekben mértékadó, különböző véleményformálók – polgármesterek, iskolaigazgatók, egyházi személyek stb. – körében, s ezeket is elemezve fejlesztjük ezt a tevékenységet.

– Szóval most mindenhol lesz egy rendőr, vagy mindenhol annyi lesz, amennyi kell?

– Aki ismer, tudja, hogy nem a Patyomkin-megoldások híve vagyok. Mivel a létszámunk kezd feltöltődni, minden falu közepére ki tudnánk állítani egy díszrendőrt, de ez aligha biztosítaná a közrendet, márpedig a cél az, hogy a közbiztonság javuljon. És ehhez, megfelelő szervezéssel, lesz elegendő rendőr.

– És melléjük lesz megfelelő infrastruktúra is? Autó és benzin is bele?

– Lesz, bár ezek kissé fetisizált dolgok, mert egy rendőr gyalog vagy éppen lóháton is rendőr.

– Az, hogy a közbiztonság javul-e vagy sem, elég szubjektív dolog, statisztikával nehezen megfogható. Ez a közelmúltban a parlamentben is kiderült, amikor ellenzéki részről a bűnesetek számának a növekedését hozták fel, Ön pedig a rendőri felderítés hatékonyságának a javulását látta ebben. Szóval Ön szerint hogyan érzékeli ma az átlagember: valóban javult egy év alatt a közbiztonság?

– Először is, idén januárhoz képest több mint ezer fővel többen vannak a büntetésvégrehajtási intézményekben. Ha nem feltételezzük azt, hogy önként vonultak be, akkor nagy valószínűséggel valóban javult a rendőri munka hatékonysága. Egyébként megmondtam az elején, a parlamenti meghallgatásomon, hogy ha jobb lesz a rendőri munka, akkor az első időszakban több bűncselekményt fogunk felderíteni, több elkövetőt fogunk el. És amikor már tudatosul az elkövetőkben, hogy nem érdemes tovább kísérletezni, akkor várható, hogy jelentős mértékben csökken a bűncselekmények száma is. A másik dolog viszont az, hogy hogyan érzi magát az adott településen az állampolgár. Ezt szubjektív biztonságérzetnek nevezzük. Egyértelmű, hogy azokon a területeken, ahol megerősítettük a rendőri jelenlétet, ott lényeges a javulás. A Miskolchoz tartozó Lyukóbányáról például a korábbi időszakban szinte lemondott az államigazgatás, a rendőrjárőrt is inkább kivonták onnan. Most meg lehet nézni, hogy visszatért a rend, és el lehet olvasni azokat a köszönőleveleket, amelyeket Lyukóbányáról a valódi tulajdonnal rendelkezők írnak. Persze nem mindenkinek tetszik ez a folyamat, és vannak, akik úgy szeretnék beállítani, hogy a negatív tendenciák tovább folytatódnak. Ha a valósággal köszönőviszonyban sem álló „riportok”, cikkek jelennek meg, amelyek rontják a szubjektív biztonságérzetet, akkor nehezebb dolgunk lesz, de így is meg fogjuk csinálni, amit elhatároztunk.

– A médiaármánykodástól függetlenül, nem számít arra, hogy ha a gazdasági helyzet nehezedik, akkor a közbiztonság is romlik majd? Mire vonatkozott az a kijelentése, hogy a rendőrséget fel kell készíteni az etnikai konfliktusok kezelésére?

– Az etnikai konfliktusok már jelen vannak. Ezért a kezelésükre tanfolyamot szerveztünk az amerikai nagykövetség segítségével, amelyet az ILEA-n, népszerűbb nevén az FBI akadémián tartottak. Ezen kanadai, amerikai, norvég és holland elő-adóktól a szubkulturális közegek kezeléséről kaptak tájékoztatást a rendőrtiszti főiskola, a tiszthelyettesi iskola tanárai, az érintett térségekben szolgálatot teljesítő rendőrparancsnokok és rendőrök, sőt, Gyöngyöspatáról még az iskolaigazgató is jelen volt. Mivel létező konfliktushelyzetek vannak az országban, ezek kezelésére fel kell készülni. Jobban, mint eddig bármikor. Ami pedig a közbiztonságnak a gazdasági helyzettel való összefüggését illeti, azt tudom mondani, lehet, hogy emiatt a szociális helyzet itt-ott romlik, de ezen próbálunk segíteni a közfoglalkoztatással.

– Amit az etnikai konfliktusokról mondott, azt csak Gyöngyöspata tanulsága kapcsán jegyezte meg, vagy lehet ebből arra következtetni, hogy a kormányzat az ilyen jellegű konfliktusok szaporodására számít?

– Gyöngyöspata nem egyedi jelenség. Megjelent egy formaruhás bűnözési mód. A kétes jogi alapokon nyugvó Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületnek a feltűnése és a Jobbik által inspirált, hasonló jellegű, magukat különféle rendcsináló szervezeteknek minősítő egyesületek ezt már előrevetítették. Nemcsak gyakorlati választ adtunk a problémára, hanem jogszabályi változtatásokat hajtottunk végre a polgárőr törvényben, a szabálysértési törvényben és a Büntető törvénykönyvben, miután egy időben úgy tűnt, hogy eszkalálódó jelenségről van szó. Ezt azonban visszafogtuk, megakadályoztuk a tovaterjedését. Eddig is megkapták ezek a kezdeményezések a megfelelő választ, és ezután is meg fogják kapni.

– Mennyiben érzi a leszakadó rétegek felzárkóztatását szolgáló, megfelelő szociális eszköznek a közfoglalkoztatás rendszerét úgy, hogy 8 órás munkáért a közmunkás nem kapja meg a minimálbért sem?

– Lehet ezt az összeget a minimálbérhez viszonyítani, de lehet ahhoz is, hogy ezek az emberek jelenleg vagy semmit sem, vagy 28 500 forintot kapnak úgy, hogy ezért nem kell csinálniuk semmit. Most közel kétszer annyit kereshetnek, mint eddig, és ez szerintem jelentős előrelépés. Családjuk, gyermekeik azt látják, hogy nem a segélyre várnak, hanem reggel elindulnak a munkába, ahol a teljesítményüknek megfelelő bért kapnak. Ennek forintban nehezen kifejezhető, de nyilvánvaló társadalmi haszna is van. Ha pedig többet adunk, mint a minimálbér, akkor a piacról vonjuk el a munkaerőt, s ez nem lehet cél.

– Hány nyugdíjból visszatérő rendőrt tudnak foglalkoztatni a közmunkaprogramok felügyeleténél?

– Mindegyiket!

– És várakozásaik szerint hány nyugdíjas fog visszatérni az aktív szolgálatba?

– Mi a lehetőséget nyitottuk meg, és minden híreszteléssel ellentétben önkéntes a döntés. Ezért ilyen kalkulációt nem készítettünk. Várjuk őket, szükség van rájuk.

– Lehet valamiféle igényük, hogy hová, miféle beosztásba szeretnének visszatérni, milyen munkát szeretnének végezni? Lehet egy tisztes nyugdíjhoz jutó, nyugállományú alezredesnek alternatíva az, hogy mondjuk Gyöngyöspata külterületén az ároktisztító közmunkásokat felügyelje?

– Ha egészségügyileg alkalmas, szakmai felkészültsége, jogszabályismerete megfelelő, akkor visszailleszkedhet a rendes szolgálati kötelékbe. Arra nincs lehetőség, hogy biztosan a régi, például első számú vezetői beosztásába térhessen vissza, ugyanakkor ez nem zárja ki azt sem, hogy a későbbiekben újra vezető beosztást kapjon.

– Hogy áll most az életpályamodell kidolgozása? Mivel lehet vonzóvá tenni a rendőri pályát azon túl, hogy kiszámítható?

– Szeretnénk olyan lehetőségeket kínálni, amelyek más, nem állami foglalkozások esetében nem adódnak. Például azt, hogy hitelfelvétel esetén a rendőröknek ne kelljen önrészt fizetniük, sőt, akár az állami garanciavállalásra is nyílna lehetőség. Mindez persze csak meghatározott korlátok között képzelhető el, de egy pályakezdő rendőr első, ésszerű méretű, a jövedelmi viszonyaihoz igazodó lakásának megvásárlásához nyújthatna így segítséget az állam.

– Ehhez kötődhet olyan megszorítás, hogy a kedvezményezettnek adott ideig a rendőrségnél kell dolgoznia?

– Ha elhagyja a pályát, akkor az állami garanciavállalás megszűnik.

– Nem ül még mindig túl sok rendőr az íróasztal mögött?

– Nyugat-európai mércével vizsgálva, a magyar rendőrség belső összetétele arányos. Némi igazítás még kell ugyan, most például megemeljük a tiszthelyettesek számát. A jelentős technikai fejlesztés is hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebb irodistára van szükségünk, vagyis az állomány arányaiban a tényleges szolgálatot végzők javára gyarapszik.

– Háromszázalékos gazdasági növekedéssel számolt a kormány az elkövetkező időszakra, ám ez az elemzői várakozások szerint jó, ha eléri majd a 2 százalékot. Lehet-e a rendőrség is vesztese a várt gazdasági növekedés elmaradásának?

– Most készítjük a jövő évi költségvetést, az a törvény választ fog adni erre a kérdésre. A fejlődéshez nélkülözhetetlen a szilárd közrend és közbiztonság, de természetesen tekintettel kell len-ni az ország gazdasági teherbíró képességére. Lesznek átalakítások. Példaként megemlítem a büntetés-végrehajtást. E terület másfél évvel ezelőtt még teljes egészében a külső piacról látta el magát, jelenlegi terveink szerint jövőre már 66 százalékban önellátó lesz. Teljes egészében megtermelik majd maguknak a szükséges élelmiszert, vetnek, aratnak, kenyeret sütnek, háziállatokat nevelnek. Termelő munkát is végeznek: az idén már 29 ezer egyenruhát varrtak, illetve 21 ezer bakancsot készítettek a fogvatartottak, mindezt nem kellett külső beszállítóktól megvennünk. Meg kell keresnünk azokat a belső erőforrásokat, amelyekkel ellensúlyozhatjuk a gazdasági környezet romlását. Az energiaellátástól eltekintve eljuthatunk oda, hogy a büntetés-végrehajtás teljes egészében elláthatja magát. Számításaink szerint, a biztos megrendelések ismeretében legkésőbb másfél-két év múlva a börtöncégek vissza tudják fizetni a beinduláshoz felvett hiteleiket, s azt követően a keletkező bevételt már az intézetek működtetésére fordíthatják majd. Nem a fejadagokat kell csökkenteni, hanem termelni kell!

(Figyelő)