Azokat juttattuk rács mögé, akik az elmúlt húsz évben a legtöbb erkölcsi és anyagi kárt okozták Magyarországnak - állítja az alvilág kulcsfiguráinak nyári befogása után Pintér Sándor. A belügyminiszter szerint jogilag és rendőrszakmailag a Jobbik körül mozgolódó gárdák is "kezelve vannak".

– Az első júniusi napra virradóra „begyűjtötték” a Hajógyári-sziget mulatóit működtető Vizoviczki Lászlót; július közepén 13-16 évvel korábbi merényletek felbujtójaként azonosították az olajmaffiózó Portik Tamást; az augusztus pedig már a korrupcióval fertőzött rendőri egységek felszámolásáról, illetve megyei kapitánycserékről szólt. Önre osztották a nyarat a kormányban?

– Volt ezek között tervezett és időben behatárolt tevékenység, illetve voltak olyan célkitűzéseink, amelyeknél a „bekövetkezés” pontos idejét nem tudhattuk előre. A rendőri vezetők minősítését, váltását például terveztük – rendőri egységeket azonban nem számoltunk fel. Az átszervezés folyamatban van.

– Pedig a tömeges vezetőcsere éppúgy rajtaütésszerűnek tűnt, mint Portikék lekapcsolása.

– Az érintettek több mint egy éve ismerték az elvárásokat. A zártkörű évzáró parancsnoki értekezleten én is rávilágítottam a hiányosságokra és megfogalmaztam a követelményeket. A parancsnokok tudták, hogy ha egy bizonyos szintet nem érnek el, más beosztásba kerülnek. Ez objektív pontrendszer alapján történt, ahol alapvetően a bűnüldözési, rendőri teljesítmény döntött, és figyelembe vettük a működési feltételrendszert, valamint az önkormányzatok véleményét is.

– Az alvilág kulcsfiguráinak letartóztatását nem is mostanra tervezték?

– A munkát végeztük, az eredményeket vártuk, de az őrizetbe vételek pontos időpontját azonban mindig a bizonyítékok és nem az eljáró szervezet szándékai határozzák meg. És bár a Belügyminisztérium által felügyelt Nemzeti Védelmi Szolgálat részt vett a Vizoviczki-hálózat, illetve a rendőri korrupciós szál titkos felderítésében, ebben a témában a Legfőbb Ügyészség nyomoz, az érdem őket illeti. Más tollával nem illik ékeskedni.

– Az a pletyka járja, hogy már a 2010-es kormányváltáskor Orbán Viktor asztalára tettek egy dossziét, melyben a budapesti éjszakai élet és a szervezett bűnözés összefüggései szerepeltek. A miniszterelnök akarta a fejeket?

– A miniszterelnök úr egyértelmű utasítása az volt, hogy tegyünk rendet az országban. Rendet a kistelepüléseken, a nagyvárosokban, az éjszakai életben és a fegyveres testületeken belül. A munkát a szabálysértési törvény átalakításával, a büntető törvénykönyv szigorításával, valamint az új szervezetek – a Nemzeti Védelmi Szolgálat és a Terrorelhárítási Központ – felállításával kezdtük.

– Azért abból az utasításból, hogy legyen rend, nem feltétlenül következik a tizenöt évvel ezelőtti leszámolások és az olajügyek elővétele.

– A rendhez hozzátartozik a megoldatlan és el nem évült bűncselekmények felderítése is. Olyan súlyú emberölésekről van szó, ahol mindenképp pótolni kell az elmaradt rendőri tevékenységet.

– Elmaradt tevékenység? A politika vagy a rendőri vezetés akarta, hogy elmaradjon?

– A felderítés maradt el. Talán nem volt kellő szakmaiság, nem volt kellő technika vagy szerencse. Nem a rendőrség pártpolitika-semlegességével van baj, én ebben húsz éve bízom. Ettől függetlenül igaz, hogy bizonyos pártok hagyományosan nagyobb hangsúlyt fektetnek a bűnüldözésre, másoknak pedig ez kevésbé fontos. Az is lehetséges, hogy némely párt nem úgy állt hozzá az olajbűncselekményekhez – nem annyira a bűnüldözéshez, mint inkább magához a tevékenységhez –, ahogy egy parlamenti erőnek illett volna.

– Csodálkoznék, ha nem az MSZP-re gondolna. Ez azt jelenti, hogy a szocialista pártnak is csurrant az olajmilliárdokból?

– Ilyet nem mondtam. Amit biztosan tudunk, hogy az Energol nevű olajcégben az MSZMP agitprop osztályának egykori második emberét, volt belügyminisztériumi csoportfőnököt tették meg vezérigazgatónak. Egy korábbi nemzetbiztonsági hivatali tiszt ugyancsak részt vett a szervezésben.

– Egészen meseszerű, hogy lassan minden eddig megoldatlan gyilkossági ügy mögött az Energol volt marketingigazgatója, Portik Tamás sejlik fel...

– Ön többet tud, mint én.

– A gyanú szerint az Aranykéz utcai robbantásnál, valamint Seres Zoltán és Prisztás József kivégzésénél is ő volt a felbujtó. Ez reális?

– A rendőrség gyanúsítotti és tanúvallomások, továbbá a bűnügyi technika fejlődésének köszönhető eredmények alapján jutott ilyen következtetésre.

– Akkorát fejlődött a technika, hogy egy gyilkosságsorozat után tizenöt évvel új tárgyi bizonyítékok kerülhetnek elő?

– Nem új tárgyi bizonyítékokról van szó, a régiek „mondanak” többet. Noha a magyar Bűnügyi Szakértő és Kutató Intézet éllovas volt a DNS-vizsgálatokban, másfél évtizede még nagyon szűken lehetett ezeket alkalmazni. Igen, vannak olyan személyek, akiknek most azonosították a DNS-ét a bűnelkövetéshez használt tárgyakon. Részleteket nyilván nem mondhatok.

– A móri bankrablással egyszer már felsült az igazságszolgáltatás. Nem fél, hogy a Portikék ügyéből is blama lesz, és politikai felelősként önnek kell majd magyarázkodnia?

– Soha nem befolyásolt, hogy egy-egy büntetőügy lezárása után milyen lesz a megítélésem. Mindig a legjobb tudásom szerint dolgoztam, a törvényekre és a lelkiismeretemre hallgattam. Itt halottak vannak – és családok, akik elvesztették az Aranykéz utcában gyanútlanul sétáló hozzátartozóikat. Ezeknek a családoknak választ kell adnunk. Nem érzem feladatomnak kimagyarázni a móri esetet, a nyomozás során nem voltam hivatalban, de azért szögezzük le: olyan bizonyítékbeli egybeesések voltak, amelyek bármely jól felkészült bűnüldözőt megtéveszthettek volna.

– Találkozott valaha Portik Tamással vagy Vizoviczki Lászlóval?

– Személyesen nem ismerem őket.

– És más, mostanában rács mögé juttatott maffiózóval?

– Az Egymásért Egy-másért nevű csempészalapítvány ügyében gyanúsított Jakubinyi Róberttel találkoztam, de korántsem magánemberként. Az ORFK vizsgálati osztályán beosztott tisztként dolgoztam, Jakubinyi pedig gyanúsítottja volt az első valódi szervezett bűnözői csoportnak, amit az 1980-as évek legelején mi számoltunk föl. Egy betöréssorozatról volt szó, ahol már elkülönültek az információszerezők és az értékelők, a tippadók, a végrehajtók, valamint, akik értékesítették az ellopott tárgyakat.

– Az Egymásért Alapítvány, illetve az Energol Rt. botránya annyiban hasonlít, hogy mindkét cégben nemzetbiztonsági tisztek bútoroztak össze piti, visszaeső betörővezérekkel. Milyen ország ez?

– Ezek miatt ne mondjunk ítéletet Magyarországról! Csodálatos ország a miénk, amelyért érdemes dolgozni. A nemzetbiztonsági tisztek és a bűnözés kapcsolatáról pedig csak akkor mondok véleményt, ha ismerjük a teljes hátteret és a kiadott utasításokat.

– Önt nem dúlja fel, hogy köztörvényes bűnözők ilyen-olyan titkosszolgálatok védelme alatt működhetnek?

– Könyvekben azért már olvastam ilyet.

– Miközben a korrupcióval fertőzött rendőrségnél átfogó „állományjavítás” zajlik, a titkosszolgálatok szervezete érintetlennek tűnik – noha az Alkotmányvédelmi Hivatalt is ön felügyeli.

– Nem értem a felvetését: a korábbi nemzetbiztonsági vezetők közül Galambos Lajos és Laborc Sándor egyaránt gyanúsított lett. A tárcánál nincsenek érintetlen területek: az önkormányzati tűzoltóságok helyett ma központosított katasztrófavédelemről beszélhetünk; a nulláról szerveztük meg – húsz munkatárssal – 200 ezer ember közfoglalkoztatásának alapjait; a büntetés-végrehajtásnál is korszakos koncepcióváltás történt. Az elítélteknek korábban nem kellett dolgozniuk, idén azonban már 70, jövőre 100 százalékban megtermelik saját élelmezésüket. Nem helyes, ha az elítéltek eltartása érdekében azokat adóztatjuk, akiket megloptak.

– Portikék elfogása után többen pedzegették, hogy valójában nem történik más, mint a maffiapiac újraosztása. Ez a vád hogy érinti?

– Mivel Sárkányölő Szent György a bűnüldözők védőszentje, és a szobra is itt van a szobámban, próbálok illő módon válaszolni. Hiába tartja a mondás, hogy ha egy sárkánynak levágják a fejét, hét nő helyette, azért ezek a fejek egyre kisebbek lesznek. Meggyőződésem, hogy egyhamar nem nő ki Portik Tamás vagy Vizoviczki László utódja. Itt ugyanis messze nem arról volt szó, hogy egy-két ember elvont néhány százmillió forintot az adóhatóság elől. A Hajógyári-szigeten fiatalokat bántalmaztak, akadt olyan, akit agyonvertek, majd a Dunába dobtak, és ezrek voltak kitéve a kábítószer-kereskedelemnek, virágzott a prostitúció. Ráadásul – a jelenleg rendelkezésre álló és egyre bővülő bizonyítékok szerint – mindezt tudta a rendőrség szervezett bűnözés elleni egységének vezetője és helyettese.

– Meg tudja mondani, körülbelül mekkora hányadát vágták le a hazai szervezett alvilágnak?

– Azokat juttattuk rács mögé, akik az elmúlt húsz évben a legtöbb erkölcsi és anyagi kárt okozták Magyarországnak. Remélem, ezt be is fogjuk bizonyítani.

– Nemcsak maffiózókat zártak be, hanem a BRFK és a Nemzeti Nyomozó Iroda szervezett bűnözés elleni osztályait is. Létezik kollektív bűnösség?

– Ismétlem: nem zártunk be osztályokat, ütemezetten átalakítjuk a rendőrséget. Nem állítom, hogy mindenki bűnös. De vajon milyen a szakmai teljesítménye annak a csoportnak, amely mellett egy Vizoviczki ki tudott nőni? Mindez nem három-négy vezető felelőssége.

– Hanem 420 beosztott kollégáé? Egyetemlegesen?

– Ha tud egy kollégáról is, aki felderítette a Vizoviczki-ügyet, szóljon, azonnal visszahelyezzük.

– Rendőri gyengeségre azért akad példa másutt is. Betiltott gárdisták helyett például polgárőr ruhába bújt gárdisták vonulgatnak szerte az országban...

– Nézzük, mit is tett a rendőrség! Hajdúhadházon vagy Gyöngyöspatán garázdaság miatt előállítottuk a vonulókat, majd a bíróság felmentő ítéletet hozott. Idén márciusban a Hősök terei eskütételkor is állítottunk elő gárdistákat, ám a bíróság őket is felmentette. A múlt szombati fővárosi rendezvényt a rendőrség előzetesen megtiltotta, a bíróság azonban engedélyezte. Hol volt gyenge a rendőrség? Ahol megjelent és megítélése szerint törvénysértést észlelt, gyorsan, szakszerűen és ellentmondást nem tűrő módon érvényt szerzett a jogszabályoknak.

– Úgy látja, minden törvényhozói és -alkalmazói lehetőséget kimerítettek?

– A Belügyminisztérium az állami erőszak-monopóliumot nem engedte ki a kezéből. Összecsapás, atrocitás sehol nem történt, a Jobbik határán mozgó „gárdák” jogilag és rendőrszakmailag is kezelve vannak. Néha alakzatba verődnek, átöltöznek, ideszöknek, odaszöknek – a számuk viszont rohamosan csökken. Igaz, tíz fő is sok belőlük.

– Akkor egy másik kultúrkör: Ozora-fesztivál lehet jövőre?

– Persze, lehet. Közbiztonságilag feltétele van: ne áruljanak, ne fogyasszanak kábítószert és ne kövessenek el bűncselekményt. Egyébiránt a kultúrát nagyon tudom támogatni.

(Heti Válasz)