Az elmúlt nyolc évben senki nem tartotta fontosnak ellenőrizni, hogy ott vannak-e kellő számban rendőrök, ahol az embereknek szükségük volna a jelenlétükre. Ez tarthatatlan – mondta a Népszabadságnak Pintér Sándor, aki még nem tudja, mennyivel kér majd több pénzt a költségvetéstől, azt azonban már igen, hogy a mainál nagyobb jogi védelmet kapnak a magukat és vagyonukat védelmezők, és börtönbe záratja az eddig csak pénzbírsággal büntetett tolvajokat. Azt is leszögezte, senkinek nem ajánlja, hogy kenőpénzt fogadjon el.
– Hivatalba lépése másnapján több ezer rendőrt, polgárőrt, köztisztviselőt, büntetés-végrehajtási dolgozót és fogvatartottat vezényelt a gátakra. Ekkora volt a baj, vagy csak demonstrálni próbálta, hogy új szelek fújnak az árvízvédelemben is?
– A híradók felvételei meglehetősen pontos képet adtak mindenkinek a „baj” nagyságáról. A rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket kívánt. Korábban is lehetősége lett volna a kormánynak, hogy a közszolgálatban állókat veszélyhelyzet esetén bevonja a védekezésbe. Vagy nem ismerték a vonatkozó jogszabályokat, vagy nem tudták megszervezni a munkát – nem tudom, miért, de korábban senki nem élt ezzel a lehetőséggel. Csúcsidőben 17 ezren dolgoztak a gátakon. Nyolcezer embert kellett hosszabb-rövidebb időre kiköltöztetni otthonából, a legnagyobb veszély idején egyetlen éjszaka hatvan kilométer hosszan 50-60 centis nyúlgátat építettek az önkéntesek. Ez azért nem semmi, minden tiszteletem az övék. Megbecsülni is nehéz ma még, mekkora a rendkívüli időjárás okozta nemzetgazdasági kár. Sok helyen még tart a védekezés, máshol csak a napokban kezdhették meg a kárfelmérést. És ahogy az időjárás alakul, még korántsem biztos, hogy ezzel vége. A védelem és a kárelhárítás költségei összességében nagy valószínűséggel meghaladják majd a tízmiliárd forintot. Az állami szférában 16–20 milliárd forintra tehető az önkormányzati erőfeszítések költsége.
– Az árvíz sújtotta települések némelyikén úgy tartják, nemcsak az emberemlékezet óta nem látott mennyiségű csapadék, hanem emberi hibák, mulasztások sora is közrejátszott abban, hogy ekkora lett a pusztítás. Ők felelősöket keresnek.
– Még tart a védekezés, a kárelhárítás, nem most van itt az ideje a felelősség kérdését vizsgálni, amelyet azonban nem szabad megkerülni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a rendkívüli időjárás és a védművek, vésztározók hiánya, a meglévők karbantartatlansága együttesen okozta a mostani tragédiát. Nem lehet véletlen, és nem írható pusztán az időjárás számlájára sem, hogy a Hernád és a Sajó húsz év alatt tízszer okozott veszélyhelyzetet Észak-Magyarországon. Ha majd konszolidálódik a helyzet az árvíz sújtotta területeken, tisztázni kell azt is: kellően felkészültek-e az önkormányzatok az ilyen és hasonló helyzetek kezelésére? Jó gazda módjára gondoskodtak-e a vízelvezető árkok tisztántartásáról? Kellő körültekintéssel adtak-e ki építési engedélyt út, bevásárlóközpont és lakóházak építésére? 1998–2002 között a veszélyeztetett területek nagy részén rendbe raktuk a csatornahálózatot, majd a rákövetkező nyolc évben nem történt semmi. Sok helyen majdhogynem teljesen feltöltötték szeméttel, máshol beszántották az árvízi védekezéshez nélkülözhetetlen árkokat. Nem egy önkormányzat építési engedélyt adott ki árterekbe. Kérdés, hogy az ilyen, nyilvánvalóan veszélyeztetett házakat is ugyanúgy kell-e védeni, mint a többit, vagy mondjuk ki, hogy aki az ártérbe építi a házát, viselje maga annak minden következményét, és ha másnak kárt okoz vele, akkor azt is.
–Az önkormányzatok azt mondják: nincs elég pénzük a védművek karbantartására sem, nemhogy még újak építésére. Utóbbi nem is az ő feladatuk.
– Nem attól önkormányzat egy önkormányzat, hogy állandóan és mindenre pénzt kér az államtól. A helyi közügyeket –mint például azt, hogy évente a szükséges alkalommal tisztítsák ki az árkokat és csatornákat – helyben kell megoldani. Még a legkisebb, legszegényebb településeken is van ehhez kellő számú munkáskéz, csak meg kell szervezni és el kell végeztetni a munkát. Segélyt fizetnek az önkormányzatok, igen gyakran szinte követelmények nélkül, ugyanakkor tönkremegy a település, mert a legelemibb rendet sem képesek fenntartani.
– Segélyért munkát? A monoki modellt alkalmazná az árvízvédelemben?
– Azt mondom, hogy aki egészséges, dolgozzon, és ne kapjon segélyt munka nélkül. Az önkormányzat foglalkoztassa a település munkaképes lakóit: tisztíttassa velük ki a vízelvezető árkokat, tartassa karban a védműveket. És mindezért fizesse meg őket. – Nem először hallunk ilyeneket. Azonban a kormányok eddig nemigen tudták kikényszeríteni, hogy az önkormányzatok a helyi feladataikat végre is hajtsák. Így ha egy település bajba került, a közösség fizette a számlát. – Meggyőződésem, hogy az állami ellenőrzés eszköztára alkalmas arra, hogy a törvényekben előírt és a józan ész által diktált feladatok elvégzését kikényszerítse. Ebben a kérdésben a nyilvánosság is minket erősíthet.
– A kormányfő hivatalba lépésekor azt ígérte: két hét alatt rendet tesznek az ország közbiztonsági válságtól leginkább sújtott területein. Rend van már Kelet- és Észak-Magyarországon?
– El kell menni, meg kell nézni, meg kell kérdezni az ott élőket, nagyobb biztonságban érzik-e magukat, mint korábban.
– Ön az első munkanapján Budapestről Borsodba vezényeltette a Készenléti Rendőrség elit alakulatait. Meddig maradnak, meddig maradhatnak ott? És mi lesz azután, hogy visszatérnek a fővárosba?
– A Készenléti Rendőrség erői mindig ott vannak, és a jövőben is mindig ott lesznek, ahol szükség van rájuk. Ha egy településen sikerült normalizálni a helyzetet, megteremteni a békét és a nyugalmat, helyreállítani az emberek biztonságérzetét, attól kezdve már a körzeti megbízottak és a helyi rendőri erők is fenn tudják tartani az elvárható rendet és közbiztonságot. A bűnözőknek, a mások javait fosztogatóknak és azoknak, akik mások fenyegetésével, zsarolásával szereztek kétes hírnevet maguknak helyben, azt tudniuk kell: az, hogy a Készenléti Rendőrség egységei elhagyták az adott falut, nem jelenti azt, hogy szükség esetén akár órákon belül nem is térnek vissza oda újra. Mindemellett az önkormányzatoknak és az egyes embereknek, lakástulajdonosoknak is többet kell tenniük saját biztonságukért.
(nol.hu, Fekete Gy. Attila)
