Pintér Sándor belügyminiszter és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes január 19-én háttérbeszélgetésen ismertette a január 20-21-én Gödöllőn tartandó informális Bel- és Igazságügyi Tanácsülés tervezett napirendi pontjait. Szó szerinti leirat.
Bakos Piroska: Köszöntelek benneteket, és köszönöm szépen, hogy ennyien eljöttetek. Holnap, holnapután ugye a bel- és igazságügyi miniszterek és államtitkárok tartanak informális találkozót Gödöllőn. Ennek apropóján köszöntöm Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes urat közigazgatási és igazságügyi minisztert és Pintér Sándor urat, belügyminiszter urat, hogy tájékoztassanak benneteket a következő két nap és két ülés várható témáiról. Elsőként akkor Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úrnak, igazságügyi miniszternek adnám a szót.
Navracsics Tibor: Köszönöm szépen! Ha megengedik, akkor a mai beszélgetésünk menetrendje az nagyjából úgy nézne ki, hogy én röviden ismertetném az informális Miniszteri Tanács igazságügyi részének a napirendi pontjait, illetve, hogy milyen céljaink vannak ezzel kapcsolatban. Ezt követően belügyminiszter úr ismerteti a belügyi rész célkitűzéseit és napirendjét, és utána várnánk akkor a kérdéséket. Ez a sorrend egyébként pontosan fordítottja a kronológiai sorrendnek, mert, hogy a belügyi szekcióval kezdődik hagyományosan a Bel- és Igazságügyi Tanács ülése. Miniszter úr előzékenysége abban a kitüntetésben részesített, hogy én kezdhetem a mai háttérbeszélgetést. Tehát én a pénteki napról fogok beszélni.
Mint tudják az informális Miniszteri Tanács ülések mindazt a lehetőséget adják a napirend összeállítónak, hogy olyan napirendi pontokat válasszunk ki, amelyek a tájékozódást szolgálják, hiszen itt ebben az esetben nincsen döntési kényszer hanem olyan témákról tudunk beszélgetni, amelyek jellegükből adódóan vagy idő hiányából adódóan alaposabb előkészítést igényelnek. Mind a magunk részéről a Bel- és Igazságügyi Tanács igazságügyi részére három napirendi pontot terveztünk. Az első az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontásával kapcsolatos feladatok. A második, ami egyben a munkaebéd témája is lenne némileg összefügg ezzel. Ez a Tanács szerepe, tehát az Európai Unió Tanácsának szerepe az Alapjogi Charta hatékony végrehajtásában az uniós jogalkotás során.
S a harmadik, amelyik a délutáni napirendi pontunk a bírák, ügyészek és igazságügyben foglalkoztatottak, igazságszolgáltatásban foglalkoztatottak európai szintű képzésével foglalkozó napirendi pont. Ez az első nap. A bizottság 2010-ben megjelentette az uniós polgárságról szóló jelentését, amelynek a célja kimondottan az, hogy az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontásához szükséges feladatokat azonosítsa, illetve megjelölje azokat a nehézségeket, amelyek ma az európai uniós polgárok jogainak érvényesítésének útjában állnak. Részben szokásos, részben azonban újszerű dokumentumról van szó.
Szokásos annyiban, amennyiben uniós szerződése kötelezi a Bizottságot, hogy három évente készítsen jelentést az uniós állampolgárok jogainak érvényesüléséről, illetőleg előrehaladásáról. Újszerű azonban annyiban, hogy ezen túlmenően most egy éves jelentést is készített a bizottság, amely az eddigieknél szélesebb körben nem csak a hagyományos uniós jogokhoz kötődő problémákat nevesíti, hanem úgynevezett horizontális módszerben áttekinti az összes területét tulajdonképpen az európai integrációnak és élethelyzetekhez kötődően mutatja be azokat a problémákat, azonosítja azokat a problémákat, illetve jelöli meg azokat a pontokat, ahol tovább lehetne lépni. Ennek megfelelően a bizottsági dokumentum alapvetően hat szempontot, hat területet azonosított mint problémás területet. Első: a polgárok, mint magánszemélyek életében jelentkező problémákat. A másik: a polgárok, mint fogyasztók jogainak érvényesítése során jelentkező problémákat.
A harmadik: a polgárok, mint diákok, lakosok és szakemberek számára fennálló problémákat. A negyedik: a polgárok, mint politikai szereplők előtt álló problémák. Az ötödik: a könnyen elérhető információ és a polgároknak nyújtott segítség hiánya, mint problémakör. És a hatodik: az uniós polgárság tartalmával kapcsolatos ismeretek hiánya, mint problémakör. Az azonosított problémák egy része később jogalkotási aktus formájában reményeink szerint orvoslásra kerül. Így például az idei évben tervezzük azt, hogy a Tanács tárgyalhat majd például a polgárok, mint magánszemélyek problémakörön belül nemzetközi párok, tehát házastársak, bejegyzett élettársi közösség, élettársak tulajdonjogi problémáival kapcsolatos bizonytalanságoknál a törvény módosításának leendő lépései tekintetében.
Vagy például anyakönyvi okmányok határokon átnyúló elismerése, születési anyakönyvi és a többi. Ahol a Bizottság készít tervezeteket és így tudunk talán előrelépni. Vagy másik terület a polgár, mint fogyasztók területén, fogyasztóvédelem területén a Bizottság ugyancsak konkrét jogi aktusokat tervez majd benyújtani. A mostani célunk az, hogy egy közös alapot teremtsünk a továbblépésre, értsünk egyet alapvető dolgokban, értsünk egyet abban, hogy a Bizottság által készített jelentésben azonosított problémák valós problémák és értsünk egyet abban, hogy a tagállamok elkötelezettek ezeknek a problémáknak a megoldásában és elismerve a Bizottság erőfeszítéseit egyben támogassák a Bizottságot ezen problémák felszámolásában. A munkaebéd témája, amely az Alapjogi Charta hatékony végrehajtását célozza az uniós jogalkotás során azt vizsgálja, hogy a Tanácsnak milyen speciális szerepei adódhatnak abban, hogy az Alapjogi Chartában szabályozott emberi jogok megjelenjenek a közösségi jogalkotásban.
A Bizottság ezt 2010. októberében tette közzé ezt a közleményét, amelyben arra ösztönözi a közösségi intézményeket, hogy a közösségi jogalkotás során érvényesítsék, mint alapvető jogalkotás és értékelési szempontot az alapjogok érvényesülését. És ebben a tekintetben minden intézmény nyilván maga megvizsgálja, hogy mit tehet ennek az érvényesülése érdekében. Mi a munkaebéd során azt tekintjük át, hogy a Tanácsnak milyen szerepe lehet ebben. Erősítse-e a Tanács az alapjogi szempont bevonását a saját döntéshozatala során? Bízza-e az alapjogi értékelést valamely másik intézményre? Vagy esetleg a tanácsi döntéshozatali eljáráson belül dolgozzon ki valamilyen speciális eljárást, amely lehetővé teszi, hogy valamilyen kontrollos szervként a Tanács valamelyik munkaszervezete mint egy folyamatosan figyelje, hogy az alapjogi szempontok érvényesülnek-e a döntéshozatal során? A harmadik terület a délutáni napirendünk az igazságügyi képzésről szól. Igazságügyi képzés annak idején a francia elnökség egyik kitüntetett témája volt. Stockholmi program szintén elsődleges témaként nevesítette.
Mi úgy gondoljuk, hogy tekintettel arra, hogy az ez év őszére a Bizottság ez ügyben egy közleményt kíván kiadni, ezért annyiban segítjük a Bizottság munkáját, hogy egy előzetes tájékozódó tárgyalást folytatunk, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a bírák, ügyészek, illetve az igazságügyben dolgozók európai szinten is valamilyen képzésben vagy továbbképzésben részesüljenek. Számos kérdést velük is tisztázunk miközben a vitairatunkra érkezett reakciók alapján úgy tűnik, hogy a tagállamok egyetértenek abban, hogy szükség van arra, hogy európai szinten megteremtsük annak a lehetőségét, hogy az ítélkezési kultúrát, különböző nemzetek ítélkezési kultúráját közelebb hozzuk egymáshoz és kísérletet tegyünk egy európai dimenzió megjelenítésére is.
Ugyanakkor a jövő kérdése az, hogy ezt milyen intézményi szervezetben tudjuk megvalósítani, milyen pénzügyi körülmények között. És gyakorlati értelemben hogyan tud megvalósulni ez a képzés, hiszen sok esetben nem a szándék hiányzik hanem például a nyelvtudás, a másik ország jogrendszerének ismerete, a másik ítélkezési a másik ország ítélkezési kultúrájának ismerete, vagyis amikor ezt a témát jobban kibontjuk akkor vélhetően számos alterületre fog majd kibomlani ez a vita. A mi célunk most az, hogy előkészítsük a szeptemberre tervezett bizottsági közleményt, azzal, hogy a tagállamok kifejthetik az álláspontjukat és elmondják, hogy ők merre látják a továbblépés irányát. Én köszönöm szépen a figyelmüket, természetesen állok rendelkezésre a belügyminiszter úr bevezetője után, ha kérdések vannak.
Köszönöm szépen!
Pintér Sándor: Jó estét kívánok mindenkinek! Szeretettel köszöntöm önöket! A belügyi területen mi a prioritások között a szervezett bűnözés elleni harcot hirdettük meg. Ennek megfelelően a holnapi nap délelőttjén első lépésként a szervezett bűnözés elleni fellépéseket fogjuk az informális tanácskozáson megbeszélni, megtárgyalni. Ennek több alapvető indoka van ezen kívül, hogy az egyik prioritásunk a másik az, hogy a stockholmi program egyik alapköve és ide tartozik az is, hogy a belső biztonsági stratégiáról jelentést adott ki az Európai Unió az elmúlt hónapokban.
Azon kívül egy lényeges dolog van még, hogy 2000-ben, 2000-ben tárgyalta utoljára az Európai Unió a szervezett bűnözésnek a területeit, a szervezett bűnözés elleni küzdelmet az Unió területén. Úgy gondoljuk, hogy az eltelt 10 év, az indokolttá teszi ennek az ismételt felülvizsgálatát. Nem csak a 10 év befolyásolja, hanem az is, hogy közben volt egy válság is. S a válság nem csak a gazdaságot érinti ilyenkor, nyilvánvalóan a bűnözői szokásokat is befolyásolja. A bűnözői szokások befolyásolásával újfajta szervezett bűnözési módszerek kerülnek felszínre. Nyilvánvalóan, hogy erre megfelelő módon az államok, az államigazgatás a rendőrség is újfajta válaszokat keres és országonként más és más választ ad.
Mi keresni fogjuk azt a legjobb megoldást, amelyet az országok találtak erre a válságban lévő gazdasági helyzetben kialakult új szervezett bűnözési módszerekre adott válaszokból. Egyértelmű, hogy keressük ezt. Szeretnénk meghallgatni az államok belügyminisztereinek a véleményét, és természetesen nem csak egyedül keressük, hanem az Europollal az Interpollal közösen ennek megfelelően vendégeink lesznek a tanácskozáson az Europol igazgatója, az Interpol elnöke és a SCEI igazgatója is, ami a dél-kelet európai bűnügyi együttműködés területéről, aki Bukarestből érkezik a török vezetője révén. Meghallgatjuk őket is. Hisz ők vannak a legfrissebb információknak a birtokában. Ezen reményeink szerint a délelőtt elmúlik, ebédidő következik.
Munkaebédet tartunk. A munkaebéd keretén belül egy többéves pénzügyi perspektíva előkészítéséről szeretnénk tárgyalni. Ennek az indoka az, hogy az Európai Uniónak a 975 milliárdos eurós költségvetésének 1 százalékát sem fordítja az Unió a biztonsági kérdésekre. Mindössze 6 és fél milliárd eurót fordítunk erre. És azt gondolom, hogyha figyelembe vesszük azt, hogy például csak a szervezett bűnözés az Europol adatai szerint 135 milliárd euróval csökkenti az uniós bevételeket, akkor talán érdemesebb lenne egy kicsit többet fordítani a belügyi, igazságügyi területre, a bűnüldözés segítésére. Hisz ez a különbség nem csak a biztonság oldalán, hanem úgy gondolom, hogy a gazdasági fellendülésben is szerepet kaphatna.
A délutáni órákban a határigazgatás lesz a fő téma, hisz közös határaink vannak és a közös határoknál nem mindegy, hogy a külső határok milyen intenzitással jönnek létre és milyen módszerekkel védjük ezeket. Mi az integrált határigazgatás mellett vagyunk elkötelezve és reméljük, hogy a tagállamok ezt a későbbiekben támogatni fogják. Itt szintén előtérbe kerül a stockholmi program, amely keretén belül, ugye a közös határigazgatás szerepének az előrevetítése és feladatkörének a bővítése is szóba kerül. Az integrált határigazgatáson túl ugye van egy olyan kifejezés, hogy az intelligens határok megalakítása. Mi is szeretnénk, hogyha ezt át tudnánk tekinteni és a tagállamoknak a javaslatai figyelembe vételével előbbre tudnánk lépni ennek a dossziénak a lezárásához. Röviden dióhéjban ezt szeretnénk elérni. Remélem, hogy nagy egyetértés lesz a miniszterek között, ez azt jelenti, hogy ha nagy az egyetértés gyorsabban érünk célba, gyorsabban érünk el eredményeket.
Köszönöm a figyelmüket!
(kormany.hu)
