Orbán Viktor beszéde a tiszthelyettesek avatásán, Budapesten.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Családtagok! Kedves Rokonok!

Minden ember életében az egyik legfontosabb nap, amikor végre megkezdheti azt a szolgálatot, amelynek betöltését célul tűzte ki maga elé, amikor először érezheti, hogy méltónak bizonyult arra a hivatásra, amelyet magának választott. A mai napon azért gyűltünk össze, mert 1.395 magyar fiatal méltónak bizonyult arra, hogy tiszthelyettesként megkezdhesse hivatásos rendőri pályáját. Tudom, hogy Önök közül 1.098-an kerülnek a rendőrséghez, 121-en a Készenléti Rendőrséghez, míg 176-an az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság állományát fogják erősíteni. Végső soron azonban mindannyiuknak a rend és a biztonság megőrzése lesz a feladatuk, ezért talán mondhatjuk, hogy Önök valamennyien a rendőri hivatást választották. Számomra mindig felemelő érzés, ha olyan ifjakat köszönthetek – különösen pályakezdésük alkalmából –, akik hazájuk egyenruhás szolgálatát választották hivatásul. Ne felejtsék el: az egyenruha erőt és tartást ad, az egyenruhás szolgálat mindig kiemelkedő felelősséggel jár, a mundér kötelez, akárki nem viselhet egyenruhát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Senki sem növeszt szakállt a pillanat hevében. És az is nyilvánvaló, hogy rendőr sem lesz senki egyik pillanatról a másikra. Jelentkezni talán még csak-csak lehet hirtelen jött ötletből, de elvégezni ezt az iskolát, végigcsinálni a kiképzést, sikerrel elsajátítani a szellemi és fizikai készségeket, a szakmai ismereteket, majd azokból sikerrel vizsgázni, nos, ahhoz csak megfontolt, felelős döntések hosszú során át vezet az út. Gratulálok Önöknek ahhoz, hogy meghozták és vállalták ezeket a komoly döntéseket, teljesítették a követelményeket, és eljutottak idáig. Elöljáróiknak, tanáraiknak és különösen szüleiknek gratulálok ahhoz, hogy sikerrel támogatták mindebben Önöket. Minden okuk megvan arra, hogy a mai napon büszkék legyenek Önökre. Az életben gyakran tapasztaljuk, hogy a magától értetődő dolgokért is sokat kell tenni. Ez azért van így, mert valójában semmi sem magától értetődő, semmit sem kapunk ingyen, valójában mindenért meg kell küzdeni, és mindenért meg kell dolgozni. Ide tartozik biztonságunk és szabadságunk első számú föltétele, a rend, amely nemcsak a kiszámítható élet, de az emberhez méltó élet feltétele is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Békés körülmények között hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a rend olyan, mint a levegő. Miközben éljük az életünket, eszünkbe se jut, nem is gondolunk rá, hogy valójában élni sem tudnánk nélküle. A rend olyasvalami, amit akkor kezdünk el igazán becsülni, ha veszélybe kerül, ha kiszámíthatatlanná válnak addig megszokott életünk keretei. Akkor rendért és védelemért kiáltunk, s azt várjuk el, hogy azok, akiknek ez a munkájuk, védjék meg javainkat, őrizzék meg a mi életünket, és hárítsák el a minket fenyegető veszélyeket. Ilyenkor értjük meg igazán, hogy a becsületes és biztonságos életért akkor is sokat kell tenni, amikor életünket a megszokott mederben, rendben és biztonságban éljük. Ilyenkor értjük meg igazán, milyen fontos és értékes az a munka, amit a rend és a biztonság hivatásos védelmezői a mindennapokban – gyakran szinte észrevétlenül – értünk és a rendezett magyar életért végeznek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország 2010-ben nemcsak gazdasági értelemben állt a csőd szélén, hanem sok minden mással egyetemben romokban hevert a rend és a közbiztonság is. Azonban akkor a magyar emberek úgy döntöttek, hogy gyökeres változást akarnak. Úgy döntöttek, hogy nemcsak a gazdaságot kell talpra állítani, hanem helyre kell bizony állítani a rendet, a közbiztonságot, helyre kell állítani a jogállamot is. Mi, magyarok tízmilliónyian erre vállalkoztunk 2010-ben, és azt jelenthetem Önöknek, hogy ma már nemcsak a gazdaság, hanem a rend és a közbiztonság dolgában is jobban állunk, mint korábban. Emlékezzenek rá, hogy az elmúlt négy év során tisztességes embereket védő, igaz, kemény, de igazságos törvényi környezetet teremtettünk. Megerősítettük a magyar rendőrséget; mára 3.500-zal több rendőr teljesít szolgálatot az utcákon, és ennek nyomán elmondhatjuk, hogy Magyarország minden településén van állandó rendőri jelenlét. A rendőrséget megtisztítottuk azoktól, akik a bűn oldalára álltak, és a jövőben is így fogunk tenni. Korszerűbbé tettük a rendvédelmi munka föltételeit. Azonban Önök is tudják, hogy az emberek oldalán álló törvények és a korszerűbb eszközök önmagukban nem hozhattak volna kellő javulást, ha nem párosul melléjük egy hatékonyan működő, jól képzett rendvédelmi szervezet, amelynek Önök most részeivé válnak. Ennek a hatékony szervezetnek a teljesítőképességét az mutatta meg igazán, az összefogását és a hatékonyságát az bizonyította be, amikor a rendvédelmi szervek az ország polgáraival vállvetve megmentették Magyarországot az évszázad legnagyobb árvizétől. Köszönet érte! Azonban kérem, ne felejtsék, a legfontosabb mindig az, hogy megfelelő emberek kerüljenek a megfelelő helyre. Fontos a létszám, a felszereltség, fontosak a törvények és persze a szervezeti háttér is. De higgyék el, mindezek mit sem érnek, ha a rendnek nincsenek hazájukat szerető és azt odaadással szolgáló őrei. Ehhez pedig elengedhetetlen a rendőri hivatás megbecsülése, hogy azok, akik ezt a pályát választották, mint Önök, biztos jövőt láthassanak maguk előtt. E tekintetben – beszéljünk őszintén – Magyarországnak még sokat kell tennie, de majd látni fogják, hogy lépésről lépésre haladunk ebbe az irányba.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Önök a mai napon méltók lettek ennek az egyenuhának a viselésére. Kérem, legyenek büszkék arra, hogy ezt a hivatást választották. Arra kérem Önöket, legyenek példamutatóak, feddhetetlenek, és legyenek mindenkor hűek az esküjükhöz! Önökön is múlik, sőt Önökön nagymértékben múlik, hogy milyen lesz ez az ország, a mi közös hazánk. Önökön is múlik, hogy olyan országban éljünk, ahol minden becsületes ember biztonságban érezheti magát, biztonságban tudhatja szeretteit, saját értékeit és a közvagyont. És végezetül arra kérem Önöket, soha ne feledjék: a hazájuk számít Önökre.

Köszönöm a figyelmüket!

(miniszterelnok.hu)