Köszöntő beszéd a választási győzelem után a Vörösmarty téren, Budapesten.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

A szikár és prózai tény valóban úgy hangzik: ezt a választást megnyertük.

Kedves Barátaim!

Nem egy választást nyertünk meg, nem egy szokványos választást nyertünk meg. Ne féljünk kimondani, ne ijedjünk meg a szavak jelentésétől és komolyságától. Ez a választás egy történelmi választás volt. A történelem nagy úr, és mert nagy úr, szűk marokkal mér, de amikor ad, akkor bőven ad.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A helyzet úgy áll, hogy a választások első fordulóját követően kellő szerénységgel és alázattal kijelenthetjük, hogy a következő magyar kormány megalakulásához szükséges parlamenti többség már rendelkezésre áll. Nincs kétség, nincs bizonytalanság, nincs kétértelműség. Egyértelmű, határozott, világos népakarattal van dolgunk. Magyarország polgárai gyors, mélyreható, megrendítő erejű változást akarnak. És most azért álltunk ide, Önök elé, azért álltunk ide elétek, mindannyian, akik most itt vagyunk ezen a színpadon, mert azt szerettük volna elmondani Nektek, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a választás történelmi jelentőségű volt, s ha ez igaz, akkor a velünk szembeni elvárások is történelmi jelentőségűek. Afelől akartam mindenkit megnyugtatni, a többiekkel együtt, hogy nem fogunk visszaretteni csak azért, mert a kihívás óriási. Úgy, ahogyan a kampányban végig számíthattatok, számíthattak ránk, ugyanúgy a következő napokban, és az azt követő években is számíthattuk, számíthatnak ránk.

Hány estét, hány estét, hány hosszú napot, hány hetet, hónapot, sőt évet keseregtünk együtt végig? Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy Magyarország ennél többet érdemel? Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy erre, ennél mi sokkal többre lennénk képesek. Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy nem igaz, hogy amit a szemünk előtt látunk, az a mi hazánk? Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy mi ismerjük Magyarország igazi arcát, és az más, mint amit az elmúlt nyolc évben mutatott? Mi tudjuk, hogy a hazánk nem egy reménytelen ország, tudjuk, hogy a hazánk nem kétségbe esett ország, tudjuk, hogy hazánkat nem olyan emberek lakják, akik visszarettennek az első nehézség láttán. Mindig is tudtuk, hogy eljön a pillanat, amikor Magyarország meg fogja mutatni Nekünk az igazi arcát, és ez ma este megtörtént.

Kedves Barátaim!

Ez itt Magyarország. Igen ilyenek vagyunk, vidámak, tele életerővel, elszántsággal, és készen állunk a feladatra. Én pontosan tudom, hogy a választás éjszakája az örömé és az ünneplésé, s kevéssé a visszafogottságé. Mégis arra kérem Önöket, engedjék meg nekem, engedjétek meg nekem, hogy a legnagyobb öröm közepette is hadd legyen egy szigorú, szikár és komoly mondatom. A választási győzelmet ki kell érdemelni. A kiérdemelt bizalmat meg kell tartani, ezért akármilyen elsöprő fölénnyel is győztünk a mai napon, a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon. És ennek a szerénységnek és alázatnak a jegyében mondom Önöknek, mondom Nektek, hogy bár mi nem rettenünk vissza a feladatok elől, fel is készültünk erre a munkára, de a következő kormány nem érhet el sikereket önállóan és egyedül. A következő kormány és én személy szerint is csak akkor érhetünk, érhetek el sikereket, ha mindig számíthatunk Önökre, mindig számíthatunk Rátok, ha Ti is mindig ott lesztek, és megteszitek a magatokét.

És most azzal köszönök el Önöktől, köszönök el Tőletek, hogy jó okunk van arra, hogy két hét múlva legalább ennyien, ott, ahol még nyitott a mandátumok sorsa, ott kell lennünk, hogy együtt fejezzük be azt, amit együtt kezdtünk el. Köszönöm, hogy együtt lehettünk!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Találkozunk két hét múlva.

(miniszterelnok.hu)