Orbán Viktor miniszterelnök a vasúti járműveket gyártó Stadler új üzemrészeinek felavatásán elhangzott beszédének szó szerinti leirata.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Excellenciás Nagykövet Úr! Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Bár úgy köszöntöttek, hogy a miniszterelnök eljött Szolnokra, de valójában csak hazajöttem a Rózsa utcába, amivel azt akarom csak mondani, hogy mindig is volt bennem elfogultság ez iránt a város iránt érthető, személyes okokból, úgyhogy külön öröm számomra, hogy egy olyan beruházás átadásán vehetek most részt, amely éppen Szolnokon valósul meg. Én közelről figyelem a szolnokiaknak az életét. Figyelem ennek a városnak a történetét és a fejlődését, és azt lehet tudni, hogy már a kommunista időkben voltak kísérletek arra, hogy országosan és Európában is versenyképes ipart telepítsenek ebbe a városba. Nem is sikertelenül, hiszen volt időszak, amikor a vegyipar, a papíripar, a MOL is itt egy nagy cégként működött. Volt tehát olyan, amikor Szolnok jó irányban indult el, hogy egy modern ipari várossá váljon. Aztán kiderült, hogy ez már nem lesz elég, és ha Szolnok talpon akar maradni, akkor modernizálnia kell az iparát, ha az új időkben is helyt akar állni, akkor új iparágakra lesz szükség, új fejlesztésekre. De miután az itt élő emberekben – ezt személyes tapasztalat alapján is mondom Önöknek – mindig is volt vállalkozókészség, bátorság, hogy új dolgokba kezdjenek, a szolnokiakról – egy átmeneti visszaesés után – azt lehet mondani, hogy mindig is szerettek tulajdonképpen dolgozni. Ezért a kérdés csak az volt, hogy találunk-e olyan nagybefektetőket a következő időszakban, nagy ipari befektetőket, akik képesek munkát adni a dolgozni akaró szolnokiaknak, és modernizálják azt az ipari hátteret, amely már itt korábban létrejött. A mai esemény azért fontos esemény, mert arról szól, hogy ez a kísérlet sikerült. Szolnoknak komoly esélye van arra, hogy egy modern, komoly ipari várossá váljon, és az, hogy a házigazdánk itt van, és egy ilyen cég telepedett meg Szolnokon, és nemcsak megtelepedett egy állami megrendelésért cserében, hanem folyamatosan fejleszti is az első beruházását, azt mutatja, hogy a világ egyik legkomolyabb cége perspektívát lát nemcsak Magyarországban, hanem Szolnokban és a szolnoki emberekben is.
Ehhez persze kell megfelelő városvezetés, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért Szalay Ferenc polgármester úrnak és barátomnak szeretnék gratulálni, hogy sikerült olyan környezetet kialakítani, hogy Szolnokra akarjanak jönni az ipari befektetők. Az előbb itt hallottunk egy fél mondatot az elnök úrtól, ami a magyar viszonyokat ismerve biztosan nemcsak az én fülemet ütötte meg: azt mondta, hogy öt hónap alatt épült föl ez a csarnok. Ez azt jelenti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a bürokrácia működött, a városháza működött, a város vezetői partnerré tudtak válni egy ilyen nagy beruházásnál egy világszínvonalú cég számára. Ez komoly eredmény, én is szeretnék a polgármester úrnak gratulálni ehhez!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen amikor bővítésről beszélünk, mert most egy gyár bővítéséről van szó, akkor beszélhetünk arról, hogy jól dolgozott a polgármester, jól dolgozott az engedélyezési rendszer, jól dolgozott a helyi gyárvezetés, bölcs döntést hozott a tulajdonos, aki itt akar fejleszteni. Egy dologról ritkán beszélünk, pedig az legalább ilyen fontos dolog: ezek a munkások, illetve akikről ritkán beszélünk, a munkások. Azok az emberek, akikről kiderült, hogy magyar emberekként képesek egy svájci tulajdonban álló, világszínvonalú gyárban világszínvonalon is versenyképes teljesítményt nyújtani. Csak hogy nehogy félreértés legyen: nem a szerelvények versenyképesek, hanem a mérnökök meg a munkások, akik előállítják ezeket a szerelvényeket. És amikor egy gyárat bővítenek, azt jelenti, hogy az adott helyen dolgozó munkások olyan jól dolgoztak, hogy a befektető úgy gondolta, hogy ezekkel az emberekkel érdemes nemcsak folytatni, hanem nagyobb nagyságrendben folytatni az együttműködést, ezért azt gondolom, hogy ez a mai együttlétünk a szolnoki munkások elismeréséről is kell, hogy szóljon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontosnak tartom azt is, hogy ez a beruházó egy svájci cég. A magyarok a svájciakat mindig is tisztelték, örülök, hogy a nagykövet úr is itt van velünk. Mi azt tanultuk az iskolában a svájciakról, hogy egy szabadságszerető nép, soha nem adta fel a függetlenségét, horribile dictu még az Európai Unióba sem lépett be, és élő példáját adta annak, hogy az unión kívül is van élet, nem kell tehát senkinek sem megijednie. Másodsorban azért is örülünk annak, hogy Svájcból érkezett ez a befektető, mert talán, mint Önök is tudják, Svájcban erősek a családi vállalkozások, és van előnye annak, hogyha az ember tudja, hogy kivel áll szemben, illetve kivel üzletel: van neve, arca, becsülete, tekintélye, amit több nemzedék halmozott föl. Családi cégekkel együttműködni a magyar kormány számára is egyszerűbb, mint arctalan cégekkel. De azért is fontos, hogy most itt egy családi céget ünneplünk, illetve egy családi cég sikerét ünnepeljük, mert azt szeretnénk, hogyha Magyarországon is megerősödnének a családi cégek. Nem egyszerű dolog egy kommunista rendszerből, ami kizárólagos állami tulajdonra épült, átmenni egy olyan gazdasági rendszerre, amiben a családi vagyonok, beruházások, üzemek, teljesítmények a meghatározók. Én szeretném, hogyha egyre több magyar család, iparos család vagy akár mezőgazdaságban dolgozó család elhinné, hogy el lehet jutni a versenyképességnek, a fejlődésnek, a sikerességnek arra a szintjére, ahova egy svájci családi vállalat is képes volt eljutni az elmúlt időszakban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért is fontos számunkra ez a mai nap, mert ritkán beszélünk róla, magyarok vagyunk, általában a bajokról szoktunk beszélni, nem a sikerekről. Vannak országok, amelyek ezt fordítva csinálják, lehet, hogy nekik van igazuk. Vannak, akik egészen kis sikerekből egészen nagy sikereket tudnak kerekíteni. Mi a nagy sikerekből tudunk egészen kicsiket azzal, hogy mindennek inkább a fonákját nézzük. De van itt valami, amire most érdemes a színéről tekintenünk. Ez pedig az a tény, hogyha megnézik az európai országokat, és megnézik, hogy egy-egy ország teljes nemzeti össztermékén belül az ipari termelés hány százalékot tesz ki, akkor azt fogják tapasztalni, hogy az első három úgy hangzik, hogy Németország, Csehország és Magyarország. Miközben büszkék vagyunk arra, hogy mi eredetileg egy agrártársadalom vagyunk, hogy tehetségesek vagyunk a mezőgazdaságban, és eszünk ágában sincs föladni ezeket a gyökereinket, aközben ritkán beszélünk arról, hogy mi egy sikeres ipari nemzet is vagyunk. Ezek a számok más nagy európai ország esetében, a GDP-hez, a nemzeti össztermékhez való ipari hozzájárulás számai 10-11-12 %-ok az Európai Unióban. Nálunk meghaladja a 20 %-ot, hamarosan a 25-%-ot is meg fogja haladni! Az az újraiparosítási program, amit meghirdettünk, és az a gondolat, hogy Magyarországnak munkából kell megélnie, vagyis termelésből kell megélnie, életképes. Ez a gondolat működik, és úgy tűnik, hogy jól értettük meg: valóban erre van Európa jövője. Aki dolgozik, talpon marad, aki termel, talpon marad, aki spekulál, elbukik, aki csak szolgáltatni akar, nem tud talpon maradni. Aki csak egyetlen lábon áll, nem bírja ki a jövő kihívásait. Nagyon fontos dolog tehát, hogy Magyarországnak modern ipari országgá is kell válnia. Ez a beruházás azért is fontos nekünk, mert kapcsolódik a vasúthoz, és nincs modern ipar vasút nélkül. Ezért a mai együttlétünk annak a bizonyítéka is, hogy Magyarországon a vasútnak van jövője. Szolnoknak ebből a szempontból nagyon komoly hagyományai vannak. Ez egy – mondhatom – vasutas város is, és a mostani folyamatban lévő fejlesztések még föl is fogják értékelni Szolnok városát mint vasúti központot, és reméljük, hogy újabb lehetőségeket és munkahelyeket teremt az itt élők számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az, hogy ma nemcsak itt, hanem az országban máshol is egyre-másra adunk át újabb és újabb üzemeket, nyitunk újabb és újabb gyárakat, arról szól, hogy Magyarország két és fél nagyon nehéz, adósság ellen folytatott küzdelemmel eltöltött év után megindul a gazdasági növekedés felé. Mindenki tudja, hogy bizonytalan alapokra növekedést nem lehet építeni, ezért először rendbe kellett tenni az ország pénzügyeit. Jelentem, az ország pénzügyei rendben vannak. Azt nem állítom, hogy hibátlanok, azt sem állítom, hogy nincs már vele munkánk, de stabilak. Nem mások pénzén élünk, nem az IMF vagy az Európai Unió segélyeiből élünk, hanem kizárólag a magyar gazdaság teljesítményének lábán áll az ország. Az ország működéséhez szükséges pénzügyi forrásokat pedig hibátlanul elő tudjuk teremteni ebben az évben és a következő évben is. Ha nem dolgoztuk volna le az adósságunk egy részét, akkor az agyonnyomott volna bennünket. Ismét, hogy egy kis magyar sikerről beszéljek: az Európai Unióban csak öt olyan ország van a huszonnyolcból, aki képes volt a tavalyi évben arra, hogy csökkentse az államadósságának a mértékét, és a legnagyobb mértékben Magyarország volt erre képes. És abban a nyolc országban vagyunk az Európai Unión belül, akinek az éves költségvetési hiánya a 3 %-os uniós elvárt szint alatt maradt, és mi vagyunk az egyetlen ország, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amely képes volt arra, hogy egy korábban bekövetkezett pénzügyi összeomlás – 2008-ról beszélek – miatti segélyprogramból, az IMF–Európai Unió segélyprogramjából kijöjjön, és a saját lábára álljon. Csak a fordítottját ismerjük Európában. Mindenki segélyprogramra szorul, a magyarok pedig a segélyprogramból jöttek ki. Ez egy nagy teljesítmény. Azt gondolom, hogy ez az elmúlt két és fél, három esztendő erőfeszítéseinek köszönhető.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után még egy szót hadd szóljak a házigazdánkról, hiszen ő mégiscsak egy hihetetlen történetet képvisel itt, és az ő személye is egyfajta lecke vagy tanítás a mi számunkra. Én amikor olvastam a számokat, nem voltam biztos abban, hogy egy igaz történetet olvasok, de aztán kiderült, hogy igen. Lehetséges, hogy valaki megvesz egy céget 1987-ben, 18 munkással működik, és ma pedig, húszegynéhány év múlva 4.500 embert foglalkoztat szerte a világon. Lehetséges egy családi cég esetében, hogy egy cég húszegynéhány évvel ezelőtt 4,5 millió svájci frank forgalmat bonyolítson, majd pedig ma 2,2 milliárd svájci frank forgalmat bonyolítson. És ez nem egy csoda, hanem egy valóság, egy fantasztikus teljesítmény, és a mi házigazdánk, a vezérigazgató úr arra tanít bennünket, magyarokat, hogy a mai világban csak erős és bátor akarattal lehet sikert elérni. Az a kor, ami előtt állunk, nem a gyávák korszaka, és nem a gyáva népek korszaka, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bátran kell gondolkodni, és határozottan kell cselekedni, ha eredményt akarunk elérni, és mindenekelőtt szövetségeseket kell gyűjtenünk, hozzánk hasonló gondolkodású szövetségeseket, akik hisznek a jövőben, bátrak, terveik vannak, és együtt akarnak működni Magyarországgal. Ezeket a cégeket és ezeket az embereket keressük mindenhol a világban. Nagy öröm a számunkra, hogy Svájcban találtunk ilyen szövetségest, és örülünk annak, hogy stratégiai partnerségről szóló megállapodást írhattunk alá a vezérigazgató úrral korábban, ami jól mutatja, hogy Magyarországban nemcsak mi, magyarok hiszünk, hanem mások is, külföldiek is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Engedje meg, hogy gratuláljak, elismerésemet fejezzem ki a kormány nevében az itt elvégzett hatalmas munkáért! Arra kérem, hogy adják át a jókívánságaimat a munkásoknak is. Nekik is gratulálok ehhez a fantasztikus teljesítményhez, a cégnek, a cég tulajdonosainak, vezetőinek és munkásainak sok erőt, sikereket és jó egészséget kívánok!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(Miniszterelnökség)
