Orbán Viktor beszéde a Bálint Márton Általános és Középiskola új épületének avatásán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Pedagógusok! Kedves Szülők! Kedves Diákok!

Szeretettel köszöntöm mindannyiukat! Essünk túl az elején rögtön a legnehezebb ügyön. Az úgy szokott lenni, ahogyan a polgármester úr mondta: valami elkészül, a kormány vagy a miniszterelnök elmegy átadni, röviden megköszönik, hogy mindez létrejöhetett, és benyújtják a következő fejlesztési igényt. Ez itt sem történt másképpen, és a polgármester úrnak csak azt tudom válaszolni átesvén a dolgok nehezén, hogy természetesen nem emlékszem az elmúlt négy évből olyan igényre, amikor valaki sportpályát, nemcsak futballpályát, hanem akár uszodát vagy atlétikai központot szeretett volna létrehozni, lettek volna diákok, akik azt használták volna, és a kormány nemet mondott volna egy ilyen igényre. Tehát amennyiben a Jóisten is úgy akarja, és a magyar választópolgárok is úgy döntenek, hogy mi viseljük a felelősséget az ország közös dolgaiért a következő esztendőkben, akkor Önök számíthatnak arra, hogy ezt a létesítményt a következő évben, 2014-ben és 2015-ben meg fogjuk építeni, és az Önök rendelkezésére fogjuk bocsátani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ritkaságszámba megy, hogy egy iskolát az egyik volt tanáráról nevezzenek el. Bálint Márton négy évtizeden át diákok nemzedékeinek egész sorát tanította. Az a tény, hogy az oktatási intézmény ma az ő nevét viseli, méltó tiszteletadásunk egy pedagógus hosszú életpályája előtt. A névadás bizonyítékul szolgál arra is, hogy Törökbálinton pontosan értik: valódi eredményeket csak a helyi pedagógusok áldozatos és odaadó munkájával lehet elérni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A világ dolgai felől tájékozódni akarók nap mint nap hallják az Európából érkező híreket, melyek arról szólnak, hogy a mi földrészünk hátrább szorul a földrészek és az országok versenyében. Mindenki arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit kellene megváltoztatni, hogy ismét emelkedő pályára állhassanak országaink, emelkedő és reménykeltő irányba fordulhasson az európai, köztük a magyar emberek élete is. Senki sem tudja erre a kérdésre a választ, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nincs közös európai válasz. Minden ország saját maga próbálkozik. Mi, magyarok 2010-ben arra a gondolatra jutottunk, hogy a toldozgatás-foldozgatás nem segít: egész Magyarországot alapjaiban kell megújítanunk. Már nem volt elegendő néhány reform, újra kellett gondolni az egész magyar életet és benne az egész magyar oktatási rendszert is. Nem volt helyes az a korábbi gyakorlat, amely puszta gyermekmegőrzővé változtatta az iskoláinkat. Nem volt érthető, hogy tanulási napokon kora délután mit keresnek az utcán az általános iskolák diákjai. Nem volt helyes, hogy az iskolák olyan oktatási intézményekké váltak, ahol a nevelés háttérbe szorult, és csak pedagógusaink lelkiismeretességén múlott – sokan voltak ilyenek –, hogy mennyi figyelmet fordítottak gyermekeink emberi minőségének javítására. A nevelés szó eredeti értelmében testi és lelki növelést is jelent. A neveléshez hozzátartozik a napi rendszerességgel végzett testmozgás, a test nevelése is. Nem minden gyermekünkből lesz később olimpiai bajnok, de a mi felelősségünk, hogy a diákokban felébresszük az igényességet saját fizikumuk iránt. Ezért is vezettük be a mindennapos testnevelést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az erkölcsi nevelés teremti meg annak kereteit, hogy gyermekeink a megfelelő értékrend elsajátítása mellett tájékozódni tudjanak a világban. Ehhez elkerülhetetlen volt a hit- és erkölcstan bevezetése, hiszen végül is olyan embereket, olyan polgárokat szeretünk nevelni, akik szilárd értékrendszer talaján állva különbséget tudnak tenni jó és rossz között.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi azt valljuk, és az Alaptörvénybe is belefoglaltuk: hiszünk abban, hogy a mai fiatalok nemzedékei fogják ismét naggyá tenni Magyarországot. Végül is minden ország olyan lesz, amilyen az ifjúsága. Ezért fektettünk és fektetünk hatalmas energiákat az oktatás, a kultúra és a sport megújításába. Ennek szellemében építünk és újítunk föl Zeneakadémiát, színházakat, sportcsarnokokat, uszodákat, stadionokat, és iskolákat. Ezért vette át az állam az iskolák működtetését, amellyel megszüntetjük azt a korábbi kirívó és bántó különbséget, ami az ország különböző részei között mutatkozott, és reményeink szerint a jövőben az ország minden szegletében azonos színvonalú és azonos minőségű oktatást adhatunk minden gyermek számára. Ha nem is egy csapásra, de fokozatosan és biztosan.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Céljaink megvalósításához szükség van olyan beruházásokra is, mint amilyenre itt, Önöknél, Törökbálinton került sor. Ez az iskola mától tizenhat tanteremmel és nyolc szaktanteremmel várja a becsengetést, de ami az ifjúság számára talán még izgalmasabb: az új tantermeken kívül immár egy korszerű sportcsarnok és uszoda is tartozik az iskolához. A törökbálintiak büszkék lehetnek megújult iskolájukra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ilyen nagyságrendű iskolaépítés Magyarországon talán a rendszerváltoztatás óta sehol sem valósult meg. Ez a siker Törökbálint sikere, de egyben Magyarország sikere is. Azzal, hogy ez az új iskola megvalósult, pontosan szemléltetjük azt a nagy és nehéz utat, amit mi, magyarok az elmúlt három évben megtettünk. Pontosan szemlélteti, micsoda feladat volt kijavítani a múlt hibáit, kijavítani az előreláthatóan pénzügyi zsákutcába, adósságcsapdába vezető beruházásokat, terveket és fejlesztéseket. Kezdetben, mint hallhattuk a polgármester úrtól, az Önök iskolájának fejlesztése is rögös útra került, de végül állami segítséggel sikerült átalakítani a terveket és megvalósítani a tervezett létesítményeket. Ez az a pont, ahol köszönetet kell mondanom az Önök parlamenti képviselőjének, Csenger-Zalán Zsoltnak is, aki talán még a kormányülésre is ellátogatott, és az udvariasság határát kívülről súroló módszerekkel, stílusban rendszeresen emlékeztette a miniszterelnököt, a kormány tagjait, a minisztert, egyáltalán mindenkit, aki élt és mozgott a kormány környékén, hogy itt egy komoly adóssága van a kormányzatnak. Mert igaz, hogy az adórendszer átalakítása ésszerű volt, az egész nemzet javát szolgálta, de ennek voltak nemkívánatos mellékhatásai, például ennek az iskolának a jövőjére nézve az államnak bizony felelősséget kell vállalnia az iskola megvalósulásáért. Erre a kötelességünkre minden egyes alkalommal emlékeztetett bennünket a képviselő úr. Hálás vagyok neki a töretlen lelkesedéséért, egy tapsot megérdemel, hiszen nélküle ma nem lehetnénk itt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma már Magyarország képes arra, hogy fejlessze az iskoláit, fejlessze az oktatási rendszerét, és képes arra, hogy egyre több helyen valósítsunk meg hasonlóan nagyszabású fejlesztéseket a gyermekeink számára. Ezért indítottunk 2010 májusa óta összesen 359 iskolában iskolafejlesztési programot, mert tudtuk, ha az ésszerű iskolafejlesztésre adunk pénzt, akkor a jövőbe fektetünk be. Ne felejtsék el: 359 iskolában fejlesztünk úgy, hogy közben egész Európa, benne Magyarország szenved egy világméretű gazdasági válságtól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szándékaink szerint mi egy olyan oktatási rendszert hozunk létre, amely nem konzerválja az egyes társadalmi csoportok közötti szakadékokat, hanem minden gyermek számára – éljen az ország bármely területén, akár a legkisebb falujában hazánknak – esélyt ad a tanulásra, és így az előbbre jutásra. Ezért fontos, hogy minden általános iskolás ingyen juthasson hozzá a tankönyvekhez. Első lépésként ebben a tanévben az első évfolyamos tanulók és a rászorulók jutnak hozzá ingyenesen a tankönyvekhez. Ez itt, az Önök iskolájában például azt jelenti, hogyha jól számoltunk, akkor 114 elsős diák kapja meg ingyen a tankönyveit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi egy olyan oktatási rendszert akarunk felépíteni, ahol nemcsak tanulni érdemes, hanem tanítani is. Ezért alkottuk meg az új pedagógus előmeneteli rendszert, amely reményeink szerint kiszámítható és biztos jövőképet ad a magyar pedagógusoknak. Magyarország jobban teljesít, mint korábban, és mostanra eljutottunk oda, hogy beléphetünk a bérek és fizetések ésszerű, gazdaságilag megalapozott emelésének korszakába, miközben Európa más országaiban ennek éppen az ellenkezője zajlik. Talán emlékeznek még rá, hogy elsőként az egészségügyi dolgozók, majd utána, most a pedagógusok bérét emeltük meg. Erről néhány nappal ezelőtt döntött a parlament rendkívüli ülése. Ez egy folyamat kezdete, amelynek célja, hogy a magyarok fizetése minden területen és minden szakmában fokozatosan közelítsen az európai bérekhez. Én nem vagyok hajlandó beletörődni abba, hogy a magyarok munkája és tudása kevesebbet érjen, mint bármely más európai ország polgáraié. Számomra a mai nap is arról szól, hogy már látszik, már érezhető, hogy volt értelme belekezdeni Magyarország teljes megújításába, volt értelme vállalni a vitákat, a küzdelmeket, gyakran veszekedéseket, az átalakítások minden nyűgét, terhét, ma már vannak kézzelfogható eredményeink.

Tisztelt Törökbálintiak!

Ha ezen az úton haladunk tovább, el fogunk jutni oda, hogy minden magyar iskolás ilyen szép és korszerű iskolában tanulhat majd, mint amilyet ma itt átadunk Önöknek. Kívánok mindannyiuknak, Törökbálint minden polgárának jó egészséget, a diákoknak sikeres, örömteli tanévet, sok új élményt és sok-sok sportolással eltöltött délutánt!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(orbanviktor.hu)