Az MTV Az Este című műsorában Nika György beszélgetett Orbán Viktorral.

- Jó estét kívánok! Az Estének ma egy témája, pontosabban jó néhány témája, de egy vendége van, Orbán Viktor kormányfő, a Fidesz elnöke. Köszöntöm, Miniszterelnök úr!

- Jó estét kívánok!

- Több városban járt ma; Veszprémet emelném ki, mert ott azt mondta, hogy minden pénzt a melóba, a munkahelyteremtésbe, az ipar, a gazdaság fejlesztésébe kell tenni. De mielőtt erről beszélnénk…

- ...igen, de ez valami ellesett mondat lehetett, mert nem szoktam ilyen pongyolán fogalmazni. Tehát valószínűleg valami köztéri beszélgetést csíptek el.

- Sétált ott vagy a főtéren, vagy Veszprém főutcáján.

- Elnézést kérek a nézőktől…

- Hírügynökségi tudósításból vettem.

- Nem illik egy miniszterelnöknek ilyen pongyolán fogalmaznia, tehát minden pénzt a munkába…

- Jó, a lényege igaz.

- Igen, így van.

- A lényege igaz. De mielőtt erről beszélnénk, tehát az, hogy mi van az ország előtt, mi vár az országra, mert azt gondolom ez a lényeg, miért kampányol mégis az utolsó pillanatig? Miközben mindenki készpénznek veszi, hogy a Fidesz így vagy úgy, de nyer az önkormányzati választásokon…

- Én már vesztettem úgy választást, hogy mindenki készpénznek vette, hogy majd nyerni fogunk, tehát én nem hiszek a fölméréseknek. És azt is tanácsoltam mindenkinek a mi házunk táján, hogy sürgősen felejtsék el az áprilisi választási eredményeket, felejtsék el a fölméréseket, ne hallgassanak senkire, hanem csinálják meg azt a munkát, amit ilyenkor el kell végezni. És nekem is az a dolgom, pártelnökként különösképpen, hogy segítsem a jelöltjeinket. De van egy különösebb, vagy különlegesebb oka is annak, hogy kampányolok, ugye, bár most polgármestereket fogunk választani, meg falusi és városi képviselőtestületi tagokat, de minden ilyen választásban azért benne van a kormány is. Tehát egy kicsit arról is szól ez a választás, hogy mit gondolnak az emberek a kormányról. Ráadásul az ellenzék kifejezetten azzal kampányol, hogy szavazzák le a kormányt, vagy jelentsék be, hogy amit a kormány csinál, mármint az emberek a szavazataikkal jelentsék be, hogy amit a kormány tesz, az nekik nem tetszik. Én is úgy gondolom, hogy…

- ... hát az ellenzéknek ez a dolga.

- De én ezt nem is kifogásolom, de nekem meg az a dolgom, hogy akkor ezt vegyük komolyan, és akkor olvassam helyesen a választási eredményeket, én azt fogom kiolvasni, azt is ki fogom olvasni a választási eredményből, hogy a mögöttünk hagyott lassan négy hónapnyi munkáról mit gondolnak az emberek: támogatják-e mindazt, amit csinálunk, és amiről tulajdonképpen áprilisban már a parlamenti választáson megállapodtunk az emberekkel. Én igyekeztem annak a megállapodásnak a szellemében eljárni, abba az irányba vinni az országot, abban az ütemben haladni. Kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak erről az emberek.

- Hát azért sejtheti, hogy milyen lesz a bizonyítvány, hát nem? Hát azért emberekkel találkozik…

- ... nem állunk rosszul...

- ... azért nem megy a városházára és ott nem mint egy elefántcsonttoronyban tanácskozik helyiekkel, hanem kimegy az utcára, beszélget velük.

- Kétségkívül, ma is megkérdeztem mindet. Tatabányán kezdtem, ott az volt a program, hogy kimentem az utcára, és megkérdeztem az embereket, akik jöttek oda szép számmal, hogy mi volt jó, mi az, ami tetszett nekik, mi az, ami egyáltalán nem tetszett, mit kéne másképpen csinálni, van-e valami ötletük. Ez nagyon érdekes beszélgetés volt.

- Kreatív a magyar, hát mit mondtak akkor?

- Hát az elszámoltatást.

- Mi nem tetszett?

- Azt mondták, kevés ember van börtönben. Ez szinte mindenhol előjön, úgy látják, hogy az elszámoltatás lassabban halad a kelleténél. Helyesnek tartják a bankadót, úgy gondolják, hogy helyes, hogy az IMF-fel szemben határozottan képviseljük a magyar gazdaság saját érdekeit, a munkahelyeket, mindenhol ez az első, hogy továbbra is nagyon határozottan próbáljunk minél több munkahelyet teremteni. Örülnek az utóbbi időben bejelentett nagyobb beruházásoknak. És aggodalommal várják a következő évet, hogy igaz-e, amit lehet mindenhol hallani, hogy majd akkor megszorítások lesznek. Na hát nagyjából ez…

-... erre majd kitérünk.

- Ez a beszélgetések visszatérő tematikája.

- Tatabánya, Veszprém, Szombathely. Miért pont ez a három város? Ahová a pártelnök-miniszterelnök elmegy, oda, gondolom, erőt akar vinni magával, és ott is akarná hagyni. Billegnek ezek a városok?

- Nem, a tatabányaiaknak tartoztam: onnan elhoztam egy kiváló polgármestert. Bencsik képviselőtársunk, aki most államtitkár egyébként, energetikával, lakásépítési kérdésekkel foglalkozik, ő egy nagyon sikeres polgármestere volt lassacskán húsz éven keresztül Tatabányának. A helyiek nem szívesen adták, és úgy gondoltam, hogy az annyival tartozom, hogy az új jelölt mellett, akit egyébként Schmidt Csabának hívnak, elmegyek és kampányolok. Veszprémben Navracsics Tibornak tartoztam, tehát ott az, az igazság, hogy azért van egy ilyen kollegialitás...

- ... miközben őt máshová küldte.

- Igen, őt igen. De van egy ilyen kollegialitás, azért Tibor ott megmérettette magát az önkormányzatban, a parlamenti választáson. Nagyon nagy rekordot futott, soha első körben senki nem nyert még az ő választókerületében. Neki sikerült, úgyhogy ezért is elmentem oda. Szombathelyen pedig szeretnénk megszerezni a város vezetéséhez szükséges bizalmat.

- Mert az MSZP-s polgármester van most.

- Igen, ez nem sikerült nekünk az elmúlt időben. És sikerült megnyernem jelöltnek hosszú tárgyalások eredményeképpen egy igen kiváló embert, aki frakciótársunk, Puskás Tivadart, és bízunk benne, hogy sikerrel fog járni. Szóval mind olyan ügyek voltak, hogy persze, a városok maguk is fontosak, az ott élő emberek mindennél fontosabbak, de egy kicsit mindenhol tartoztam némi segítséggel.

- Most a tartozásról jut eszembe, hogy az önkormányzatok nagyon sok pénzzel tartoznak. És hogyha olyan eredmény születik, amelyet a kutatások mondanak, vagy olyan, amit Ön szeretne, az még nagyobb kötelezettséget tesz az Ön vállára, vagy a kormány vállára, vagy az állam vállára, hiszen az önkormányzatok el vannak adósodva, 1000 milliárd forintról beszélnek.

- Hát nézze, most voltam olyan városban…

- ... konszolidációt várnak, tehát pénzt várnak, feladat lebontást várnak?

- Voltam olyan városban, most nem akarom itt a szombathelyieket külön kipécézni, ahol 2002 óta körülbelül tízszeresére nőtt az adósságállomány. Tehát az önkormányzatok közül jó néhány tényleg úszik az adósságban. Feje búbjáig el van adósodva. Komoly kihívást jelent ez. Nem az önkormányzat van igazából eladósodva, hanem a település az iskolájával, a kórházával, mindenével egyetemben.

- Meg hát kérdés, hogy mi van mögötte? Tehát hogy ezek ilyen fejlesztő beruházásokra mentek el, vagy működésre? Vagy semmire, csak elfolytak?

- Hát nézze azért a fő szabály az, hogy az elmúlt nyolc évben a kormány, különösen az utolsó négy évben nem adott pénzt az önkormányzatoknak, munkát meg adott nekik. Tehát a kormány tette tönkre az önkormányzatokat. Nem mondom, hogy helyi ügyetlenségek nem kellettek itt-ott, de a központi kormányzat tette tönkre a magyar önkormányzatokat. A rossz költségvetéseivel, a hazug számaival, az erőn fölüli feladat átruházással, a források kivonásával, jó, de most már ez a múlt, ezen kár siránkozni. Rendbe kell tenni az önkormányzatokat. Igen. Amikor túl vagyunk a választáson, a nagyobb tételeket jelentő önkormányzatokkal egyenként le fogunk ülni, és megnézzük, hogy mit lehet tenni.

- Már az új önkormányzatokkal.

- Hát a vezetőikkel.

- Igen. Ott is lesznek esetleg felelősségre vonások? Tehát ugye lehet rossz gazdálkodás, lehet tudatlanság, nem odafigyelés, bármi lehet az oka annak, hogy egy település eladósodik, vagy pedig ez majd a következő szakasz esetleg és…

- Hát ezt majd eldöntik a helyiek, ugye én Budapestről…

- ... igen, de itt nagyon sokan ültek az Ön helyén, bocsánat, akik azt mondták, önkormányzati vezetők, hogy ők kimondottan pénzt várnak. Ha nem is egy összegben, de a következő pár évben egy olyan konszolidációt várnak a kormánytól, ami hát, hogy mondjam, kihúzza az önkormányzatokat abból a helyzetből, amibe kerültek.

- Hát nézze, az önkormányzatokat így, ahogy vannak, nem érdemes konszolidálni. Tehát ez a mostani rendszer, ez újra fogja termelni a nehézségeket. Tehát én abban tudok megállapodni, a kormány abban tud megállapodni az önkormányzati vezetőkkel, hogy hogyan osszuk meg ésszerűbben a feladatokat az önkormányzatok és a központi kormányzat között. Én készen állok arra, hogy megfontoljak olyan javaslatokat, amelyekben a kormány visszavenne néhány olyan feladatot, amely korábban kormányzati vagy állami feladat volt és nem önkormányzati.

- Ez például az egészségügy, az oktatás?

- Például én azt gondolom, hogy az egészségügyet Magyarországon...

- ... teljes egészében belefér?

- Hát ezek a tárgyalások részletkérdései. De én azt hiszem, hogy Magyarországon a népegészségügyi ellátást és az állami egészségszolgáltatásokat jobban meg lehetne szervezni központilag, egy állami logikából kiindulva, mint ahogy most ezt tesszük: az önkormányzati tulajdonban lévő kórházak köré szervezve azt. Az oktatásról is ez a véleményem. Én azt gondolom, hogy a magyar állam, a magyar oktatással foglalkozó kormányzat ésszerűbben tudná az erőforrásokat az országban szétteríteni és elosztani, mint ahogy most ilyen fejkvótáért vívott mérkőzések formájában ez megtörténik az iskolák, települések között. De ezek mind olyan kérdések, amelyeket a kormány nem dönthet el anélkül, hogy az érintettekkel ne jutna megegyezésre. Erőből nem érdemes ilyen változásokat átvinni. Ezeket régen reformnak nevezték vagy strukturális reformnak. Ettől mindenkinek feláll a szőr a hátán. Ez a szó ez Magyarországon.

- ... mit találjunk ki helyette?

- Megújulás, átépítés, újjászervezés, van azért a magyar nyelvben néhány lehetőség. Tehát én egy ilyen mélyre ható radikális átalakításnak, újjáépítésnek volnék a híve. De még egyszer mondom, csak az önkormányzatokkal megegyezve tudjuk ezt megtenni. Ezért is támogatom én, hogy az önkormányzatok hasonló gondolkodású, hasonló politikai irányzatú szervezetek kezében legyenek, befolyása alatt álljanak, mint amilyen a kormány. Egy olyan önkormányzattal, amely nem az ott élő embereket tartja fontosnak, hanem ellensúlyt akar képezni, mondjuk a kormánnyal szemben, hát úgy azért elég nehéz segíteni a helyi gondokon és bajokon, vagy átszervezni egy egészségügyi vagy oktatási rendszert. Az biztos, hogy a választások eredménye azért befolyásolni fogja a kormány munkáját. Tehát én tavasszal azt mondtam, hogy nagy támogatás, sok szavazat az nagy változást jelent. Most meg talán úgy fogalmaznék, hogy a sok szavazat gyors változást jelent. Tehát az átalakítások, a változások tempójáról dönt az én szememben az önkormányzati választás, ha meg tudjuk őrizni azt a támogatást, amit áprilisban kaptunk, ha sok ember van még velünk, akkor jó néhány évet meg tudunk spórolni Magyarország számára.

- Nézzük akkor ezt a gyorsítást, az újjáépítést, az építkezést, ugye elvileg október 4-e hétfő, onnan kezdve minden kiderül, vagy legalábbis beindulnak a rakéták. Ezt mondják kormányzati források, ezt mondja a sajtó, ezt találgatják az emberek, és erre utalt Ön is, amikor Tatabányán kérdezték, hogy na mi lesz, például lesznek-e megszorítások? Most mindenki... nem lesz olyan rossz, mint amilyennek kinéz. Itt van a költségvetés, mindenki azt várná, hogy a költségvetés sarokszámai megjelenjenek valahol, jól el lehetne csámcsogni rajta, csámcsogjunk mi is, de engem az adózás jobban érdekelne most.

- Na, várjunk, azért a költségvetést se engedjük ki a markunkból.

- Nem hagynám ki.

- Meg ezt az egész megszorítós kérdéskört.

- Nem, nem is engedném ki.

- Nézze, Magyarországon van egy, próbálok egy udvarias szót találni, egy tévképzet, egyfajta ferde hajlam, szinte kéjelegve várják közgazdászok, meg politikusok, hogy na, mikor mondja már meg a kormány azt, hogy az emberektől pénzt fog elvenni, hogy az embereknek rosszabb lesz. Valahogy Magyarországon egy olyan képzet alakult ki bizonyos helyeken, hogy megszorítás nélkül nincs is sikeres gazdaságpolitika. Én ezt a tételt mindig is tagadtam. Az elmúlt időszakban nyolc éve kísérleteztek kormányok azzal, hogy megszorításra épülő gazdaságpolitikát folytattak. Állandóan kudarcot vallottak, hiszen minden megszorítást újabb megszorítások követtek. Ha a megszorítások politikája sikeres volna, akkor nem lett volna szükség újabb és újabb megszorításokra. Tehát szerintem ez egy rossz gondolkodásmód. Én nem akarok megszorításokra épülő gazdaságpolitikát folytatni. Az kétségkívül igaz, hogy én Közép-Európa, aztán majd később egész Európa legversenyképesebb gazdasági rendszerét szeretném Magyarországon látni, ezért dolgozok, ezért dolgozik a kormány, erre esküdtünk föl. - Ebben szerintem senki nem akadályozná. - És ehhez nem passzol a megszorítás. Tehát az a gazdaságpolitika, amit mi képviselünk, én úgy nevezem, hogy az együttműködés gazdaságpolitikája. Itt van például a bankadó. Ha visszanézünk az elmúlt évekre, akkor azt látjuk, hogy legalább 1000 milliárd forintot vettek el az emberektől a megszorítás politikájának jegyében. Én meg azt mondom, hogy másoknak is kell viselni a terheket, nemcsak mindig az embereknek. Együtt kell működnünk, akkor is, ha baj van. Ezért maximáltuk az állami vezetők fizetését, ezért az abszurd végkielégítések után fizetni kell 98 százalékos adót, ezért van a bankadó, tehát én azt gondolom, hogy mindenkinek ki kell venni a részét a teherviselésből, nemcsak állandóan az embereknek. Ezért nem lesznek az embereket kedvezőtlenül érintő megszorítások. Ilyenek nem lesznek. Ellenben lesz egy határozott, az üzleti környezetet javító, még egyszer mondom, reményeim szerint Közép-Európa legversenyképesebb gazdasági rendszerét eredményező új gazdaságpolitika. Újra fogjuk építeni, talpra fogjuk állítani a magyar gazdaságot.

- Idéztem volna Önt, hogyha nem szaladunk kicsit előre, hogy tudniillik az emberektől nem lehet már többet elvenni, hanem újabb forrásokat kell találni, másképp kell a gazdaságot szervezni. De, ha már a bankadót is említette, akkor hát az energiaszektor és a távközlés számíthat-e valamiféle olyan csomagra, amelynek mondjuk senki ne örülne? Mondjuk mint a bankokhoz hasonlóan.

- Hát nézze, a következő a helyzet, szeptember 30-án látni fogjuk, hogy hol tart a magyar költségvetés, tehát látni fogjuk a kilencedik hónapnak a számait. Ezek valamikor, ezek a számok úgy október 4-én lesznek már értelmezhetőek, a hétfői nap valóban. Talán a Gazdasági Minisztérium meg tudja mondani, hogy, hogy állunk szeptember végén. Ne felejtsük el, hogy szeptember végén 100 milliárd forintnak be kellene érkeznie, és be is fog érkezni a bankadóból. És akkor el tudjuk dönteni, hogy szükséges-e…

- ... az első vagy a második?

- Az első részlet, a második 100 milliárdnak majd az év végéig kell beérkeznie. És akkor látjuk a számokat. És, ha úgy látjuk, hogy a költségvetés, amit egyébként megörököltünk, tehát ez a nehéz örökség kategóriája, ezt a költségvetést nem mi alkottuk, ha a költségvetésben szereplő 3,8 százalékos hiány nem tartható, akkor lépéseket fogunk tenni. De ez nem lesz az emberek számára megszorítás, ebben biztosak lehetnek.

- De lehet egy hasonló a bankadóhoz, az energiaszektor és a távközlésre?

- Én ilyen bátran nem szaladnék még előre, várjuk meg ezt a szeptember végi adatot az államháztartás helyzetéről.

- Miniszterelnök úr, azt mondta, hogy onnan kell pénzt elvenni, ahol van. Az energiaszektorban van pénz. A távközlésben van pénz. Így van?

- Hát reméljük, majd ki fog derülni.

- Hol lehet még pénz?

- Ki fog derülni, megnézzük. Még egyszer mondom, nem kell senkit sem megriasztani, és lehet, hogy szeptember végén a 3,8 százalékos hiány tartható lesz. Én nem vagyok annak híve, hogy túlságosan előre szaladjunk, és okosabbak legyünk a kelleténél. Hagyjunk valami esélyt az életnek is.

- Egykulcsos jövedelemadó. Az elmúlt napokban, talán hetekben is, voltak olyan nyilatkozatok, amelyek elbizonytalanították az embereket, hogy az egykulcsos adó január 1-jétől egykulcsos-e, vagy egykulcsos január 1-jétől, de valójában 2013-tól úgy egykulcsos, ahogy az emberek szeretnék.

- Nézze, ez egy nagyszerű ország. Tehát az a helyzet, hogy ha ezelőtt két hónappal bárkit megkérdezett volna adókérdésekről, a kutyát nem érdekelte volna, kicsit túlzok talán.

- Hát...

- Kicsit túlzok talán, de semmiképpen nem okozott volna ilyen izgalmat. És nézze, mióta az első akcióterv keretében bejelentettük, hogy a valaha volt legalacsonyabb adókulccsal működő rendszert szeretnénk Magyarországon létrehozni, olyan úton akarunk járni, mely más országokat már sikeressé tett, hirtelen mindenki oszt, szoroz, számol, ez egy kreatív gondolkodó ország.

- De ez így van rendjén.

- Sőt, hát azt akarom mondani, hogy szerintem ez egy nagyszerű dolog. Ami a bevezetés időpontját illeti, különböző javaslatokat tettek szakértők. A kormány egy elvi döntést már hozott, ezt a nyáron az első akcióterv keretében megtette. Most még az a kérdés van előttünk, hogy egy lépésben, két lépésben vagy három lépésben vezessük-e be ezt az adót. Azt szeretném mondani, hogy a végén a parlamentnek kell döntenie. Tehát a kormány javaslatot tesz, a költségvetés keretében, illetve a költségvetést megelőzően az adótörvényekről, és a parlament pedig dönt ott. Tehát a népképviselők mondják ki a végső szót. Én azt fogom javasolni majd a kormánynak a kormányülésen, hogy azt javasoljuk a parlamentnek, hogy egy lépésben és azonnal térjünk át egy arányos, tehát egykulcsos adórendszerre.

- Ez 16 százalék lenne?

- Én azt gondolom, hogy meg tudom győzni a kormány tagjait, és érzek magunkban elég erőt, hogy utána meggyőzzük a parlamenti képviselők legalább 50 százalékát erről.

- Jó, tehát, hogyha mód van rá és elfogadják az Ön javaslatát, akkor egykulcsos adórendszer egy lépésben 2011. január 1-jétől…

- ... hogy egyenesen beszéljek..

- ... 16 százalékban.

- Mi azt szeretnénk, hogyha ez így lenne, egy lépésben 16 százalék. Azért 16 százalék, mert ez lenne a legalacsonyabb a térségben. Ez a versenyképességhez szükséges. Minden jövedelmet erre a szintre fogunk beállítani. Tehát a tervünk az, hogy mert az arányos adórendszer az nem csak arról szól, hogy az adó az alacsonyabb legyen, hanem, hogy egyszerű is legyen az adórendszer, én már többször elmondtam, mindig kinevettek, mindig kinevettek.

- Hát várjuk is.

- Mindig kinevettek, de én tartom magam ahhoz, hogy egy söralátétnél nagyobb adóbevallás nem szükséges.

- Azt a poharat rá is tehetnénk.

- Egy rendszerben, és most már nagyon közel vagyunk hozzá, tehát a szakértői előterjesztések egyre egyszerűbb adórendszert hoznak elém, és jó esélyt látok arra, hogy nemcsak a legalacsonyabb kulccsal rendelkező, hanem a legegyszerűbb adórendszer legyen ez a valaha volt szabályok közül Magyarország történetében. Tehát fogadni lehet, szabad fogadni erre, hogy Magyarországon egy ilyen adórendszer lesz januártól. Kétségkívül van jó néhány szakmai kérdés, amit meg kell válaszolni, de azért van egy országnak kormánya és azért van parlamentje, hogy ezeket a szakmai kérdéseket meg tudja válaszolni.

- Azt mondta Miniszterelnök úr, hogy az emberekre több terhet nem lehet tenni, a megszorítások szót felejtsük el. Pintér Sándor belügyminiszter úr azonban elég sötét képet festett egy olyan szegénység-bűnözés víziót vázolt fel a múlt héten, ami meglepő volt. Engem is meglepett.

- Igen, Önt meglepte…

- Állítólag a kormányzati kommunikációt is meglepte. Nem tudom.

- Hát Önt meglepte, meg talán a hallgatók közül, vagy a nézők között is sokan vannak, akiket meglepett. De akik ismerik Pintér Sándort, azokat egyáltalán nem lepte meg szerintem. Ő egy világos és egyenes beszédű ember, én örültem annak, amit ő elmondott. Mert ez a talán sajtótájékoztató keretében elmondott beszéde arról szól, hogy a megfelelő ember van a megfelelő feladatnál. Három olyan terület van Magyarországon, és három olyan ember, akinek mindig a legrosszabbra kell készülnie Magyarországon Az egyik a hadügyminiszter vagy a honvédelmi miniszter, a másik a katasztrófavédelem irányítója, harmadik pedig a belügyminiszter. Tehát mindig kell lennie egy olyan tervnek…

- ... a miniszterelnököt kihagyta.

- A miniszterelnöknek nem a legrosszabbra kell készülnie, hanem a lehetséges legjobbra. Tehát az én dolgom nem az, hogy elmondjam, hogy milyen rossz is lehetne, hanem az a dolgom, hogy utat próbáljak mutatni a tekintetben, hogy merre haladjunk ahhoz, hogy a Magyarország egy élhetőbb, jobb hely legyen, mint amilyen most. Tehát ezektől az emberektől azt várjuk el, hogyha bekövetkezik a baj, akkor ne sápítozzanak, hanem vegyék elő vészforgatókönyvüket. Ha az elmúlt négy évben lett volna Magyarországon, mondjuk a Belügyminisztériumban egy olyan forgatókönyv, hogy a legrosszabb esetben, mondjuk egy gazdasági válság idején, hogyan alakul a bűnözés, akkor nem is szabadult volna el a bűnözés úgy, mint ahogy az elmúlt néhány évben elszabadult. Tehát én azt tudom mondani, hogy akármilyen állapotok lesznek is Magyarországon a jövőben, persze, hogy ilyenek lesznek, az részben rajtunk múlik, részben meg a világ fejleményein, vagy a világgazdaság történésein. De akármilyen állapotok is lesznek a világban a következő évben, a magyar rendőrség a helyén lesz, a belügyminiszter a helyén lesz, és a legnehezebb pillanatban is féken fogjuk tartani bűnözést.

- Ha már említette, hogy megfelelő embert a megfelelő helyre, most, hogy az önkormányzati választások az csak egy mérföldkő lesz a kormány munkájában, nyilván végiggondolja, hogy a kormány hogy működöt, ha egyszer bizonyítványt állítanak ki az emberek erről. Gondolkodik-e arról, hogy a kormányban lesznek-e személyi változások? Mindenki a megfelelő helyén van-e? Vagy a megfelelő helyen van-e az, akit Ön korábban kinevezett?

- Nem látok okot a változtatásra, kevés idő is telt el, azért Ön is tudja, hogy egy új kormányzati rendszerben dolgozunk, óriási területeket visz egy-egy miniszter, ahhoz, hogy a képességek igazán megmutatkozzanak és az esetleges fogyatékosságokra is fény derüljön, ahhoz valamivel több időre van szükség. Tehát a most bekövetkező változást én kapkodásnak és átgondolatlanságnak minősíteném. Nincs itt az ideje annak, hogy személycserékben gondolkodjunk. És egyébként szívesen dolgozom a kollégáimmal, tehát azt kell mondanom, hogy nem csak egyszerűen látom az elképzeléseiket, hanem jó velük dolgozni. Tehát nem szívesen válnék meg senkitől sem.

- Ezzel akkor gyakorlatilag cáfolja azokat a hírlapi kacsákat ezek szerint, hogy mondjuk Hernádi Zsolt a MOL éléről a kormányba tartana. És a BKV éléről Kocsis úr pedig a MOL élére. Ilyeneket olvas az ember.

- Igen, ez a Budapest olyan, mint egy nagy kávéház.

- Azért mondom, hogy ezekről viszont muszáj beszélni, mert egyébként…

- Pletykákkal van tele, ezek a kacsák közé tartoznak. Először is a MOL élén történő esetleges változásokhoz semmi köze sem lehet a kormánynak, mert nincsen benne, elég, sajnálatos módon egyébként, nincs benne elég részvénye az államnak.

- Elcsábítani el lehetne a vezért.

- Egy darab B-részvénye van. Elcsábítani el lehetne, de nincs...

- ... jó, hát nincs benne semmi, akkor nem kell beszélnünk róla.

- Nincs... a következő néhány hónapban üresedés a kormány háza táján nem várható.

- Ami érdekes még, és aztán átmennénk a külpolitikára, hogy olvastam egy statisztikát, hogy az elmúlt húsz évben nem volt olyan magas a munkavállalási kedv, mint most. Így is körülbelül 10 százalékkal elmaradunk az uniós átlagtól, de akkor is sajátos magyar csúcs. És ehhez munkahelyteremtés kell, hogy tudniillik a munkavállalási kedv szárba szökkenjen.

- Én is érzékelek olyasmit, hogy Magyarországon egyre többen vetnek számot azzal a ténnyel, hogy a spekuláció tönkreteszi az országot is, a spekulációból nem lehet megélni, a spekuláció tönkreteszi a családokat is. Tehát én is érzek valami olyasféle hangulatváltást, hogy az emberek munkából akarnak megélni. És a munkát biztosabbnak látják, mint az ügyeskedést. Ráadásul az ügyeskedés előtt próbáljuk egyre inkább lezárni a területet. Munkahelyeket kell létrehoznunk.

- Ön egymillió munkahelyet ígért tíz év alatt.

- Nézze, ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, minden leegyszerűsítésben van némi veszély, de Magyarországnak ma az a gondja, hogy hiányzik egymillió munkahely egyfelől, és másfelől hiányzik egymillió gyerek. Hogyha egymillióval több munkahely lenne Magyarországon, akkor az összes költségvetési, államadóssági kérdést könnyebben, szinte könnyedén, itt is kicsi túlzok, könnyedén tudnánk kezelni. Volt egyébként Magyarországon olyan időszak, mintegy 20 évvel ezelőtt, 25 évvel ezelőtt, amikor egymillióval többen dolgoztak, mint manapság. És ha meglenne az egymillió gyerek, aki nincs, abban az esetben nem kellene tartanunk a nyugdíjrendszer jövőjétől sem 20-30-40 éves távlatban. Tehát ezért nekünk munkahelyeket kell teremteni, és bátorítani kell a családokat. Ha ebben a két kérdésben jó irányban mozdul el az ország, akkor szép jövő előtt állunk mindannyian.

- Arra kérte a magyar diplomáciát, hogy legyen bátrabb, legyen kezdeményezőbb, tán azt is mondta, hogy legyen támadóbb ezen a bizonyos külképviseleti vezetők értekezletén. Két dolgot említenék. Az egyik, hogy egyfajta látványos magyar-szlovák közeledés van, vagy legalábbis higgadtság.

- Civilizálódás.

- Igen. A másik pedig, hogy váratlanul elmaradt a magyar-orosz kormányközi bizottság holnapra tervezett budapesti ülése. Ki miatt maradt el? Ezt valakinek le kell mondania?

- Az oroszok kérték a változást.

- És miért?

- Hát azt tőlük kell megkérdezni.

- Ott van Malév, van ott minden. Vannak MOL-részvények, van Déli Áramlat…

- Az orosz kapcsolatban csak nehéz ügyek vannak. A Déli Áramlat az egyszerűbb ügyek közé tartozik. A Malév nehéz ügy, a MOL-részvények kérdése nagyon nehéz ügy. A hosszú távú energiaszállítás ügye nagyon nehéz ügy. Akkor volt itt egy Emfesz nevű cég körül bonyodalom bőven. Tehát hangyaboly, tehát orosz ügyekben rendet tenni nem lesz egyszerű, de nem is azért választottak meg bennünket, hogy egyszerű feladatoknak ugorjunk neki, néhány hónap és szerintem kiegyenesednek az orosz-magyar kapcsolatok is.

- Az Ön bakui útja, az azeri gáz kézen fogása az nem lehet oka ennek, hogy kicsit durcásabbak az oroszok?

- Hát ugye nem látunk bele se a szívükbe, se a fejükbe, hát remélem, hogy nem oka, inkább így fogalmaznék. Nézze azért Magyarország egy nagyon sajátos helyzetben van, itt is jobb, ha egyenesen fogalmazunk. Kevés földgázt tudunk kitermelni Magyarországon, kevesebbet, mint amire szükségünk van. Ugyanakkor az elmúlt húsz évben nemcsak az ipar, tehát az erőművek tekintélyes részét, hanem a háztartások tekintélyes részét is átállították gázellátásra. Most persze próbálunk vegyes kazánokat majd a közintézményeknél működésbe hozni, vagy ilyen váltásokat végrehajtani, meg az embereknek is próbálunk alternatívákat nyújtani. Illetve alternatívát a mostani rendszerekhez képest. De még így is nagyon sok, több milliónyi ember lakásának energiaellátása függ a gáztól. Ezért nekünk az az érdekünk, hogy minél több forrásból, minél több útvonalon keresztül tudjunk gázhoz jutni. Az, ami most van, hogy csak egy helyről és csak egy útvonalon keresztül jön, az nem esik egybe a magyar nemzeti érdekekkel. Ezt tehát egy felelősséget érő kormánynak meg kell változtatni. Én ezen dolgozom. Ezért mi minden programban, minden építkezésben, minden, ahogy szokták mondani a politikában, diverzifikálásban ott akarunk lenni. Össze akarjuk kötni a szlovák és a magyar rendszert, a nyugati irányból érkező gázrendszert vagy csőrendszert két irányban közlekedővé akarjuk alakítani.

- Hát középen lenni, hogy ne lehessen megkerülni Magyarországot.

- Két hét múlva megyek a román határhoz, ahol a román és a magyar csőrendszert kapcsoljuk össze úgy, hogy mind a két irányba tudunk majd szállítani. Abban érdekeltek akarunk lenni, a horvát partoknál megépülő cseppfolyós gázszállítási beruházásokban, és érdekeltek vagyunk az Azerbajdzsánból Törökország és Oroszország elkerülésével érkező új vezeték illetve hajóútvonal kiépítésében is. Nekünk mindegyikben ott kell lennünk.

- Tél előtt ez aktuális. Köszönöm, hogy itt volt, Miniszterelnök úr.

- Köszönöm szépen a lehetőséget!

(miniszterelnok.hu)