Orbán Viktor köszöntője a Richter Gedeon Nyrt. biotechnológiai üzemének átadásán, Debrecenben.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy mindannyiukat nagy tisztelettel köszöntsem: az egyetem vezetőit, a polgármestert, a vállalat képviselőit, és különösen Gelsey Vilmos bátyámat.Örülök, hogy ismét találkozhatunk, és hogy ilyen jó erőben találom.

Természetesen örülök annak, hogy egy olyan gyárnak, egy olyan üzemnek az átadásán vehetek részt, ahol a gyár nevében megszólaló vezérigazgató Széchenyi-idézettel zárta a mondandóját. Ez egy nemzeti ipart támogató kormány esetében érthető, hogy örömet okoz. Mi is Széchenyi jelmondatai szerint próbáljuk igazítani a kormány lépéseit, és az itt elhangzott fontos mondatra, miszerint Magyarország nem volt, hanem lesz, azzal a mondattal szoktunk válaszolni, hogy mindig is olyan Magyarországot akartunk, amely a saját tengelye körül forog, és most itt egy olyan nagy európai, magyar multiról beszélünk, amely – mint az előadásból megérthettük – a saját tengelye körül forog, vagyis független.Úgyhogy azt kívánom a gyár, a vállalat, a részvénytársaság vezetőinek, hogy ezt az önállóságot és szabadságot sikerrel őrizzék meg.

Örülök, hogy itt lehetek ismét Debrecenben. Az én szakmám úgy szelektál a meghívások között, hogy oda szoktam menni általában, ahol gond van, mert ahol nincs gond, ott mit is keresnék, ott maguktól is jól mennek a dolgok. Ezért Debrecenbe ritkán jutok el, megmondom őszintén, de örülök, hogy most itt lehetek, és, kedves Lajos, köszönöm, hogy kedvesen fogadtatok bennünket. Mégiscsak Debrecen a nemzeti politika kiemelkedő erődítménye, és remélem, ez így is marad. És meg kell említenem azt, amiről már a polgármester úr beszélt, hogy hiába veterán az ember a maga szakmájában, mindig lát valami újat, tanul valami újat. Például azt, hogy úgy kell átadni egy üzemet, hogy oda senki sem teheti be a lábát, és így a hit és a bizalom válik elsődlegessé a gyár átadásakor.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem először, és remélem, hogy nem is utoljára vagyok a Richter Gedeon vállalat vendége. Mindig örömmel jövök, és ennek több oka is van. Egyrészt ilyenkor általában mindig valamilyen jó dolog történik, mint most is, amikor egy új üzemet adhatunk át – mint ahogy elhangzott – összességében egy 25 milliárd forintos beruházás keretében, amely mintegy 120 új munkahelyet biztosít magasan képzett szakemberek számára. Ez már önmagában is egy szívet melengető eredmény a mai időkben, amikor Európa-szerte inkább munkahelyek megszűnéséről és a válságról szólnak a hírek. De örömmel jövök a Richterhez azért is, mert ez az egyetlen magyarországi központú gyógyszercég, amely külföldi szakmai befektető nélkül, magyar menedzsment irányításával működik. Büszke lehet rá, mi is büszkék vagyunk arra, hogy mintegy ötezer embernek biztosít munkahelyet közvetlenül, és a beszállítói körén keresztül pedig további tízezer embernek ad munkát. És végül, de nem utolsó sorban azért is szívesen jövök mindig ennek a vállalatnak a meghívására, mert tanulságos újra és újra végiggondolni ennek a vállalatnak a történetét. Ajándék volt a sorstól, amikor a Richter száz éves volt, és éppen úgy hozta a saját jó sorsom, hogy ugyanezt a pozíciót töltöttem be, és az ünnepi köszöntőt a kormány részéről én mondhattam el.

Nos, a történetet, amit itt most fölidézek, egy kis magyarországi faluban kezdődött. Egy Ecséd nevű faluban. Ez azon kevés település közé tartozik, ahol még nem jártam az elmúlt huszonöt év során. A lényeg, hogy több mint egy évszázaddal ezelőtt Richter Gedeon elhatározta, hogy márpedig ő tehetséges ember lesz, minden nagy tettnek a csírája végül is egy ilyen elhatározás, és úgy döntött, hogy ebből a faluból szorgalommal, tanulással és kitartó munkával indul neki a nagyvilágnak. Oklevelet szerezett, útra kelt, szakmai tapasztalatokat gyűjtött, aztán hazatért Magyarországra, és kis családi vállalkozást alapított, amely aztán hatalmas és sikeres vállalattá nőtt. Aztán az emberi gonoszság ’44-ben elpusztította az alapítót, de műve, amelyet biztos alapokra helyezett, túlélte és túléli őt. Fontos eleme ennek a történetnek, hogy ’42-ben a zsidótörvények következtében a vezérigazgatói posztról elmozdították, de a vállalatot az ott lévő embereken keresztül ténylegesen egészen ’44-ig ő irányította. A följegyzések szerint ’42-ben már minden papír a rendelkezésre állt, amellyel Svájcba menekülhetett volna Magyarországról, de úgy döntött, hogy – fönnmaradtak az erre vonatkozó nyilatkozatai – sem az embereit, sem az élete munkáját nem akarja magára hagyni. Itt maradt, és aztán ’44-ben megölték. Ezt követően aztán a kommunisták államosították az üzemet, még a nevét is elvették, és – ha jól emlékszem – ’72-ben kaphatta vissza ezt a nevet.

A tanulság, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy jöhet háború, fosztogatás, idegen megszállás, államosítás, forradalom és rendszerváltás, ez a vállalat, amelynek a mai ünnepélyén itt együtt vagyunk, mindent túlél, sőt fejlődik, és – mint hallhattuk – a nemzetközi versenyben is megállja a helyét. Drámai történet és egyben magyar sikertörténet, amelyben én mindig fölfedezni vélem a gyár alapítójának és a cégnek sorsán túl Magyarország, a mi hazánk sorsát is. Ennek a történetnek a lényege egy rövid mondatban úgy foglalható össze, hogy soha nem adjuk fel. A Richter Gedeon vállalat minden egyes csapás után sikeresen újrakezdte. Egy magyar vállalat, amelynek történetében megmutatkozik a magyarság története, és végre ahol gyakran megmutatkozik a magyarság legjobb, legszebb arca is. A tehetséges, szorgalmas, leleményes, képzett és kitartóan küzdő ember, aki végül eléri a célját, megvalósítja az álmait, bebizonyítja igazát és maradandót alkot.

Ez a történet, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a jövőről, és szeretnénk hinni, a mi jövőnkről is szól. Ebben a történetben rejlik Magyarország megújulásának és eljövendő gazdasági sikereinek a titka. Ezek vagyunk mi, amikor magunkra hallgatunk, nem másokra. Amikor nem adjuk föl. Amikor mindig újrakezdjük, újra megálmodjuk, és újra belevágunk. A szülők és nagyszülők munkája nem mehet veszendőbe, ezért a gyárnak lennie kell, és sikeresnek kell lennie. Nemzedékek élete munkája nem veszhet el, ezért Magyarországnak lennie kell, és sikeresnek kell lennie. Európai válság ide vagy oda, ezért fejlesztenek cégek, ezért nyílnak meg gyárak és új üzemegységek országszerte Orosházától Kecskeméten és Debrecenen át Gyermelyig – hogy csak azokat a helyeket említsem, ahol az elmúlt egy hónapban megfordultam, és ahol munkahelyteremtő beruházások épülnek, vagy már éppen termelnek is. Számomra ezek a fejlesztések, mint amilyet ma is itt átadunk, annak a jelei, hogy működik a magyarok életösztöne, és ha lassan, ha nehezen is, de kezdünk kilábalni a múlt kudarcaiból, kezdünk magunkra találni. Nincs kétségem, hogy sokan próbálnak meg majd még visszarántani, sokan fogják leszólni a megszülető eredményeket – ugyanis erre is ott van hajlam a magyarban. Lesznek fanyalgók is, akiknek soha sincs eléggé teli a pohár, de ők is látni fogják, sőt talán a szívük mélyén talán most is tudják, hogy Magyarország fokozatosan a jó kerékvágásba kerül, és visszatér oda, ahová természete szerint tartozik: vagyis a győztesek táborába. Minden egyes beruházás azt üzeni, hogy Magyarország halad előre. Azt üzeni, a magyar vállalkozók megértették, hogy új időszámítás kezdődött a világban. A spekulációk világának leáldozott, és most azoknak az ideje jön el, akik munkából akarnak élni, a tudásukkal és a szorgalmukkal akarnak sikeressé válni. A mai beruházás jelzi azt is, hogy ismét számít a józan ész szava, amely mindig is arra tanított bennünket ebben az országban, hogy a szakértelem a szorgalommal együtt képes jólétet teremteni, akármilyen is a politikai rendszer. Jelzi, hogy egyre többen vannak, akik értik, mekkora erő, és mennyi tartalék van még a megújuló Magyarországban, ezért bátran fektetnek be a magyar jövőbe, vagyis bátran építik tovább a nemzeti ipart.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Biztos vagyok abban, mert egyre több helyen tapasztalom, hogy a magyarországi cégek fejlesztései mögött – akár magyar, akár külföldi tulajdonosról is legyen szó – az a felismerés húzódik meg, hogy hazánk az egyik legversenyképesebb országgá alakul át a régióban. Tudom, hogy amikor a Richter Gedeon vezetői a jövőről, gondolkodnak, akkor tudatában vannak annak, hogy a vállalatuk egy emelkedő országban tevékenykedik. Fejlesztéseiket nyilvánvalóan arra alapozzák, hogy az ország kedvező gazdasági kilátások előtt áll. Sőt, hogyha ennél szélesebbre is kitekintenek, a lengyelországi vásárlás mintha ezt mutatná, akkor azt is láthatják, hogy nemcsak egy felemelkedő Magyarország képe bontakozik ki előttünk, hanem egy fölemelkedő közép-európai régióé is. Máshol is elmondtam már, itt is hadd mondjam el Önöknek: a magyar vállalatok esélyeit, értékét, jövendőbeli gyarapodási lehetőségeit kedvezően befolyásolja, ha nemcsak Magyarország sikeres, hanem a környező országok is azok. S az egész világ szemében nemcsak Magyarország értékelődik most föl, ha az európai kishíreket figyelik, ezt mindenki megértheti, hanem az egész régió. Ez a mi, vagyis a magyarok értékét is növeli. Mély meggyőződésem, hogyha nem hagyjuk magunkat letéríteni, lebeszélni a magunk útjáról, ha kihasználjuk azt a lehetőséget, hogy a térség szerepe a kontinensen és az egész világban éppen fölértékelődik, akkor az előttünk álló öt-tíz esztendő a közép-európai régió megerősödését és felemelkedését fogja elhozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kívánom, hogy siker koronázza az Önök további munkáját és erőfeszítéseit is, mert ez erőt, önbizalmat és tartást ad a többi magyar vállalkozónak és reményeim szerint minden magyar embernek. Köszönöm a Richter vezetőinek az elvégzett munkát, köszönöm a kivitelezésnél dolgozó vállalkozóknak, szakmunkásoknak és segédmunkásoknak az erőfeszítéseit. Mindannyiuknak sok sikert, jó egészséget kívánok. Úgy kell ilyenkor befejezni, hogy ezzel az új, belülről ismeretlen gyáregységet most átadom.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!

(orbanviktor.hu)