Orbán Viktor beszéde a Bridgestone alapkőletételekor.

Tisztelettel köszöntöm Önöket! Jó napot kívánok! Excellenciás Nagykövet Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégeink Európából és Japánból!

Először is elnézést kérek, hogy ilyen szedett-vedett öltözékben állok itt, Önök előtt. Egy 70 milliárdos beruházás egy rendes, konfekciós öltönyt legalább megérdemelt volna, de a dolog úgy áll, hogy a folyó mellől jöttem, és oda is fogok visszamenni, ezért nézzék el nekem ezt, nem a tiszteletlenség jele. Mielőtt a gyárról mondanék néhány szót, engedjék meg, hogy először megköszönjem a nagykövet úron keresztül Japánnak azt a barátságot, amellyel kitünteti Magyarországot immáron a rendszerváltás óta. Szeretném emlékeztetni magunkat arra, hogy mind a két népnek van tapasztalata elvesztett világháborúban, és van tapasztalata a tekintetben, hogyan kell egy országot elvesztett háborúk után újjáépíteni. Következésképpen mind a két országnak van tapasztalata arról, hogy mit jelent a nemzeti összefogás. Mi már nem emlékszünk rá, mert fiatalok vagyunk, de a nagyszüleink a japánokhoz hasonlóan három év alatt újjáépítették Magyarországot egy példátlan nemzeti összefogás keretében úgy, mint ahogy ezt a japánok is megtették a saját hazájukkal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Talán ez is, ez a közös történelmi tapasztalat is oka annak, hogy könnyen szót értünk egymással, és ha fejlesztésekről, beruházásokról van szó, aminek középpontjában mindig a munka és a munka iránti elkötelezettség áll – amelyben a japánok egyébként kiválóak –, szót tudunk érteni egymással. Örömmel fogadjuk a Japánból érkező beruházásokat, és ha jól látom és jól hallom, ők is szívesen ruháznak be Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tatabánya egy erős hely. Ezt onnan lehet tudni, hogy a rendszerváltás után elég gyorsan talpra állt. Az előbb hallhattuk: udvariasan azt mondta a polgármester úr, hogy azok nehéz idők voltak. Hát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azok nem nehéz idők voltak, hanem katasztrofális idők voltak Tatabánya számára. Nemcsak Tatabánya számára, hanem a szocialista nagyipar többi fellegvára számára is. Nem lehetett tudni, hogyan fogunk kikeveredni abból a helyzetből Komlótól, Dunaújvároson keresztül Kazincbarcikán át Tatabányáig, amit a szocialista nagyipar összeomlása magával hozott. Az eredmények magukért beszélnek. Tatabánya ma egy modern város. Tatabánya a modern ipar egyik magyar fellegvára, és Magyarország ismét büszke lehet Tatabányára, mert ha a jövőt valaki meg akarja ismerni, akkor jól teszi, ha kirándulást tesz itt, Tatabányán. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a városban ne lennének gondjaink, és végképp nem jelenti azt, hogy mindenkit földobna a pénz, de arról már biztosan beszélhetünk, hogy megvan a helye, kijelölte a történelem meg a város vezetői ennek a településnek a helyét a jövőben: ez lesz a modern magyar ipar egyik fellegvára a következő évtizedekben is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen öröm és büszkeség tölt el bennünket, amikor egy ilyen beruházás alapkövét letesszük, de azért egy mondat erejéig emlékezzünk meg arról is, hogy most több ezren dolgoznak a gátakon annak érdekében, hogy a bajt és a veszélyt elhárítsák. A nemzeti összefogásnak ismét egy szép példáját látjuk. Azt kell mondanom, hogy bár néhány árvizet és katasztrófát már átéltem Önökkel együtt miniszterelnökként is, de a legszélesebb és legodaadóbb, legteljesebb, sőt leglelkesebb összefogást talán éppen most tapasztaljuk Magyarországon – reméljük eredménnyel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen az árvíz arról szól, hogy védjük meg azt, amink van – ilyen értelemben a jelenről szól, egy beruházás alapkőletétele meg arról szól, hogy csináljunk magunknak egy jobb jövőt – az a holnapról szól, és hát árvíz idején sem szabad elfeledkezni a jövőről. Hadd mondjak néhány szót a gyárról és a gyárral való együttműködésünkről. Excellenciás Nagykövet úr elég világosan beszélt arról, hogy Japán számára ez egy fontos beruházás, én szeretném elmondani, hogy a Bridgestone cég pedig fontos cég Magyarország számára. Bizonyára Önök is a hírekből látták, hogy a világ legnagyobb vállalataival időnként úgynevezett stratégiai megállapodásokat kötünk. Nemrégen kötöttünk éppen a Bridgestone nevű japán céggel is egy ilyen megállapodást. Azokkal a cégekkel kötünk ilyen együttműködési megállapodást, akik hosszabb távon itt akarnak maradni Magyarországon, hosszabb távon képzelik el az itteni termelést, és ezért garanciát jelentenek Magyarország számára, hogy hosszabb távon is munkát fognak adni az itt élő emberek számára. Mielőtt idejöttünk volna erre az ünnepségre, megkérdeztem az európai vezetőjét a gyárnak, hogy mi döntött, mi szólt Tatabánya mellett. Miért döntöttek úgy, hogy éppen itt fogják bővíteni a beruházásukat? Két okot említett. Nem mondta, hogy titok, tehát kiadhatom. Az egyik – röviden úgy fogalmazott, hogy – a tapasztalat. Ez egy nagyon fontos mondat, amit mi, magyarok gyakran lebecsülünk, mert túlgondolós, okos nép vagyunk: állandóan spekulálunk, és előrefele gondolkodunk, és időnként ezért lebecsüljük azt az egyszerű tényt, amit egy vezérigazgató csak úgy nevez, hogy tapasztalat, vagyis a valóság, vagyis az a tudás, amit eddig összegyűjtöttek. És azt mondta, hogy a tapasztalatuknak a legfontosabb része, a szíve közepe, az, hogy az itteni emberek jó minőségű munkaerőt képviselnek, és ahogy ő mondta: elkötelezettek. Elkötelezettek a tatabányai munkavállalókkal. Ha ezt lefordítom magyarra – az elkötelezett szót –, akkor az szerintem két dolgot jelent, ha a munkáról van szó. Az első, hogy szorgalmasak, vagyishogy akarnak dolgozni, a másik pedig, hogy fegyelmezettek, vagyis hogy tudnak is dolgozni. Pontosan: jól dolgoznak, és ezért mondta a vezérigazgató úr, ez volt a döntő érv, hogy éppen itt fogják bővíteni majd a termelésüket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A vendégeinknek mondom, ilyen összevetéseket ritkán látunk a nyilvánosság előtt, de Magyarország hozott egy döntést három évvel ezelőtt. Európában az elmúlt tíz évben kialakult egy gondolat, ami szerintem tévképzet, és arról szólt, hogy az ipari termelés helyett a szolgáltató szektor fogja átvenni az európai gazdaságnak a vezető szerepét. Mi három évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy ez egy félreértés. Magyarországnak az ipari termelést kell első sorban fejlesztenie. Fontos a szolgáltatás, senki nem becsüli azt le, ott is lehet szép pénzt csinálni, ott is lehet sok munkahelyet létrehozni, de ha nincs termelés, akkor nincs kinek szolgáltatni. Következésképpen ezért Magyarországból mi egy termelési központot akarunk létrehozni. Az adat, amire pedig utalok, az, hogy ma Magyarország az európai országok rangsorában a második-harmadik helyen van, ha azt nézzük, hogy a teljes nemzeti össztermék hány százalékát állítja elő az ipar. Egy orrhosszal vannak előttünk a németek, és másfél orrhosszal a csehek, és ha tudjuk folytatni ezt a politikát, akkor két éven belül Magyarország lesz Európában az az ország, ahol a nemzeti össztermék legnagyobb részét az iparból, tehát a termelésből állítjuk elő. Szerintem ebben van a jövő, ebben van a tatabányai emberek jövője is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Persze most árvíz van, de azért összességében a dolgok jobban mennek, mint húsz évvel ezelőtt, ezért elfeledkezünk gyakran arról, hogy a japánok az első befektetők között voltak Magyarországon. Bajban ismerszik meg a jó barát, ezt mindannyian tudjuk, és a kilencvenes évek elején, amikor az összeomlás volt, akkor Japántól mi nagyon sok diplomáciai segítséget kaptunk. Az államadósság kezelésében segítséget kaptunk, és japán beruházások jelezték a világ számára, hogy nem elveszett térsége ez a világnak, hanem itt igenis lesz jövő. Úgyhogy Magyarországnak jó oka van arra, hogy a Bridgestone-tól függetlenül, vagy azzal együtt, Japán felé visszaemlékezzünk erre a húszegynéhány évvel ezelőtti barátságra, amikor nagyon sokat segítettek, hogy Magyarország a modern világ részévé válhasson. Örülök annak, hogy ez ma sem változott, és kitartanak a magyar emberek mellett.

Valamit a beruházásról, tisztelt Hölgyeim és Uraim! A dolog úgy fest, hogy ezt bővítésnek mondjuk, de ha a számokat nézem, akkor ez inkább egy új üzem építésével ér fel. Amit én megtanultam, miközben készültem ide, Önökhöz, az, hogy egy 110.000 négyzetméteres csarnok építéséről beszélünk. Most itt dolgozik mintegy háromszázötven ember, és a bővítés után új munkásként meg fog jelenni több mint ötszáz dolgozó a háromszázötvenen fölül. Beszéltünk arról, hogy a kormány kereste, és meg is találta a támogatás formáját: 2,7 milliárd forintot adtunk ehhez a beruházáshoz annak érdekében, hogy ez az ötszáz munkahely létre tudjon jönni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az sem véletlen, hogy éppen autóiparhoz kapcsolódó beruházás megnyitóünnepségén vagyunk. A járműgépgyártás és a gépkocsigyártás egyik európai központja ma már Magyarország. Hamarosan, talán egy hét sem telik el, és egy újabb gyárat fogunk átadni innen nem messze, ahol autókat gyártanak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Összefoglalóan tehát nekem az a dolgom, hogy most itt végezetül köszönetet mondjak a dolgozóknak. Köszönetet mondok a tatabányaiaknak azért, hogy az elmúlt években végzett kiváló munkájukkal és annak minőségével lehetőséget adtak a befektetőknek, hogy itt egy újabb gyárat hozzanak létre. Szeretnék köszönetet mondani a befektetőknek, a japán barátainknak is. Köszönjük szépen, hogy minket választottak, és itt bővítik a termelésüket. Meggyőződésem, hogy a magyar gazdaság, bár messze van attól, hogy kiválóan teljesítsen, de jobban teljesít, mint korábban, és éppen ezért nyugodtan nevezhetjük Európa egyik legígéretesebb gazdaságának, a Bridgestone pedig a világ egyik legígéretesebb vállalkozása. Jó házasság lesz ez, sok sikert kívánok hozzá!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(orbanviktor.hu)