Ebben nagy szerepet játszott a német légierő C-160 Transall típusú repülőgépe. Legendásan érzékeny, a rakétaindítás veszélyére reagáló önvédelmi rendszere szerencsére most nem lépett működésbe, így különösebb izgalom nélkül telt el az egy órányi út. Igaz, így a látványos infracsapdaszórás is elmaradt.

Nem maradhatott el viszont a fegyverek, azaz az önvédelemre szolgáló pisztolyok és gépkarabélyok átvétele. Remélhetőleg soha nem lesz szükség a használatukra, de a szintén most megkapott, kerámiabetétekkel ellátott repeszálló mellényekkel együtt ez kötelező felszerelés az AMT-7 számára is.

A lőfegyver mellett az információ a legfontosabb eszköz, amivel a most érkezett magyar katonák képesek magukat „megvédeni”: a hazautazás előtt álló hatodik váltás ismertette a legfontosabb tudnivalókat a délutáni találkozón. A tegnap érkezett váltás számos tagja ugyan már nem először jár Kabulban, de mint Koller József ezredes, az AMT-7 parancsnoka jelezte, az elődök hat váltása „már sok pocsolyába belelépett, így az újaknak erre már nem lesz szüksége”. A csapat most érkezett tagjaira hamarosan egy – minden, a feladatát Kabulban megkezdő katonára - kötelező eligazítás is vár (Newcomer’s Briefing), de nem árt szűkebb, hazai körben megbeszélni a tábor életével, a biztonsággal kapcsolatos tudnivalókat.

A kétnapos utazással együtt érthető, hogy délután és este már a pihenés, az ideiglenes szállásul szolgáló sátrakban történő elhelyezkedés jelentette a legfontosabb feladatot. Szombaton már a leendő afgán és amerikai partnerekkel is találkozott az AMT-7 állománya, a hatodik váltás „adta át” őket a következő négy hónapra. A találkozón Joshua Bowman alezredes, a 438. század parancsnoka bíztatta az AMT-7 most érkezett, első missziójukat megkezdő tagjait: nem baj, ha nem érzik még magukat teljesen kényelmesen, neki ez még két hónap ittlét után sem sikerült. Igaz, az sem jó, ha már minden komfortos, hiszen akkor valamit rosszul csinálnak; mindig kell, hogy legyen feladat, kihívás, ami foglalkoztatja a mentorokat. Az amerikai parancsnok arra is emlékeztette az „újoncokat”: apró lépésekkel, folyamatos fejlődéssel, eredményekkel lehet és kell itt számolni.

Remek hangulatban találkozott később a magyar mentorcsapat a leendő afgán kollegáikkal. Az afgán pilóták, műszakiak a magyar szemnek talán szokatlan örömmel és nyíltsággal köszöntötték azokat a magyar szakembereket, akikkel a következő négy hónapban egymást segítve és tanítva dolgoznak majd együtt. A tervek szerint először az elméleti oktatásra helyezik a hangsúlyt, később már a repülés is egyre nagyobb szerepet kaphat.

Az együttműködést nem csak a mosolyok jelzik, hanem az izzadság nyomai is: az AMT-6 parancsnoka, Suszter Attila őrnagy tartott amerikai partnerével együtt szombaton edzést az érdeklődőknek. A nemzetközi közös edzés egyben azt is bizonyította: 1800 méter magasságban, a kellő akklimatizálódás után a magyar katonák szinte mindenre képesek...

(HM Sajtóiroda; Zrínyi Média)