Európa közös ügyévé tenné a magyar elnökség a romák felzárkózását, ennek érdekében közös politikai nyilatkozat elfogadtatását tervezi Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. A folyamat első lépéseként az 5. Európai Roma Platformon az Európai Bizottság bemutatja a keretstratégiáról szóló közleményét, ahol az érintettek széles köre véleményezheti is a dokumentumot.

- Április 7-8. között zajlik a Bizottság és az elnökség közös szervezésében az 5. Európai Roma Platform. Mi ennek az eseménynek a célja?

- A Roma Platform egy olyan nemzetközi találkozó, ahol a roma integrációban érintett minden szereplő, így a civil szervezetek, jogvédők, a tagországok romaügyi szakértői és hivatalos szervei és a nagy európai szervek, mint az Európai Parlament, a Bizottság, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége képviselői is részt vesznek. Azért különleges a mostani Platform, mert egyrészt nem Brüsszelben lesz, hanem Magyarországra hívtuk a résztvevőket, másrészt pedig most lesz az első alkalom, hogy hivatalosan a Tanács, az Elnökség és az összes többi szereplő véleményezheti azt a közlemény-tervezetet, amit az Európai Bizottság készített a romaintegrációs keretstratégiáról. A korábbi gyakorlattal ellentétben a szakértőkön kívül sokkal szélesebb kört hívtunk meg, beszédet mond a miniszterelnök és a Bizottság alelnöke is, ezzel is hangsúlyozva, hogy európai szintre akarjuk emelni a kérdéskört.

- A Tanácson kívül minden uniós intézmény állást foglalt már a tervezett európai romastratégiáról. Az Európai Parlament egy egységes és bizonyos elemeiben kötelező, míg a Bizottság egy szabadabb, csak a kereteket meghatározó stratégia mellett foglalt állást. Mi a magyar elnökség elképzelése a kérdésről?

- Mi is szeretnénk kötelező érvényű rendelkezéseket, az elfogadáshoz viszont az összes tagállam hozzájárulása szükséges. Az európai egyeztetési procedúra könnyen felvizezheti a dokumentumot. Egy keskeny úton haladunk. A célunk az, hogy a lehető legtöbb konkrétum maradjon meg a szövegben, és mind a huszonhét tagállam számára elfogadható legyen a tervezet. Mi ehhez már elkészítettük a magunk hozzájárulását, januárban írtunk egy anyagot, amiben elmondjuk, hogy mit gondolunk a roma integrációról, és odaadtuk az európai szereplőknek tanulmányozásra.

- A Keretrendszert a Tanács négy formációja is megvitatja majd, de a következtetéseket a foglalkoztatási és szociális miniszterek ülésén fogalmazzák meg. Ezzel azt kívánja üzenni az elnökség, hogy a romák problémáit leginkább szociális oldalról kell megközelíteni?

- Érdekes kettősség figyelhető meg, a keretstratégia elkészítése a bel- és igazságügyi biztos feladata, míg a Tanácsban a szociális és munkaügyi tanács keretein belül tárgyalunk róla. Én örülök ennek a kettőségnek, mert ez a problémában is jelen van. Az egyik oldalon a romák befogadása, felzárkózása emberi jogi kérdés is, rendészeti kérdés is, a másik oldalon pedig bizony ez egy gazdasági-szociális kérdés. Ez megnehezíti a tárgyalást, mert a felelősséget könnyebben lehet így hárítani, hogy több gazdája van a területnek, de szerintem mégis azt az üzenetet közvetíti, hogy a két terület összefügg egymással.

- Számos tervezet, javaslat készült korábban is a romák felzárkóztatására, mennyire lesz a Tanács által elfogadott stratégia számonkérhető, van-e visszacsatolás, ellenőrzési mechanizmus beépítve?

- Ellenőrzési mechanizmusok beépítését maga a közlemény is javasolja, de azért ez mégiscsak egy politikai nyilatkozat lesz, amit elfogadnak a tagállamok. Ez azt jelenti, hogy politikai és nem jogi kötelezettséget vállalnak. A kettő között azért van különbség. Szankciókkal nem lehet kikényszeríteni egy politikai nyilatkozat betartását, de ha valaki komolyan veszi saját magát és a partnereit, akkor nyilván igyekszik magát tartani a megállapodáshoz. Erős küzdelem folyik, hogy mit tartalmazzon a végleges szöveg, ez is jelzi, hogy a tagállamok komolyan veszik ezt a kötelezettséget. Hosszú és rögös út áll előttünk, a nyilatkozat elfogadása igazi áttörés lesz, Magyarország számára is, hiszen ezt prioritásként vállaltuk. A Bizottság közleménye három oldalon keresztül sorolja a korábbi, témában született európai állásfoglalásokat, javaslatokat. Az a tény, hogy a politikai nyilatkozatot minden tagállam aláírja, új színt visz az európai romapolitikába, nem lehet utána csak úgy lesöpörni a témát az asztalról. A megvalósítás szintén egy aprólékos küzdelem lesz. Nem a nulláról indulunk, voltak és vannak a magyar-roma együttélésnek pozitív példái nálunk is, Európában is, és ezeket nem szabad elfelejteni. Nem arról van szó, hogy minden rossz volt, és azt most mi megpróbáljuk megjavítani. A negatívumok felsorolására mindig van elég jelentkező, a mi feladatunk, hogy a pozitívumokat is elmondjuk.

- Mi lehet a biztosíték arra, hogy a romák munkaerő-piaci integrációja hosszú távon se szoruljon háttérbe az Unióban?

- Ha a tagállamok felfogják azt, hogy ez számukra egy jelentős gazdasági potenciált is jelent, hiszen 10-12 millió uniós állampolgárról van szó, akkor ez jelentős tartós ösztönző lehet. Magyar viszonylatban 85 százalékuknak, európai szinten 50-60 százalékuknak nincs regurális munkája. Ha csak egy részüket kapcsoljuk be a munka világába, abból középtávon gadasági növekedés lesz. Ha nem sikerül a foglalkoztatás bővítése az érintett körben, akkor ezek az emberek a szociális hálót fogják igénybe venni, ami erősen megterheli az európai országok költségvetését. Én bízom benne, hogy ez a gazdasági szükségszerűség lesz elég erős, hogy rászorítsa az uniós tagállamokat arra, hogy komolyan vegyék ennek a stratégiának a lépéseit.

- Hány tagállamot érint a kérdéskör? Melyik a legsikeresebb ország a felzárkóztatásban?

- Majdnem minden tagországban élnek romák kisebb-nagyobb számban. Azt szoktam mondani, hogy azoknak is érdekük a stratégiai keret elfogadása ahol eddig nem volt jelentős probléma a romák integrációja, mert a jövőben könnyen azzá válhat. Ha helyben nem tudjuk megoldani a békés egymás mellett élést és a gazdasági és szociális felemelkedést, akkor ezeknek az embereknek egy része el fog menni. Ezért közös európai felelősség az integráció, a jelenleg nem érintett országok számára is. Jelentősebb roma közösséggel Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Románia, Bulgária, Szlovákia, Csehország és Magyarország rendelkezik, ezen államok többsége a Roma Évtized Programban is együttműködik. A Nyugat-Balkán országai pedig az uniós tagságért küzdenek, az itt élő roma lakosságot sem szabad elfelejteni. A felzárkózásban legsikeresebb tagállamnak Spanyolországot szokták mondani, itt a harmincas évek óta nagy hagyománya van a roma integrációnak. Ők a legnagyobb támogatóink is, mert már felismerték a téma jelentőségét.

- A stratégia kizárólag a romákat célozza, vagy a nem roma hátrányos helyzetű rétegekkel is foglalkozik?

- Ez egy nagy vita az Unióban, hiszen azok a tagállamok, amely nem akarnak közös roma stratégiát, gyakran értetlenségüket fejezi ki, hogy miért csak a romákkal foglalkozunk. Hiszen például számos korábbi gyarmattartó országban jelentős bevándorló csoportok élnek, akikkel szintén foglalkozni kellene. Azért fontos a romák felzárkózása, mert itt európai uniós állampolgárokról van szó. Az Európai Unió viszont nem támogatja a népcsoportok integrációját, csak szociális csoportok felzárkóztatásáról lehet szó, nem fogadják el az etnikai megközelítést. A két elv között egyensúlyozunk, hiszen ez részben etnikai kérdés, mert egy olyan populációról van szó, aminek megvannak a maga sajátos szociokulturális sajátosságai, másrészről pedig a mélyszegénység megtámadásáról van szó, amiben a romák sokkal nagyobb arányban érintettek, mint más népcsoportok. Magyarországon minden második-harmadik mélyszegény roma származású, viszont a többiektől sem lehet megtagadni a segítséget, csak azért, mert ők nem romák. A mi feladtunk megtalálni az arany középutat, amiben benne van az etnikai és a szociális-gazdasági elem is.

- Magyarország milyen javaslatokat tett a Roma Keretstatégiához?

- Mi azt javasoltuk, hogy legyenek kötelező, számszerű vállalások ezekben az ügyekben, a roma integráció legyen az Európa 2020 Stratégia része. Azt tanácsoltuk, hogy ellenőrizzük a források felhasználását és legyen jobb és átláthatóbb a szabályozási környezet is. Számos egyébként kitűnő program bukik el a bürokratikus akadályokon, itt mindenképpen változtatni kell. Azt is javasoltuk, hogy minden tagállamban legyen egy “national contact point”, egy nemzeti kapcsolódási pont a kormányon belül, hogy világos legyen hogy kik a felelősek elsősorban a roma integrációért. Magyarországon ezen elv alapján szerveztük meg tavaly a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságot, ahol a roma ügyek koordinációja is zajlik. Konkrét javaslataink vannak azon a négy alapvető területen, ahol komoly javulást kell elérni: az oktatás, a foglalkoztatáspolitika, az egészségi állapot és a lakhatás. Mi hangsúlyozzuk azt is, hogy minél korábban, a legkisebb gyermekekkel kell kezdeni a felzárkóztatást.

- Milyen területeken jöhetnek létre új állások a célcsoport tagjai számára?

- Itt két terület van alapvetően. Mi azt szeretnénk, hogy elsősorban a gazdasági növekedésből legyenek új munkahelyek. Tehát ne az állam teremtsen költségvetési forrásokból munkahelyeket, amiket aztán ő tart fenn, és ezek további terhet rónak az ellátórendszerre. Célunk, hogy a piacgazdaság körülményei között jöjjenek létre az új munkahelyek. Ezért támogatjuk a kis- és középvállalkozókat. Ők is foglalkoztathatnak majd közmunkásokat és további intézkedéseket is tervezünk. Világosan kell látni azonban, hogy mindig lesznek olyan rétegek, akik nem tudnak a szabad munkaerőpiacon elhelyezkedni, mert olyan alacsony képzettségűek és túl sok időt töltöttek munka nélkül. Azon vitatkoznak a kutatók, hogy 35 vagy 45 éves kor az, ami után már semmi esélye egy felnőtt férfinak arra, hogy a munka világába bekapcsolódjon, ha addig nem szerzett szakmát, tapasztalot. Ezekkel az emberekkel is kezdeni kell valamit. Nekik a közmunka marad megoldásként. Itt az államnak kell olyan munkát adni, amihez alacsony képzettség kell, de a közmunkás mégis valamit beletesz a közösbe. A nagy állami beruházások, ellátórendszerek, szolgáltató rendszerek, mint a vízügy, a vasút, az erdőgazdálkodás területén látok lehetőséget az értékteremtésre. Nagyon komoly munkaszervezést igényel a közfoglalkoztatás, ez a mi államtitkárságunk feladata is. Fontos, hogy a munka mellett valamilyen képzésben is részt vegyenek az érintettek, hogy legyen valami esélyük a kitörésre.

- Mennyire lesz összehangolva a foglalkoztatás és a segélyezési politika?

- Teljes mértékben. Ezt a munkát már el is kezdtük, a közmunkáért több bér jár, mint a szociális segély összege, de kevesebb, mint a minimálbér, és a minimálbér és az átlagbér között is növelni kell az ollót azért, hogy ösztönözzön a rendszer a munkára. Világossá kell tenni, hogy csak segélyből munkaképes embereknek egy egész életen át megélni nem lehet. Az állami költségvetés sem bírja el, másrészről jelentős mentális károkat okoz az egyénben is, hogy nem járul hozzá munkájával a közösséghez, mert úgy gondolom, hogy minden ember érték, minden emberben ott van ez az igény. Nem csak a segélyről van szó, szociálpolitikusok összeszámolták, hogy 52 ellátási forma van, ahol ellenszolgáltatás nélkül támogatást lehet kapni a magyar államtól. Ez olyan anomáliákhoz vezetett, amiket az ügyeskedők használnak ki, és a források nem is mindig jutnak el a ténylegesen rászorulókhoz. Mindenképpen egyszerűsíteni kell, átláthatóbbá kell tenni a rendszert.

- Az Európai Unióban a szociálpolitika nemzeti hatáskör. Ha egy tagállam szigorít a szociális ellátórendszerén, akkor az nem okozhat egy belső európai migrációt a bőkezűbb jóléti hálóval rendelkező államok felé? Nem vetődött fel a szociálpolitikák összehangolása?

-Ma is meg van a fellépés lehetősége. Javasoltam többször is, hogy írjuk bele a közleménybe, hogy nem lehet három hónapnál tovább igénybe venni egy másik tagállam szociális ellátórendszerét ma sem, ha a másik ország állampolgára nem legálisan tartózkodik ott, nem működik együtt a hatóságokkal. A kényszer nagy úr. Előbb-utóbb minden tagállam megtalálja a módját, hogy hogyan védje meg a saját jóléti rendszerét, hiszen a fedezetét az állampolgáraik adják össze. De én bízom benne, hogy inkább a pozitív kényszerítő erő lesz az erősebb. Tehát, hogy ha tényleg dolgozni lehet majd, akkor egyesek rá fognak jönni a munka jó ízére, hogy abból is meg lehet élni, szélesednek a lehetőségeik, és akkor nem feltétlen akarnak helyzetük elől elmenekülni. Kivételek persze mindig lesznek bőven.

- Mi lehet a magyar elnökség legnagyobb sikere a Roma Keretprogrammal kapcsolatban?

- Maga a dokumentum létezésének ténye. Az sehol sincs megírva, hogy kötelező elfogadni egy dokumentumot. Ha huszonhét tagállam közül mindegyik csak egy pontról mondja azt, hogy az számára elfogadhatatlan, már akkor is csak egy cím marad, és értelmetlenné válik a közlemény, és tanácsi következtetés elfogadása. Én bízok benne, hogy sikerül érdemi tartalommal megszavaznunk a dokumentumot, és attól kezdve senki nem mondhatja azt, hogy ez nem európai ügy is. Ez a mi üzenetünk, hogy ez európai ügy is, és mostantól már ha bármelyik tagállam arra hivatkozik, hogy ez belső hatáskör, akkor fel tudjuk mutatni, hogy bocsánat, itt van, te is aláírtad, akkor milyen részt vállalsz ebben? Tehát maga a tény lesz a siker. És ezen belül meg igyekszünk a lehető legjobb tartalmat biztosítani.

(Kalmár Szilvia - eu2011.hu, Tóth-Zsámboki Gábor - kormany.hu)