Különösen felértékelődik az egyház szerepe ma, amikor Európa tartós szellemi válságban van és lelki kohézió nélkül maradt - mondta Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára A Milánói Ediktum 1700 – A keresztény egyházak öröksége és feladata a XXI. században című konferencián csütörtökön Budapesten.

Az államtitkár kiemelte, az egyházak és a kormányzat célja közös: hazánk felemelése lelki, szellemi és anyagi értelemben egyaránt. Az egyház a kezdetektől szoros kapcsolatban állt az adott társadalommal és ott szólítja meg az embereket, ahol "a bajok gyökereznek", ezért fontos, hogy társadalmi kérdésekben megnyilvánuljon a saját értékrendje alapján - hangsúlyozta.

Az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságának rendezvényén rámutatott: az egyházaknak az államtól függetleneknek kell lenniük, az állam pedig nem telepedhet rájuk, de együttműködhetnek anélkül, hogy az állam és az egyház szétválasztásának elvét megsértenék. Felhívta a figyelmet "az azonos értékek szolgálata mentén" való párbeszédre is.

Hölvényi György közölte, a kormány vallja, hogy "teljes megújulásra van szükség", ennek nagy jelentőségű állomásaként értékelte a kötelezően választható hit- és erkölcstan lehetőségét. Megjegyezte, Európában az értéksemlegesség "szinte már pótvallásként" jelenik meg a maga türelmetlenségével és diszkriminációjával, s ennek is a következménye, hogy az emberek elmagányosodtak.

Kitért arra: ezzel szemben a vallásszabadság a választás és a megvallás lehetőségeként kell, hogy megjelenjen, s ezt az állam az alapvető jogok egyikének tartja. Megemlítette egyebek mellett az ezt alátámasztó 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát és az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, valamint a 2011-es magyar törvényt, amely leszögezi, hogy Magyarországon mindenkinek joga van a lelkiismereti és vallásszabadsághoz.

Erdő Péter bíboros előadásában arról szólt, hogy a milánói ediktum nagy fordulatot hozott, mert véget vetett a keresztények elleni üldözések korának, illetve mert megváltoztatta a Római birodalom és a keresztény vallás viszonyát. Felhívta a figyelmet arra: nem mondhatjuk ugyanakkor, hogy Nagy Konstantin római császár 313-ban vallásszabadságot vezetett be a birodalom nyugati részében, hiszen "a vallásszabadság mai teljes értelmében akkor nem volt még közismert fogalom".

A bíboros közölte, maga a dokumentum "elvileg és általánosságban távol állt attól, hogy kijelentse: minden egyes személy szabadon dönti el, milyen vallású, hitű" legyen. Ismertette, a római császár által kiadott pénzek sem egyértelműen tartalmaznak keresztény szimbolikát, igaz, uralkodásának második felében megjelennek keresztény módon is értelmezhető szimbólumok.

A rendelet a nyugati birodalomban nem tette a kereszténységet államvallássá, emiatt Nagy Konstantin kora "az átmenet ellentmondásokkal terhes időszaka" - tette hozzá. Arról is szólt, hogy az ediktum azonnali vagyoni restitúciót rendelt el a templomok és egyházi ingatlanok "elkonfiskálása" és lerombolása után, tehát az egyház természetben visszakapta épületeit, azokat pedig kártalanították, akik időközben ezeket az ingatlanokat megvásárolták.

Erdő Péter úgy fogalmazott: a milánói ediktum körülményeiből a nikaiai első egyetemes zsinat összehívása "szinte szükségképpen adódott". A birodalomban a vallást nem tekintették magánügynek, többek között a katonai eskünek is vallási jellege volt, amit azonban a keresztények többszörösen megtagadtak a vallásüldözés idején - tette hozzá.

Huszár Pál református zsinati világi elnök rámutatott: a vallásilag sokszínű Római birodalom eleinte nem tekintette ellenségnek a kereszténységet, akiknek üldözése a súlyosbodó válságból következett. Felidézte, hogy a császárkultusz megjelenése nem fért össze a keresztény felfogással, így akik nem voltak hajlandók áldozatot bemutatni az uralkodó szobra előtt, azokat retorzió érte.

Emlékeztetett arra: a kereszténység Trajanus császártól betiltott vallás volt, azonban "sem a keserves tűzhalál, sem a keresztre feszítés vagy az életfogytig végzet rabszolgamunka nem tudta őket elrettenteni a Jézusba vetett hitüktől". A hagyomány úgy tartja, Konstantin ígéretet tett arra, hogy ha testvérét csatában legyőzi, felveszi a kereszténységet. Ezt meg is tette, de csak a halálos ágyán - hívta fel a figyelmet.

Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök arról beszélt, hogy egyházuk idén meghirdette a Reformáció és a tolerancia elnevezésű tematikus évet, mert "mi nem egyszerűen békésen akarunk egymás mellett élni, hanem egymásért akarunk élni". Azon kell munkálkodni, hogy "kapuk és hidak épüljenek egyház és állam között" - hangsúlyozta.

Utalt arra, 1942 húsvétján a norvég evangélikus egyház hitvallást adott ki, amelyben kijelentették: legfőbb kötelességüknek tartják, hogy a teljes isteni igét minden félelem és csonkítás nélkül hirdessék. Az egyház szolgái nem fogadhatnak el utasításokat "kívülről" azzal kapcsolatban, hogy miként kell hirdetni az evangéliumot és senki nem költheti feltételekhez az egyházi munka végzését - mondta.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek arról beszélt, hogy "az evangélium hirdetése csak rendezett államban lehetséges", ahol pedig jó a kapcsolat egyház és állam között, ott jó lehetőség nyílik a kereszténység terjesztésére is, s az államnak és az egyházaknak a közjóért együtt kell működniük.

Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár rámutatott: "az emlékezés erőt ad számunkra, hogy lássuk, milyen feladatok várnak ránk a jövőben", s "arra kell törekednünk, hogy a Jézus által kért egységet a hívők között meg tudjuk valósítani".

A Milánói Ediktum 1700. Konferencia köszöntő beszédei teljes terjedelmükben itt tekinthetők meg.

(MTI)